közti

A jövő héten már tudni fogjuk, nem csak sejteni, hogyan néz ki a Kossuth tér két év múlva. Eddig szórványos információk láttak napvilágot a tér átalakításával kapcsolatban, miután a beruházás (látszólag) olyan szupertitkos, mintha nem is látogatóközpont, hanem a TEK új bázisa épülne a téren. A kiválasztott, köztiszteletben álló tervezőiroda, valamint a 2007-es pályázat nyertesének bevonása pozitív fejlemény, de nem feledteti az eddigi eseményeket és azt, hogy továbbra sem tudni: ki és milyen alapon hozza a döntéseket az ország legfontosabb teréről.

A S73 pályázatnyertes koncepciója 2007-ből a Kossuth tér átépítésére

Azt, hogy miért rossz a Kossuth tér ma, a legfényesebben egy londoni látogatás mutatja meg Parlamentünk brit pédaképénél. A Westminster-palotába az épület mellé rejtett biztonsági központon keresztül juthatunk be, legrégebbi termében, a hatszáz éves Westminster-csarnokban szabadon lehet sétálni, de benézhetünk a parlament mindkét házának ülésére, és természetesen van étterem és ajándékbolt is – sőt, a brit állampolgárok számára egyes, a turisták elől elzárt területeket is megnyitnak. A budapesti Kossuth téren viszont ma is a szabadtéri ácsorgás jelenti az évi többszázezer látogatónak kínált legtartalmasabb időtöltést. Tíz éve van tapintható szándék arra, hogy ez megváltozzék, de az utóbbi időkig a 2007-es pályázaton és az azt követő értelmetlen politikai huzavonán kívül semmi sem történt. Az elmúlt időszakban viszont felgyorsultak az események. A Steindl Imre Program először 2011 végén bukkant fel a hírekben – pár hónapon belül pedig erre hivatkozva már el is tűnt a tér egyik szobra, több tucat fával egyetemben.

Egyáltalán nem a véletlen műve, ha az algíri Olimpia Stadion képére pillantva a Puskás Stadion formái jutnak eszünkbe – a sportlétesítmény ugyanis Ázbej Sándor tervei alapján, a magyar mintaképet követve épült fel 1972-re az arab országban. A fáma szerint a francia gyarmati uralomtól frissen függetlenné vált ország Budapestre látogató első elnöke, Ahmed Ben Bella tetszését elnyerte a budapesti stadion, és rögtön meg is rendelt egy hasonló építményt – így készíthették el a hazai mérnökök a létesítmény terveit. 

Az együttműködés számos később sikeres projekt alapját vetette meg: az elkövetkező évek során, a hatvanas évektől egészen a nyolcvanas évek végéig még számos épület született meg magyar tervezők munkájának eredményeként, és sok magyar mérnök gyakran családostul éveket töltött az észak-afrikai országban. Nemcsak építészek, hanem számos más mérnöki szakma képviselői dolgoztak az országban, képviselve a hazai tervezővállalatokat – Észak-Afrika a magyar mérnöki tudás legnagyobb külfödi felvevőpiaca volt. Hogy ez akkoriban mekkora kiváltságnak számított, arról Zdravics János építészmérnök, a KÖZTI nyugdíjas tervezője és a cég korábbi algériai kirendeltségének vezetője, és Pados László, a TESCO Consulting vezérigazgatója mesélt a hg-nak. 

VÁRakozó
avagy: a jó munkához idő kell

A Budai Vár a főváros szíve, Budapest az ország szíve, a Budai Vár Magyarország szíve. Ez a szív nem egészséges. Hogyan lehet az országos jelentőségű gyógyító munkához hozzákezdeni? Nagyon körültekintően, az összes érdekelt felet bevonva, a legkülönbözőbb szakemberektől kezdve a vári őslakosokig, széleskörű társadalmi párbeszédet folytatva. De mindez önmagában még nem elég, nyitott folyamatra lenne szükség, amit a tapasztalatok alapján folyamatosan korrigálni lehet, éveken-évtizedeken keresztül. A gyors, előkészítetlen döntések hosszú időre zsákutcába juttatnák a Várnegyed szerves megújulását (ahogy ez legutóbb a 60-as években történt).

antikVÁR
avagy: a hitelesség és a folytatás kérdése

Van-e olyan hiteles várostörténeti szál, amihez ma érdemes kapcsolódni? A 60-as években politikai döntésre azt is lerombolták, ami a második világháború után megmaradt, a KÖZTI a korra jellemző racionalitással csupaszította le a még helyreállítható belső tereket és megvakította az ablakokat. A Hauszmann-féle túlzott reprezentáció a Habsburg-uralkodónak szólt, a polgárvárosban pedig túldimenzionált katonai épületeket emeltek. A kiegyezés korában látszott utoljára harmonikus épületegyüttesnek a Várnegyed, az 1873-as térképen még egy élhető Polgárváros látható, ami egészen a Palotáig húzódott. A foghíjakat és a Szent György tér hiányzó térfalait az akkori léptékhez illeszkedően, de mai módon kellene beépíteni.

Egy novemberi kormányhatározat alapján május végéig el kell készíteni a Budai Vár 25 éves fejlesztési stratégiáját a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban. A munka rohamtempóban folyik, de az már most látszik, hogy a kijelölt dátum nem tartható: addigra legfeljebb az stratégia elkészítésére kiírt közbeszerzési eljárásnak lesz eredménye. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mindenkinek maga felé hajlik a keze: az építészek átfogó ingatlanfejlesztési koncepciót és komoly új beruházásokat látnának szívesen, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal pedig a műemléki szakmunkákat tartja elsődlegesnek. Ha záros határidőn belül nem derül egy kézbe a Várral kapcsolatos kompetencia, az eddigi történések tanulságai, például a Nemzeti Galéria esetleges költözésének bejelentése, illetve a Várkert Bazár tervpályázat nélkül, kétéves határidővel időzített helyreállítása alapján valaki biztosan pórul fog járni.

A budai Vár megújításának koordinálásával megbízott miniszteri biztos, Zumbok Ferenc az eddigi koncepcióvázlatok szakmai bírálatára kérte fel a Magyar Urbanisztikai Társaságot (MUT), amely nem volt rest a kapott anyagokat nyilvánosságra hozni saját honlapján. A 2010-es, sikertelennek nyilvánított pályázaton induló KÖZTI, valamint a Zoboki-Demeter és Társai építészirodák pályamunkái mellett így vált olvashatóvá a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) 2006-ban készített szakanyaga, amely még a Vár rendbetételét 2012-re megcélzó, 2004-ben született kormányhatározat gyümölcse. Bár látszólag nem sok történt azóta a Várban, azt érdemes tudni, hogy ennek a kormányhatározatnak köszönhetően indult meg a Mátyás-templom felújítása, a Szent György téri romok rendbetételére pedig forrást is sikerült szerezni – igaz, ez azóta elúszott.

Épp tíz éve foglalkozik a Bánáti+Hartvig Építész Iroda a Várkert Bazár felújításával. Az előző körben kihullott mögülük a beruházó, amely mostanság két perben követeli vissza a magyar államtól a feleslegesen befektetett pénzt. A tervek azonban, úgy tűnik, nem mennek veszendőbe: a Várgondnokság bevonta az irodát az évtizedek óta pusztuló létesítmény felújításának előkészítésébe. Az idő ugyanis sürget: a Várnegyed fejlesztési stratégiája még évekig készülhet, a Várbazár viszont tényleg az összeomlás határán áll. Bánáti Béla és Hartvig Lajos budapesti találkahelyet, Nemzeti Szalont és a Várba vezető siklót is álmodtak a helyszínre – a megvalósuláshoz azonban politikai döntésekre van szükség.

A budapestiek számára a Várkert Bazár lepukkantsága már szinte magától értetődő, a külföldiek azonban újra és újra rácsodálkoznak a budai Duna-part legszebb és legértékesebb részén fekvő, még ebben az állapotában is impozáns épületre. Az 1883-ra, Ybl Miklós tervei alapján elkészült épületegyüttes legsúlyosabb problémája mindig is az volt, hogy nem eléggé méretes a felújítás megtérüléséhez. Ez már az 1996-os kormányhatározat után nyilvánvalóvá vált, amely lehetővé tette, hogy a Várkert Bazár megújulásába magánbefektetőt vonjanak be. Ötéves keresgélés után végre a kanadai Foundation Kft. vállalta volna a feladatot; ekkor került a képbe Bánáti Béla és Hartvig Lajos építészstúdiója, amely Ybl mutatós, de hasznosításra alkalmatlan rámpái mögé a telek egy részét kitöltő, földalatti beépítést tervezett. Az így létrejövő térnek a városképben csak üveg felülvilágítói jelentek volna meg – sokaknak azonban ez is túlzásnak bizonyult. A Foundation nem tudott végleges szerződést kötni a minisztériummal, ráadásul a terv ellen kifogásokat emelő I. kerület építési tilalmat rendelt el a területen, így a beruházás dugába dőlt. A Foundation jelenleg is folyó két pere mellett néhány éve kinyilvánította, hogy véletlenül sem kíván tovább részt venni a beruházásban. A Várbazár ügye egy elvesztegetett évtized után lényegében visszaért az origóhoz.

A KÖZTI meghatározó tervezőjének legfontosabb munkája az elpusztult Budapest Sportcsarnok volt. A Testnevelési Főiskolát és építészkart végzett Kiss a hazai sport- és szabadidős létesítmények építészetének meghatározó alakja volt, 1967-ben Ybl-díjat is kapott a kaposvári uszoda és könyvtár megtervezéséért.

A budai királyi palota történetét feldolgozó sorozatunkban szemléztük a jelenlegi középkori maradványokat és rajtuk keresztül az épület egykori képét, majd azt a 250 éves periódust, amely alatt a mai palota közvetlen elődje kialakult (1-2). A negyedik részben a második világháborús pusztítást mutattuk be, aztán a 1945-1966 közötti időszakkal foglalkoztunk, most pedig azt az időszakot járjuk körbe, amikor a királyi palotából „Budavári Palota” lett.

A magyar uralkodók hivatalos lakhelyének számító budai királyi palota történelmébe számos szomorú fejezet ékelődik. Mátyás reneszánsz palotája végleg elpusztult a török alól felszabadított Buda visszavételekor. A Habsburgok által építgetett, de tartósan sosem használt, királyi székhely is majdnem hasonló sorsra jutott a második világháború alatt. Az újjáépítés ezúttal azonban nem maradt el. 1949 és 1985 között, a Magyar Népköztársaság egyik legreprezentatívabb beruházásaként az egykori királyi palotából „Budavári Palota” lett. A monarchiára utaló jelzéseket nem csak nevéből tüntették el, de építészeti kiképzéséből is. Az ellentmondásokkal teli tervezési folyamat eredményét mutatjuk be sorozatunk hatodik részében.

A budai királyi palota történetét feldolgozó sorozatunkban szemléztük a jelenlegi középkori maradványokat és rajtuk keresztül az épület egykori képét, majd azt a 250 éves periódust, amely alatt a mai palota közvetlen elődje kialakult (1-2). A negyedik részben a második világháborús pusztítást mutattuk be – most pedig azzal az 1945-1966 közötti időszakkal foglalkozunk, amely a mai kép kialakulásához vezetett.

A királyi palota dunai homlokzata az 1950-es évek elején. Kép: fortepan.hu

1945. február 13-án végleg elhallgattak a fegyverek Budapesten. A több hónapos földalatti élet után az óvóhelyekről előmerészkedő lakosokat borzalmas látvány fogadta. A pusztítás a legdöbbenetesebb méreteket Buda történelmi belvárosában, a Várnegyedben öltötte, és ez alól nem volt kivétel a Hauszmann Alajos tervezte, 1905-ben elkészült, volt királyi palota épülete sem.

Kimentünk a reptérre, hogy megnézzük: hogy áll a két meglévő terminált összekötő Égi Udvar, azaz SkyCourt építése. A bejáráson elkísért minket Hardy Mihály, a reptér szóvivője, Stephan Schattney, a fejlesztésekért felelős BUD Future igazgatója és az új épület tervezője, Tima Zoltán (KÖZTI) is. 

2008-ban jelentették be, hogy a Ferihegyi repülőtér fejlesztése újabb mérfölkőhöz érkezik. A 2A és 2B terminál közötti irodaház lebontásával kezdetét veszi a SkyCourt építése. A beruházás a tulajdonos Hochtief vállalásai között is szerepelt, de az utasforgalom növekedése is sürgette. 2008 őszére már egy 300 méteres ideiglenes összekötő folyosó és egy új, közel 1600 négyzetméteres poggyászosztályozó is megépült. Ezek már csak néhány hónapig maradnak, a SkyCourt átadása után elbontják őket, hogy ne zavarják a kilátást. A projekt jelentőségét jelzi, hogy az irodaház 2009-ben elbontott 12 ezer négyzetméterének helyére 40 000 új négyzetméter épül fel. A régi irodaházból ideiglenesen konténerekbe költöztek az érintett légitársaságok és a Malév Ground Handling, a földi kiszolgáló szervezet; a lifteket, márványlapokat, a poggyászosztályozó rendszert, azaz a menthető részeket pedig még a bontás megkezdése előtt kiszerelték.

Új, saját igényeinek megfelelő székházba költöznek a Budapest Bank és leányvállalatai 2010 nyarától. A Váci úti irodafolyosó GTC Metro irodaháza, nem messze az Újpest-Városkapu metrómegállótól közel 17 ezer négyzetméteren 1200 munkatársnak ad majd helyet.