lechner ödön

Csodálatos szecessziós épületek fotói tűntek fel a Nemzeti Múzeum kerítésén. A szabadtéri kiállítás egyenesen a barcelonai Sagrada Familia kerítéséről érkezett hozzánk, hogy hat héten keresztül bepillantást nyerhessünk általa a szecesszió három nagy építészmestere, a katalán Antoni Gaudí, a magyar Lechner Ödön és a belga Victor Horta munkásságába.

Az európai szecesszió nagymesterei - Barcelona-Brüsszel-Budapest című kiállítás a magyar uniós elnökség alkalmából rendezett kulturális programsorozat egyik kiemelkedő eseménye, ötletgazdája és kurátora pedig Keserü Katalin művészettörténész, az ELTE professzora. A kiállítást tegnap nyitották meg a Nemzeti Múzeum dísztermében, számos illusztris vendég, többek között a Sagrada Família Múzeum igazgatónőjének jelenlétében.

Barcelona után Budapestre érkezik az a szabadtéri fotókiállítás, amely Magyarország soros EU-elnöksége alkalmából az az EU-trió három országa (Spanyolország, Belgium, Magyarország) egy-egy városának szecessziós építészetét mutatja be Victor Horta, Antoní Gaudí és Lechner Ödön művészetén keresztül. A mintegy ötven, speciális könnyűfémből készült, 1,5 x 1,5 m-es tablóra nyomtatott, épületfotókból álló szabadtéri tárlat március 23-án nyílik Budapesten.

Hajós Alfréd Sportuszoda - ez a név összefoglalja egy egy magyar építész életművét, aki a sportban és az építészetben is maradandót alkotott. Ő az egyetlen magyar, aki két, egymástól teljesen eltérő kategóriában: a sport és művészet terén is első helyezést ért el az újkori olimpiákon. November 12-én volt 55 éve, hogy elhunyt az első újkori olimpia magyar bajnoka, a harmincas évek kiugróan tehetséges építésze, Hajós Alfréd. Cikkünkben egy sportnak és építészetnek szentelt, maximalista életpályát mutathatunk be.

1878-ban, Guttman Alfréd néven született, szegény izraelita családba. Csupán 13 éves volt, amikor édesapja a Dunába fulladt. A családi tragédiát követően fordult az úszás felé. A Markó utcai reáliskola elvégzése után a Műegyetemen szerzett diplomát. Az egyetemi évek előtt is aktívan sportolt, így lett esélye kijutni az első újkori olimpiára 1896-ban.

A 2010-es reflektorfény remélhetően megidézi azt a régi dicsőséget is, amelyet a város Zsolnay Vilmos gyára révén kapott egykoron. Száz évvel korábban világszínvonalú kerámiagyártása okán Londontól Isztambulig jól csengő városnév volt Pécsé. Bár az egykori kortárs építészeti kritikák, leírások világosan láttatják a pécsi gyár helyét az építészeti, építészettörténeti folyamatokban, a szerencsésen megmaradt építészeti örökség azonban további feltárást, rendszerezést és értékelést kíván. Háromrészes sorozatunkban a pécsi gyár és az akkori birodalmi főváros, Bécs kapcsolatának bemutatásával szeretnénk felidézni a letűnt fénykort.

Az 1853-ben alapított manufaktúrát a kiegyezés utáni évben, 1868- ban jegyeztette be Zsolnay, és ezzel vette kezdetét az a közel öt évtizedig tartó fénykor, amely maradandó nyomott hagyott Közép-Európa épített környezetén is. E termékeny korszaknak az 1918 utáni esztendők - a határok leszűkülése - vetettek véget, hiszen a gyár nyersanyagforrásait veszítette el ekkor. Minden további próbálkozás ellenére lehetetlen volt megismételni a korábbi sikereket, a gyár története a túlélésről szólt ezután.