Rájár a rúd a Westminster-palotára: nem elég, hogy az UNESCO átsorolhatja a veszélyeztetett világörökségi helyszínek közé, most kiderült, hogy Nagy-Britannia legszennyezőbb középületei közé tartozik. Más híres intézmények szintén a széndioxid-kibocsátási lista élén végeztek. A zöld jelző gyakran csak hangzatos szlogen, de már nem sokáig: London és New York vezetése keményen fellép a következő években. Itthon is készül egy hasonló felmérés, és jóllehet a környezettudatosság még nem meghatározó beruházási szempont, már vannak ígéretes példák és kilátások az energiahatékonyság növelésére.
A vizsgálat tárgyát képező 18 ezer brit középületet A-tól G-ig
terjedő skálán pontozták az újonnan hatályba lépett
károsanyag-kibocsátási törvény szempontjából. Az értékelés eredményei
megdöbbenést keltettek, mivel a – The Guardian kifejezésével élve – a
„szégyen csarnokai” között a szigetország ikonikus intézményei is
megtalálhatóak, a Bank of Englandtől kezdve a világhírű sztárépítész, Daniel Libeskind manchesteri birodalmi hadtörténeti múzeumáig. A tetejébe kiderült, hogy a kortárs épületek sem jobbak a régieknél,
sőt. A Libeskind-épület pont olyan energiahatékonysággal működik, mint
91 éves testvérmúzeuma. A legrosszabb helyezést elért intézmények
hatalmas áram- és gázfogyasztásuk miatt évi 21 356 tonna
széndioxidot bocsátanak ki a légkörbe, vagyis annyit, amennyivel a
London–New York útvonalon közlekedő repülőgépek 14 ezres utasszám
mellett járulnak hozzá a globális felmelegedéshez.
