Miskolc mellett, a Bükk hegységben bújik meg a szentléleki pálos kolostor romja. 1240-től több évszázadon keresztül éltek itt a fehér barátok. 2012-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal miskolci civilek, vállalkozók, vállalatok és intézmények összefogásával rommentő akciót szervez, amelynek során feltárják a kolostorrom eddig ismeretlen részeit, majd állagvédelmi munkálatokat végeznek. Ehhez várják önkéntesek jelentkezését egy-két hetes segítségre.
Kovács Gábor üzletember támogatásának köszönhetően két fiatal magyar építész vett részt Angliában a Károly walesi herceg által létrehozott alapítvány nyári képzésén. A The Prince’s Foundation for the Built Environment nyári kurzusa nemzetközi kitekintésű képzés, amelyen a hallgatók a hagyományos művészi kifejezőeszközöket és mesterségeket is tanulmányozzák.
A Margitsziget napjainkban a főváros kedvelt közparkja, ahol bárki szabadon sétálhat. Nem volt ez mindig így. 1945 előtt csak belépő fejében lehetett belépni a Margit hídról a sziget területére, a 18-19. századokban pedig József nádor és utódai, a Habsburg-főhercegek válogathatták meg, kit engednek be nyaralójuk környékére, és kit nem. Az elveszett templomok sorozat folytatását megnyitó cikkünkben azonban nem ezeket az időszakokat, hanem a középkori Magyarország egyik legnagyobb kolostor-együttesének történetét mutatjuk be.
A margitszigeti kolostor 1542-ben
A szigetet először II. András egy 1225-ös oklevele nevesíti, melyben a premontrei rend Szent Mihály prépostságának adományozta a korábbi királyi vadászterületet. Nem sokáig maradt ez így azonban. IV. Béla és felesége fogadalmat tettek 1242-ben, hogyha Magyarország megszabadul a tatárdúlástól, akkor születendő gyermeküket „Istennek ajánlják”. Margit lányuk január 27-én született, a mongol hódítók pedig (máig bizonytalan okokból) márciusra kivonultak az országból. A Buda környékére visszatérő királyi család a lerombolt óbudai királyi udvarhely helyett, a dunai szigeten viszonylag épen maradt erősségbe költözött be. Mind ennek az épületnek a bővítése, mind az új domonkos apácakolostornak az építése 1246 körül kezdődött, és megközelítőleg egy évtizedet vett igénybe. Margit és társai viszont már 1252-ben beköltöztek a félkész kolostorba a rend veszprémi zárdájából. A királyi udvarház mellett felépült kolostor templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték. IV. Béla számos kiváltságot és birtokot adományozott az apácáknak, aminek állandósult pereskedés lett az eredménye Pest és Buda városával, valamint a környéki földbirtokosokkal.
Nemsokára bárki kolostorba vonulhat, aki úgy érzi, szüksége van egy kis nyugalomra, ugyanis a nemrég átadott Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor jövő tavasszal már vendégeket is fogad. A hányatott sorsú épület története 1482-ig nyúlik vissza, és a műemléki helyreállítás után bizton állíthatjuk: szebb, mint valaha.
A kolostort a pálos szerzetesek alapították 1482-ben, de az eredeti épület nagy része a törökök dúlása következtében szinte teljesen elpusztult. Az 1600-as évek elején a pálosok visszatelepültek, és a területen 1786-ig, a rend feloszlatásáig az ő kolostoruk működött. Ez után az épületet kórháznak használták, majd a 19. század végén birtokukba vették a karmelita apácák. A szigorú imádságos rendet 1950-ben feloszlatták, a kolostorban ezután először idősek otthona, majd elme-szociális otthon működött, a 70-es évek közepétől azonban üresen állt az épület. Azt csak a rendszerváltás után kapta vissza az apácarend, akik 2004-ben, egy tévés interjú láttán keresték meg telefonon Kovács Gábort, a KOGART tulajdonosát.
Nonprofit vállalkozásban állítják helyre a pálosok ősi kolostorát Sopronban. A barokk épületben egyedülálló meditációs központot alakítanak ki, amelynek bevételéből képzőművészek alkotómunkáját támogatják majd. A fejlesztés részeként megnyílik a világ első pálos múzeuma, mely az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend történetét mutatja be.
Három roppant segítőkész kutatóintézeti igazgatón keresztül jutottunk csak be az Akadémia budai fellegvárába. A magyar da Vinci-kód helyett azonban egy kolostort találtunk, ahol a haza élenjáró tudósai a hajdani templomban és a szerzetesi cellák sokat látott falai között pallérozzák elméjüket. A sors iróniája: a budavári klarisszákat II. József épp azért oszlatta fel, mert nem foglalkoztak tudományokkal.
Egykor a klarissza rend három kolostora is a mai Budapest határain belül működött. A papi szemináriummá, majd hosszabb ideig zálogházzá, míg napjainkban az ELTE igazgatási épületévé lett pesti kolostoruk és templomuk történetéről és állapotáról már beszámoltunk. Az óbudairól, tekintve hogy az már a török korban elpusztult, és csekély maradványait csak a hetvenes években tárták fel, nem fogunk beszámolni e sorozat keretein belül. Az elvesztett templomok tematikájába viszont a klarisszák budai kolostora tökéletesen illeszkedik.
A belvárosi Egyetem tér dél-nyugati sarkában szerényen bújik meg a föléje nőtt házak közt a klarisszák pesti kolostorának és templomának egykori épülete. A sima, fehér saroképület ma az ELTE Rektori Hivatalának, valamint Gazdasági és Műszaki Főigazgatóságának ad helyet, de volt már zálogház, iskola és kórház is története során. A Szerb és Királyi Pál utcák Egyetem téri végeinél a szomszédos házak homlokzati síkjához képest jelentősen túllógó épületet a 3. metróvonal építésekor le akarták bontani, hogy helyére kétsávos utat építsenek, de szerencsére e helyett a kilencvenes évek elején felújították.
Az egyszerű barokk épületbe a bejárást ma a Szerb utcai udvarba vezető kosáríves barokk kocsi behajtó biztosítja. A nyugati udvar hosszúkás vonalát a harmincas években bontással megnyitott Fejér György utca bauhaus házainak hátsó homlokzata szegélyezi, jobb oldalán földszintes épület választja el az utcától, itt kap helyet az üzemeltetési igazgatóság is, ahol jelentkeznünk kell. Körbetekintve hirtelen minden környező ház óriásinak tetszik, az ELTE jogi karának főépülete hatalmas monstrumként tornyosul fölénk három emeletével.
