közvilágítás

Hamarosan elkészül a Károly körút átépítése az Astoria és az Erzsébet tér között. Ezzel befejeződik a Kiskörút megújításának évek óta tartó folyamata, amely részben a 4-es metró tereprendezéséhez, részben a tavaly befejezett Új főutcához is kapcsolódott. A munkát tervezőként a 2006-os Budapest Szíve ötletpályázatot megnyerő M-Teampannon építésziroda jegyzi. Az alábbiakban a tervezőcsapat tagja, Zöldi Péter reflexiói olvashatóak a hamarosan lezáruló építkezéssel kapcsolatban.

Előzmények, koncepció

Deák tér – Károly körút. Ez a párosítás valószínűleg minden budapestiben összekapcsolódik a kétszer megszámlálhatatlan forgalmi sávval, a gyalogosjelzőlámpa vörös jelzése miatti járdaszigeten ácsorgással, az Anker-ház kissé komikusan konzolokra ültetett komplett görög templomával, egyébként pedig a vigasztalan, végeláthatatlan sivárság városképi emlékeivel. Érthető volt hát a Főváros törekvése, hogy a Kiskörút e szakasza a 4-es metróhoz kapcsolódó kiskörúti rekonstrukcióhoz csatlakozva, de önálló projekt keretében újuljon meg.

Ha megvalósul a Light Tree névre keresztelt elképzelés, hamarosan világító fákból álló erdő áraszthatja el a városok utcáit. A napenergia hasznosítását és a hidropon (vízkultúrás) növénytermesztési technológiát ötvöző elképzelés Omar Ivan Huerta Cardoso designer nevéhez fűződik.

Az utcai közvilágítás ma már elválaszthatatlanul hozzátartozik a civilizált világ cárosainak életéhez. Ha azonban belegondolunk, hogy például egy kisebb mellékutcában mekkora a forgalom az éjszaka kellős közepén, könnyen beláthatjuk, hogy mekkora energiapazarlás egész éjszakára bekapcsolva hagyni a lámpákat. Nem meglepő módon néhány német kisváros próbált először megoldást találni erre a problémára, így született meg a Dial4Light program.

A BYTR iroda megelégelte, hogy a hollandiai Eindhoven egyik kis utcájában az utcai lámpák és a növényládák is kellemetlen forgalmi akadályt képeznek. A problémára megoldásként tett javaslatuk ötvözi e két utcabútort, és a lámpával egybeépített növényládát nemes egyszerűséggel a járókelők feje fölé emelte. A GREENSPOTLIGHT elnevezésű tárgy az utca két oldalát szegélyező házak homlokzatára kifeszített kábeleken függeszkedik. A beruházás nem került túlságosan sok pénzbe, ugyanakkor nagyban emelte a környezet színvonalát.

A városi közterületek elengedhetetlen kellékei a szemetesek és az utcai lámpák. Mi van akkor, ha a fizikailag és funkcionálisan is összeolvasztjuk a kettőt, azaz a szemétbe kerülő anyag energiájával működtetjük a lámpát? Haneum Lee designer pontosan ezt tette: a Gaon Street Light névre hallgató utcai lámpájának alsó részébe szerves hulladékot kell beledobálni, és az annak komposztálása során keletkezett metángázból nyert energia működteti a lámpát.

Cikksorozatunk előző részében fővárosunk közvilágításának történetét tekintettük át a szuroktól lángoló lámpásoktól a második világháborúig. 1945 tavaszán Budapest egy romhalmaz képét mutatta, ez alól a közvilágítás sem volt kivétel: 40 százaléka teljesen megsemmisült, a többi súlyosan megsérült. A helyreállítás elsőként május közepére a Rákóczi út - Kossuth Lajos utca vonalon, június végére pedig az Alagútban készült el. Az 1949-re véget érő rekonstrukció (ekkor éri el a lámpák száma a háború előttit) az öröklött anyagból dolgozott, a legtöbb helyen a korábbi tervek felhasználásával hozták üzemeltethető állapotba a lámpatesteket.

A város közvilágításának megszervezésében változást Nagy-Budapest 1950. január 1-i létrejötte hozott, amikor a városhoz csatolt területekkel együtt a Budapesti Elektromos Művek megörökölte a korábbi agglomerációs települések elmaradott hálózatait is, amivel az teljes lámpaszám ötvenezer körülire nőtt. Az utcákon már zömében villanyvilágítás működött, de az izzólámpás technika rövid élettartama és magas fogyasztása miatt az ötvenes években fejlesztésre kényszerült a szolgáltató.

Pech! Ki gondolná, hogy a pesti közvilágítás történetéből ered e szó. A pesti német polgár, mikor a házfalra felakasztott fáklyáról rácsöppent a szurok, kiálthatott fel így, és ezzel nem a helyzet szerencsétlenségére, hanem magára a forró anyagra utalt. Pech ugyanis annyit tesz németül: szurok.

Pesten és Budán a közvilágítás a XVIII. század végéig teljesen megoldatlan volt. A jobb módú házak kapujánál esetleg pislákolt egy-egy mécses, de az utcák sötétbe borultak éjszakára. Ha valakinek mégis halaszthatatlan ügye támadt, bérelhetett úgynevezett „lámpahordó fiút”, aki elkísérte útjára. Egy 1715-ös rendelet nyomán kötelezővé is tették e fáklyás kísérőket. Pest város tanácsa inkább betiltatta az este kilenc utáni kijárást, minthogy megoldotta volna a közvilágítást. Végül 1772-ben Mária Terézia rendelte el a pest-budai utcák kivilágítását. Öt évvel később a Duna jobb partján már 75, két évre rá a bal parton már 300 olajmécslámpa segítette a közlekedőket sötétedés után. Abban a korszakban a világítás még nem jelentette az egész éjszakai fényt, csupán éjfélig világított a legtöbb lámpás, de holdtöltekor egyáltalán nem gyújtották meg őket, és csak farsang napján őrizték hajnalig a lángokat.

Úgy tűnik, manapság a tervezők egyenesen versenyeznek, hogy a lehető leghétköznapibb használati tárgyakat és tevékenységeket alakítsák át energiatermelő eszközökké, folyamatokká. Ebbe a sorba állt be Laurence Kemball-Cook, a Pavegen Systems Ltd. igazgatója, akit az utcai forgalom nyüzsgése ihletett meg. Számításai szerint ugyanis egy forgalmas utca járdájának egy-egy pontjára akár 50 000-szer is ráléphetnek egy nap, ami kihasználatlanul hagyva természetesen elpocsékolt energia.

Speciális, de jól működő módszert találtak ki egy Hannovertől körülbelül 100 kilométerre fekvő falucskában a közvilágítás költségeinek mérséklésére. Mivel éjszakánként alig jár valaki az utcán, Dörentrup lámpáit késő este lekapcsolják, viszont ha egy lakónak szüksége van a fényre, mobiltelefonja segítségével negyedórára felvillanyozhatja a kívánt utcaszakaszt.

Fényesebb jövő vár New York lakóira, legalábbis az utcaképet illetően. A több mint ötven éve szolgáló jelentő lámpákat ugyanis hamarosan LED-közvilágítással váltják fel. A kisméretű, energiatakarékos és hosszú életű fényforrást az Office for Visual Interaction tervezte elegáns kivitelben.