középület

Év elején nyitott meg a bostoni Isabella Stewart Gardner Museum új szárnya, amely az Egyesült Államokban kifejezetten népszerű, de világszerte becsült olasz építész, Renzo Piano munkája. A múzeum eredeti, 1902-ben épített, de egy 15. századi velencei palazzóról mintázott épülete mellé Piano a tőle megszokott, egyszerűségében is okos és látványos szárnyat tervezett. A remények szerint ezzel nőhet a múzeum évi kétszázezres látogatószáma, és elhalványulhat az 1990-es műkincsrablás kellemetlen emléke, amely azóta is megoldatlan bűnügynek számít.

Az építkezés elsődleges célja az volt, hogy a történelmi épületet megszabadítsák az elmúlt 110 év alatt kényszerűségből betelepített, idegen funkcióktól, amely számos esetben az eredeti, műélvezetre tervezett terek megcsonkításával jártak. Ehhez, különösen a múzeumokkal szembeni, napjainkra igencsak megváltozott elvárások fényében, jelentős bővítésre volt szükség: az új szárny alapterülete eléri a 6500 négyzetmétert, szemben a régi 5300 négyzetméterével. A nagyobb méret ellenére Piano épülete a lehető legnagyobb tisztelettel kezeli szépkorú elődjét: nemcsak alacsonyabb, de a több méteres távolságnak és a sok üvegfelületnek köszönhetően maximális rálátást is kínál a palazzóra.

Budakeszi önkormányzata még 2003-ban hirdetett országos, nyilvános és titkos építészet tervpályázatot a városháza felújítására és bővítésére. Ezt az Építész Stúdió nyerte meg, a munka azonban ekkor évekre félbeszakadt. Hosszú szünet után az irodát 2010-ben kereste meg a város az engedélyezési és a kiviteli tervek elkészítésének feladatával. A munkálatok ezt követően lendületet vettek, és 2011 végére elkészült a beruházás, a Basa Péter tervezte, 1999-ben elkészült református templom után újabb, visszafogottságában is értékes kortárs épülettel gazdagítja a 14 ezres települést.

Budakesziről a 13. századból szólnak először írott források. A mai központban, a római katolikus templom kertjében a kilencvenes években feltárt román kori templomrom azt bizonyítja: az Árpádok idején jelentős településnek számított. Történetének hullámvölgyei azóta is a közeli fővároséit követték, és az utóbbi két évszázadban szinte egybeforrt azzal. Épp ezért lehet fontos a metropolisz árnyékában, az utóbbi évtizedekben alvóvárossá vált Budakeszi számára az önállóság és az életképesség hangsúlyozása. A Polgármesteri Hivatal rekonstrukciója és bővítése e szándék határozott jegyeként értékelhető.

A kínaiak közismerten vonzódnak az uniformizált rendhez – ékes bizonyítéka ennek az a szállodaegyüttes, amely a Kína trópusi vidékein fekvő Sanyában épülne. Az összesen nyolc tökéletesen egyforma épület, a Sanya Block 5 Hotel pedáns rendben, két sorban sorakozna fel. A házak merev rendszerét azonban ötletes megoldással feloldanák a tervezők, az NL Architects szakemberei: az egyes szobaegységek lodzsái elé, a homlokzaton kialakított „zsebekbe” buján zöldellő növényzet kerülne. 

Meglehetősen súlyos témát kapott tervezési feladatául a SAMOO építésziroda: Dél-Korea összes eddigi elnökének munkásságát bemutató múzeum épületét kellett megtervezniük. Az Elnöki Archívum formális és merev funkciójú létesítmény – a tervezők éppen ezért olyan formába igyekeztek önteni, amelyben a látogatók kevésbé érzik, hogy tudatosan manipulálnák őket. 

A dán Bjarke Ingels Group (BIG) nyerte a Kimball Art Center tervezésére kiírt pályázatot. Az amerikai Utah állam a jelek szerint ráerősített a kulturális intézmény-vonalra: nemrég adták át meglehetősen színvonalasra sikeredett Természettudományi Múzeumot, és máris itt a következő létesítmény a művészetek rajongóinak. A 35 éve működő non-profit Kimball művészeti alapítvány eddig egy hajdani garázsban működött, most azonban a dán építésziroda jóvoltából végre méltó épületbe kerülhet – az építkezés során azonban megtartják a hajdani garázst is, amely szerves része lesz az új együttesnek.

A napokban jelentették be, hogy a dublini Heneghan Peng iroda tervezi majd a Ramallah közelében fekvő Palesztin Múzeum épületét. A múzeum a tervek szerint a palesztin kultúrát és történelmet mutatja be, ezzel elsőként jön létre ilyen intézmény; a létesítmény a Birzeit Egyetem kampuszán áll majd. A projekt több mint tízéves elkészítésre tekint vissza; a Welfare Association támogatásával alakuló elképzelés a nyertes terv kiválasztásával a jelek szerint a megvalósulás útjára lépett.

Különös szerkezetet emelne a japán Shigeru Ban a földrengésben megsemmisült új-zélandi Christchurch temploma pótlására: hogy a hívők a templom helyreállításáig se maradjanak méltó helyszín nélkül, kartonpapír szerkezettel emelt ideiglenes templomot javasol felépíteni. A sátorszerű, A keresztmetszetű épület térlefedő szerkezete kartonpapír csövekből állna, amelyekre polikarbonát lemez külső burkolat kerülne.

A jó közérzet mellett a gyógyulást is befolyásolhatja, ha a kórházakban is odafigyelnek a környezetpszichológia eredményeire. Az eddigi szigorú funkcionalitással szemben célravezetőbbnek bizonyulhat a praktikum és a design együttműködése.

Hatalmas, faluszerű kép tárul a látogató elé, ha az oslói Rikshospitalet területére vetődik: bájos főutcát lát szökőkutakkal, szobrokkal és zongorával (!), lámpavasakról lógó futónövényekkel. A kórtermek a kertre vagy a fjordokra néznek, a várótermekben televízió és csocsóasztal űzi el az idegességet, a gyerekosztályhoz pedig a játszótér mellett saját iskola tartozik. Arvid Ottar, a kórház egyik főépítésze drámai tömörséggel fogalmazta meg a humanisztikus kórház lényegét: „emberek építették embereknek”.

Egy Japánban pusztító tájfun következtében az otthonuktól elszakadt gyerekek kedvenc játszóhelyévé vált az a szilfa, amely a csodával határos módon vészelte át a természeti csapást. A hatalmas fa megmenekült a kiszáradástól is, és 50. születésnapjának méltó megünnepléseképpen a japán tervezőpáros, Yui és Takaharu Tezuka tervei alapján az óvodások hivatalos törzshelyévé varázsolták.

A valamivel több mint háromezer lelkes Sásd épp félúton fekszik Kaposvár és Pécs között. Ha a baranyai lankák közt kanyarogva, a 66-os út nyomvonalát követve betérünk az 1995 óta városi ranggal büszkélkedő település főutcájára, a templomtól nem messze különös épületen akadhat meg a szem, amely annak ellenére tűnik komótosan helybélinek, hogy teljesen más nyelvet beszél, mint a környezete. Sásd első európai rangú középületét május 14-én adták át, Dévényi Márton és Gyürki-Kiss Pál (Marp Kft.) többéves munkájának eredményeként.

A sásdi Integrált Közoktatási és Művelődési Intézmény új tömbje a meglévő, több szakaszban emelt általános iskola komplexuma mellett áll, két kis korábbi lakóház helyén. Homlokzatának anyaga vörös tégla. Sásd sváb hagyományú település, amelynek legnagyobb épületei az elmúlt századokban a házhelyek hátsó végébe emelt téglapajták voltak – ráadásul többnyire a helyi gyárból való téglával. A homlokzati téglaburkolat az új oktatási épületen a rejtett eresznek köszönhetően szinte észrevétlenül fordul át a natúr cseréptetőbe; olyan apró, de érzékeny és fontos bravúr ez, amely gyökeresen meghatározza a ház megjelenését.