Tűz rongálta meg Franciaország egyik legismertebb modern építészeti emlékét, a Le Corbusier tervei alapján emelt marseille-i Unité d’Habitation épületét. A tűzoltóknak 12 órányi munkával, február 10-én reggelre sikerült megfékezniük a lángokat. Az épületet teljesen kiürítették, öt embert kórházba kellett szállítani.
Míg néhány nappal ezelőtt Walter Gropius első fontos munkája, a Fagus-gyár a világörökségi státusznak örülhetett, egy másik felterjesztést, nevezetesen, hogy Le Corbusier 19 legismertebb munkája egy csomagban kapja meg a címet, elutasítottak. A bizottság szerint a 19 épületből csak három igazán kiemelkedő.
Franciaországba vezet az Építész Továbbképző következő tanulmányútja, amelyre, ahogy az már megszokott, nem csak építészek jelentkezését várják – ők viszont pontokat is kapnak érte… A 2011. június 25 - július 1. között tervezett útvonal: Strasbourg - Ronchamp - Dijon - Beaune - Fontenay - Vézelay - Autun - Bibracte - Gueugnon - Tournus - Cluny - La Tourette – Lyon.
Mi a közös Gandhiban, Andy Warholban, Bonoban, Karl Lagerfeldben és Sophia Lorenben? Hát persze, hogy ikonikusnak számító szemüvegük. Egyeseknél csupán csak divathóbort, mások az orrukig nem látnának nélküle, vannak, akik szégyellik pápaszemüket, és vannak akik stílusukat teszik teljessé vele, de tény: egy-egy modell sokszor végérvényesen összekapcsolódik egy-egy hírességgel.
Johnny Depp; kép: Wikipedia
Ahogyan a divat minden eleme, úgy változik évről évre a szemüvegek trendje is. Gondoljunk csak bele mekkora a különbség az 10 évvel ezelőtti Mátrix napszemüveg-formái és a manapság az Olsen lányok orrán pihenő gigantikus keretek között. Bár a okulárék divatja folyton változik, mégis jó néhány sztár akad, aki az egyszer megtalált tökéletes darabot soha semmi pénzért nem cserélné le. Összegyűjtöttük azokat a hírességeket, akiknek szemüvegük ma már a védjegyük.
Hogyan különböztethetjük meg az életben az építészeket egyéb szakmák képviselőitől? Sok teória született erről: a gondolkodás mellett árulkodó lehet a ruha színe vagy a szemüveg formája is... Ennél azonban izgalmasabb lehet: hogyan különböztethetjük meg a halott építészeket? Nézzük meg néhány karakteresebb és kevésbé karakteresebb példán keresztül, hogyan köszönhet vissza egy-egy építészeti életút az építészek sírjain keresztül.
Adolf Loos és legismertebb munkája, a bécsi Goldman und Salatsch ház
Adolf Loos (1870-1933)
Kemény vonalas bécsi modernista. Végeredményben megalapozója annak, amit az Európában néhány évvel később jelentkező modern építészet szabad alaprajznak nevez. Loos mind épületeinek megformálásában, mind pedig építészeti írásaiban élesen támadta a kor akadémikus építészet szemléletét, felháborodásában 1912-ben építészeti magániskolát alapított, ami röviddel utána meg is szűnt.
Saját építésze előtt tiszteleg az olaszországi Rovereto kortárs múzeuma, a Mart: az intézmény falai között szeptember 25-től jövő januárig Mario Botta retrospektív kiállítása látható. A svájci mester a kortárs építészet skatulyákba nem sorolható, eredeti egyénisége, azon kevés élő alkotók egyike, aki együtt dolgozhatott Le Corbusier-vel.
Mario Botta: A torinói Santo Volto kupolája. Kép © Enrico Cano, MART
Nevezték már „a posztmodern klasszicizmus géniuszának”, neoracionalistának és „fudamendalista klasszicistának” is – Mario Botta és építészete azonban karakánul ellenáll a skatulyázási kísérleteknek. A saját stúdióját 1970-ben, a svájci hegyek közt fekvő Luganóban megnyitó építész szilárd alapokkal és következetes formanyelvvel dolgozik: munkáira a széles spektrumból merített geometrikus tömegek egységes formálása, valamint az erős hatású, időtálló anyagok (tégla, beton, temészetes kő) jellemzőek. A román építészet nagy csodálója, és saját bevallása szerint példaképi között honfitársa, Le Corbusier mellett az olasz Carlo Scarpa, valamint az észt-amerikai Louis Kahn építészete hatott rá a leginkább.
2009. május 20-án, szerdán 18 órakor nyílik a Margit körúti HAP Galériában nyílik a XX. század meghatározó magyar mestere, a száz éve született Preisich Gábor emlékkiállítása. Számos, a modern építészet formajegyeit mutató villa és bérház mellett olyan meghatározó épületek kötődnek Preisich nevéhez, mint a parlamenti irodaház (Fehér Ház) vagy a Dózsa György úti MÉMOSZ-székház.
A Le Corbusier Alapítvány engedélyével gyártja egy svájci festékes cég azt a kézi festésre alkalmas készletet, ami hatvanhárom színt tartalmaz, melyeket Le Corbusier a leginkább architecturális színeknek tekintett és gyakran használt munkája során.
A világ talán egyik leghíresebb francia építésze és formatervezője, Le Corbusier hatvanhárom olyan színt határozott meg, amelyek leginkább alkalmasak a belsőépítészeti elemek kihangsúlyozására, a lakások dekorálására.
Magyarországra is megérkezett az elmúlt év egyik sikerfilmje, a Roberto Saviano díjnyertes regényéből készült Gomorra. A képkockák a nápolyi maffia mindennapjaiba engednek betekintést, méghozzá autentikus helyszínen, a dél-itáliai város Secondigliano nevű negyedében. A jellegzetes formájú lakótömbjeiről ismert városrészben mindennaposak az utcai gyilkosságok, a drogot pedig úgy adják-veszik az utcán, mint máshol a cigarettát. A városvezetés eleinte az építészeket hibáztatta, ám mostanában kezdenek ráébredni a valóságra.
Nápoly Secondigliano nevű negyede nem tartozik az amúgy sem túl jóhírű város turistacélpontjai közé. Neve valószínűleg a „secondo miglio” kifejezésből ered – itt volt ugyanis a Nápolyból Capuába vezető út második mérföldköve. Az évszázadok óta művelés alatt álló területet csak a két világháború között csatolták a városhoz, beépítése pedig csak a hatvanas években kezdődött meg. Lakóinak számát ma negyven és nyolcvanezer közé teszik. Többségük korántsem jószántából választotta otthonul a Secondiglianót: a kiemelkedően magas bűnözési rátájú negyed életét a nápolyi maffia, a Camorra ellenőrzi, polgárai életét a szervezett bűnözés és a drogkereskedelem határozza meg. Olaszország legrégebbi bűnszervezetének befolyását jól illusztrálja a tavalyi szemétkrízis, amikor a maffia ellenőrzése alatt álló telepek visszautasították a hulladék befogadását, emiatt az több mint fél évig az utcákon hevert, embertelen körülményeket teremtve.
A tapétatervezés nemcsak az erre specializálódott szakember privilégiuma, alig kell pár évszázadot visszamenni az időben, és olyan tapétákra lelhetünk, amik olyan hírességek keze munkáját dicsérik, akik a festészet, az építészet vagy éppen a formatervezés területén vívták ki ismertségüket. Ezeket a neves alkotásokat gyűjtötte csokorba Marilyn Oliver Hapgood művészettörténész, aki hírességek kevésbé ismert tapétáit gyűjtötte össze; Albrecht Dürertől kezdve William Morrison át egészen Andy Warholig, a tapétatörténelem legszebb alkotásait mutatja be.
Az illusztrációk között megtalálhatók Albrecht Dürer (1471-1528.) merészen érzéki faldíszei, melyek közül egyik kiemelkedő darab a főnixmadarak és szőlők ölelésében, a feleségével tivornyázó szatír (1505). A papírtapéta különlegessége, hogy a szatír és feleségének motívuma az egyes tapétacsíkokon tükörképszerűen ismétlődik.
