könyvajánló

A Kiscelli Múzeum tavaly egy kiállítást rendezett az Óbudai Kísérleti Lakótelep fotóiból, berendezési tárgyaiból, valamint tervrajzaiból. Aki esetleg lemaradt volna a tárlatról, az Branczik Márta és Keller Márkus Korszerű lakás 1960 – Az óbudai kísérlet című, gazdagon és színesen illusztrált könyvébe lapozva felidézheti a korabeli lakásviszonyokat.

A második világháború után a lakáskérdés problémája egyre sürgetőbbé vált. A kormány minél hamarabb szeretett volna új lakások építésébe fogni a lehető legkevesebb pénzügyi ráfordítással. Az akkori építészek igyekeztek az állam elképzeléseinek eleget tenni, de emellett a korszerűségre is törekedtek a pályázatok során, valamint figyeltek arra, hogy a majdani lakók minél kényelmesebb lakásokba költözhessenek be.

A MOME-n tanító Csipes Antal legújabb divatra fókuszáló könyve A divatról komolyan címet viseli. A Balassi Kiadó gondozásában megjelent kötetet tegnap mutatták be a Barabás Villa konferenciatermében.

fotó: hg.hu

Mojzes Dóra kreációit már olyan hírességek viselték, mint például James Mills a Stylenoir szerkesztője vagy éppen a híres modell, Tyra Banks. Ezek után meg se lepődünk, hogy nemzetközileg is elismert divattervezőkkel említik egy könyvben, egyetlen magyar designerként Dórát.

Idén ősszel három új taggal bővül a Louis Vuitton divatház saját könyvtára: szeptember 1-jén jelenik meg a Espace Culturel Louis Vuitton című albuma, október 15-én a Louis Vuitton City Guide 2012 útikönyv sorozat és november 1-jén a Louis Vuitton Architecture & Interiors kiadvány.

Méret után, egyedileg készített cipőket ma már csak kevesen viselnek. Pedig az elegancia a cipőnél kezdődik. A klasszikus férficipő című kiadvány ebbe avat be a kaptafakészítéstől egészen a kész cipő ápolásáig, de a kézműves hagyományokon alapuló nagy márkákkal is megismerkedhetünk. Molnár Magda és a hazai cipőkészítés hagyományait ápoló Vass László közös könyve kötelező olvasmány a divattörténet, a kézművesség, a cipők és a divat szerelmeseinek.

Fenntarthatóság, nulla szén-dioxid-kibocsátás, passzív-és aktívházak: egyre gyakrabban emlegetett fogalmak az előremutató építészeti megoldások kapcsán. 17 megvalósult és példaértékű projekteket mutat be a Fenntartható építészet felé című kötet, amely a Magyar Építőművészek Szövetsége (korábban Magyar Építészek Szövetsége) gondozásában jelent meg.

A könyvben szereplő projektek a 2007-es és 2008-as ZERO CO2 konferenciákon bemutatott, már megvalósult építészeti megoldások, amelyeknél különösen fontos volt a fenntarthatóság. Ez nem volt mindig így az elmúlt évszázad során: míg a 19. században az építészet és a természet között harmónia állt fenn, mára ez megbomlott és már nem a természet erői alakítják az építészetet, hanem fordítva.

Hans Ibelings ma Európa legismertebb építészeti szakíróinak egyike. 2004-ben társalapítója és azóta főszerkesztője az A10 építészeti szaklapnak, amelynek páneurópai szemlélete most legújabb munkájában is visszatér. A holland SUN-nál idén megjelent, European Architecture since 1890 című könyvében Ibelings nem kevesebbre törekszik, mint hogy átfogó képet adjon a kontinens elmúlt 120 évének építészetéről – kiemelt figyelmet fordítva azokra a közép- és kelet-európai régiókra, amelyek többnyire kimaradnak a hasonló összefoglalókból. A szerző e-mailben válaszolt kérdéseinkre.

hg.hu: „A könyv a megszokottól eltérően nagy figyelmet szentel Közép- és Kelet-Európa építészetének” – olvasható a kiadó honlapján. Ez a hozzáállás már csak azért is érdekes, mert az építészettörténészek jó része a kontinens keleti felének építészeire mint alacsony minőségű másolatgyártókra tekint. Ennek egyik oka, de következménye is a régió építészeti irodalmának komoly deficitje. Nyugati kutatóként hogyan lehet ezzel foglalkozni, milyen akadályok gördülnek a szakember útjába?

Hans Ibelings: Kétségtelenül sokkal kevesebb a publikáció a 20. századi közép- és kelet-európai építészet témájában, mint Nyugat-Európáról. Tisztában vagyok vele, hogy ezért az én áttekintésem is csak részleges lehet. Ezzel együtt, köszönhetően számos barátnak és kollégának, akik információval és publikációkkal segítettek, megpróbáltam az alapvető kutatásokat elvégezni. Inkább épületekre, semmint ötletekre vagy ideákra fókuszáltam – hiszen az egyik komoly akadály a nyelv. Sok Európában használatos nyelven nem beszélek, ami nemegyszer az illusztrációk tanulmányozására, a képaláírások értelmezésére és a német, francia és angol nyelvű rezümékre korlátozta a kutatást.

2009 első felében a mostanra megbízható színvonalú, igényes kiállítóhellyé nemesült debreceni MODEM a maga nemében páratlan kiállításnak adott helyet. Gulyás Gábor igazgató a város építészkarán oktató Wesselényi-Garay Andor építészt kérte fel egy, a kortárs magyar templomépítészet egészét bemutató, reprezentatív kiállítás megrendezésére. Azóta a helyzet sok szempontból megváltozott: Gulyás a budapesti Műcsarnok élére került, Wesselényi-Garay viszont otthagyni kényszerült a debreceni építészkart. Másfél évvel a kiállítás bezárása után viszont a MODEM-nek végre sikerült katalógusként is kiadnia a tárlat teljes anyagát, régi, a kiállítás és szervezői felelősségén jóval túlmutató hiányt pótolva.

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent, kétnyelvű, tekintélyes kötet szerencsésen örökli a kiállítás grafikai és vizuális igényességét, azaz nemcsak hasznos, de szép is. A reprezentativitás azonban itt nem merül ki a külsőségekben: a kiállítás kimondott igénye volt ugyanis az elmúlt húsz év templomépítészetének stiláris korlátoktól független, pusztán az építészettörténeti jelentőséget tekintetbe vevő lajstromának létrehozása. A kánonteremtést tudatosan kerülni kívánó kurátori koncepciót alapvetően a mennyiségi és a minőségi szemlélet összecsiszolása jellemezte; ezáltal kaptak nagyobb helyet a kiállításon egyes meghatározó, a szakrális területen sokat foglalkoztatott építészek (Lengyel István, Makovecz Imre, Nagy Tamás). Ez a könyv szerencsére kevésbé örökölte, így jóval kiegyensúlyozottabb, mondhatni történelmi szemléletű áttekintést kapunk. Ezt segíti a 45 bemutatott kortárs alkotáson túl a hét előzményként prezentált, régebbi ház és a négy terv, illetve koncepció is (bár a következetesség itt zökkenni látszik, a kiválasztott terveket kevés indokolja). A kiállítás képanyagának bemutatását a kötet három tanulmánnyal fejeli meg: Kovács Dániel a szocializmus éveinek templomépítészetéről, Vukoszávlyev Zorán és Wesselényi-Garay Andor pedig a kortárs gyakorlatról kínál értelmezési kísérletet.

A Sartorialist és a Facehunter könyvek után most újabb kiadvány kerülhet a netes divatfanatikusok kívánságlistájára, a nemrég megjelent Fashion Blogs című kötet. A leghíresebb, legsikeresebb és úttörőnek számító divatbloggereket összegyűjtő könyv hiánypótló, ezt bizonyítja az is, hogy az első kiadást már el is kapkodták, ma már az Amazon egyik felületén sem kapható.

Henry Gidel Coco Chanelről írt könyve az egyik leghitelesebb alkotás a témában, és sajnos az egyetlen magyar nyelven is megjelent életrajzi mű a divat királynőjéről. Senki ne higgye, hogy az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv csak és kizárólag divatrajongóknak lehet érdekes - ez nem igaz. Henry Gidel könyve azok számára is izgalmas lehet, akiket érdekel a 20. század első felének a történelme és művészvilága. A leírásokból megtudhatjuk, hogyan élték meg az emberek a két világháborút, és például azt is, hogyan is fonódtak össze az avantgárd időszakában a különböző művészeti ágak. Egyszóval a könyv hiteles kordokumentum is.

A fő vezérfonalat természetesen Coco Chanel életútja alkotja. Chanel sorsát egészen a sanyarú gyerekkortól kezdve követhetjük végig, csillogó karrierjén át, elmagányosodott öregkoráig. Tanúi lehetünk szerelmeinek, karrierje kezdetének és a második világháború okozta nehézségeinek is.