A Habitat for Humanity Magyarország felmérése szerint a társasházak egy része semmilyen lényegi állagmegóvást és a fejlesztést nem végez. A tulajdonosok sokszor kényszerű tétlensége azonban egyik pillanatról a másikra olyan jelentős műszaki problémákhoz vezethet, amelyek vagy kockázatossá teszik az ingatlan használatát vagy óriási terheket rónak a háztartásokra. Ez a helyzet nagyjából 200 ezer alacsony státuszú területen található társasházi lakást érint ma hazánkban.
Munkával ünnepli 15 éves magyarországi történetét a Habitat for Humanity. A lakhatási szegénységről szóló konferencián, az Aranytízben november 16-án szót kapnak a civil és szociális szervezetek, az ingatlanfejlesztők, a főváros és a vidéki önkormányzatok képviselői és a téma kutatói is.
Az uniós pályázatok alapvetően nem támogatják az új lakások építését, a lakhatással kapcsolatos problémák megoldásához csak közvetett támogatást nyújtanak – például szociális városrehabilitáció céljára, felújításokhoz lehet őket igénybe venni. Legalábbis ez volt a helyzet addig, amíg meg nem született tavaly egy rendeletmódosítás, amelynek köszönhetően a periférián élők lakáshelyzetének megoldása akár a meglévő rossz minőségű lakásállomány cseréjével is lehetségessé válna.
Lakhatási szegénység a 21. században (Kép © Habitat for Humanity)
Többek között ez az információ is hangsúlyt kapott az emberi lakhatásért küzdő Habitat for Humanity sajtótájékoztatóján, amelyen a szervezet vezetői azt elemezték: milyen lehetőséget jelent hazánk uniós elnöksége arra, hogy kormányzati szinten is javítani lehessen a kedvezőtlen lakáskörülmények között élők helyzetén – itthon és az unió egyéb országaiban egyaránt.
