los angeles

JR-t, a tavalyi TED díjazott francia fotós - street art művészt két dologról lehet felismerni: csak kalapban és napszemüvegben mutatkozik, illetve a világ különböző városainak utcáira ragasztja gigantikus méretűre nagyított képeit. Afrika, Ázsia és Dél-Amerika után JR - akit korábban már a hg-n is bemutattunk - most Los Angeles házfalait célozta meg óriásplakát-fotóival: a "Wrinkles of the City" (azaz a város ráncai) elnevezésű projektjében helyi idős emberek portréit nagyítja fel és ragasztja ki a metropolisz húsz pontján, így irányítva a figyelmet a gyakran háttérbe szoruló társadalmi csoportra, az idősek egyéni történeteire.

Ma nyílik Terry Richardson legújabb kiállítása Los Angelesben, amelyen a divatfotós Hollywoodról készített 25 legújabb képét mutatja be: bár Terry New Yorkban született, Los Angelesben nőtt fel és ma is itt él, a fotók pedig a tőle megszokott nyers, provokatív és látványos stílusban ábrázolják az álomváros csillogó, giccses és gyakran nem túl fennkölt arcait.

Évek óta népszerű téma a zöld lakhatás – régóta jósol környezeti katasztrófát a sajtó és számos szakértő. Ennek elkerülése érdekében a zöld gondolkodás és -design újabb csodája készült el nemrégiben: a Sunia Homes cég Dél-Kaliforniában felépült lakóépülete ötvözi a környezettudatosságot és a költségtakarékosságot.

Az amerikai sztárépítész, Frank O. Gehry tervezte meg az idei, 54. Grammy díj hivatalos plakátját. A képen a Grammy hagyományos, névadó jelképe, az arany gramofon mellett Gehry jellegzetes építészeti stílusa jelenik meg a háttért alkotó makettekben.

Frank Gehry ikonikus épületével izmosítja dél-kaliforniai jelenlétét a Google. Az informatikai óriás néhány nappal ezelőtt tartotta a „lakásavatót” a világhírű építész egyik legismertebb épületének, Los Angeles Venice nevű negyedében. A három különböző stílusú épületrészt ötvöző komplexum jellegzetessége a középső, hatalmas távcsőre emlékeztető bejárat, amelyet Claes Oldenburg és felesége, Coosje van Bruggen terveztek.

Frank Gehry: Chiat/Day Building, 1991. Kép © IK's World Trip, flickr.com

A Max Factor smink és kozmetikai márkanévként minden nő számára ismerősen cseng. Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy a hatásosan hangzó márka mögött egy szédületes karriert befutott hollywoodi sminkes áll, aki eredetileg Maximilian Faktorowicz néven látta meg a napvilágot, és egy döbbenetes konstrukcióval, a Szépség-mikrométerrel írta be magát a kozmetika nagykönyvébe...

A Beauty Micrometer es Max Factor.

Max Factor, az ember

Maximillian Faktorowicz szegény családba született 1872-ben Lodzban, tíz testvér egyikeként, így a szülei nem engedhették meg maguknak, hogy a továbbtanulását biztosítsák. Nyolcévesen fogászati-gyógyszerészeti kisinasnak adták. Már a tanulóévei alatt lenyűgözte az emberi test. Első kis üzletét 1890-ben Moszkvában sikerült megnyitnia. Ekkor már saját rúzsait, arckrémeit, illatait és parókáit árulta a kis birodalomban. Egy utazó színházcsoport Max Factor sminkjeit viselte egy magas köröknek bemutatott előadáson, ami a mester számára meghozta a várva várt áttörést: az orosz királyi család kozmetikai tanácsadójává lépett elő, és az orosz Opera hivatalos sminkmestere lett.

Nyugat-Hollywood legújabb közkönyvtára ugyan csak az ősszel nyílik meg, de máris nagy népszerűségnek örvend a helyiek körében. Miért? A könyvtár parkolójának üres falfelületeit Amerika legjobb street-art művészei, Shepard Fairey, Retna és Kenny Scharf borították be munkáikkal, az önkormányzattal és a helyi kortárs művészeti múzeummal együttműködve.

Meglepően alacsony áron, 4,5 millió dollárért kelt el két év után Los Angeles egyik legismertebb épülete, a Frank Lloyd Wright tervezte Ennis-ház. A számos filmben szereplő, védett villát eredetileg 15 millióért hirdették meg, de a jelenlegi ingatlanpiaci helyzetben a fenntartást tovább vállalni nem képes alapítvány a harmadannyi, 842 millió forintnak megfelelő vételárnak is örülhet. Annál is inkább, mert a roskadozó házára vagy tízmillió dollárt rá kell költeni.

Az Ennis-ház város felőli homlokzata. Kép: Laughing Squid, flickr.com

Két francia állampolgárt vett őrizetbe a Los Angeles-i rendőrség múlt pénteken – az egyikőjük az anonimitását máig őrző, világhírű street-art művész, Invader. A történet érdekessége, hogy a világ számos pontján feltűnt mozaikképecskék alkotója a MOCA kortárs művészeti múzeum meghívására érkezett a városba: ő az egyik kiállító az intézmény „Art in the Streets” című tárlatán.

A legtöbb esetben semmi jó nem származik abból, ha valaki építészi vagy mérnöki képzettség nélkül gondol egyet, és nekiáll építkezni. Az esetek kis százalékában azonban csodák születnek: nem evilági, a megszokott szabályoktól, formáktól, anyagoktól elrugaszkodó építmények – amelyeket néha éppoly nehéz megérteni és megszeretni, mint a legjobb kortárs építészek munkáit. 

Ezek az épületek nem részei a hagyományos építészeti kánonnak, néha megtévesztőek, néha bájosan naivak, máskor összetéveszthetetlenül eredetiek. Az is előfordul, hogy az útikönyvekbe kerülve látogatott turisztikai helyszínekké válnak, és végül állami védelmet kapnak, nemegyszer egy-egy valódi építésznek köszönhetően. Anélkül, hogy bárkit a képzettség nélküli építkezésre buzdítanánk, összegyűjtöttük a műfaj néhány speciális, híressé lett példáját külföldről és itthonról.