Ma 200 éve, hogy 1812-ben fényes ünnepségek keretében, hivatalosan is megnyitotta kapuit a pesti Királyi Városi Színház, vagyis ahogy később elnevezték (megkülönböztetve a magyar nyelvű színtől) a pesti Német Színház az egykori Színház, majd Gizella, ma Vörösmarty téren. Hogy mennyi viszontagság övezte ennek az épületnek nemcsak a felépítését, de sorsát is, azt szimbolizálja az a tény, hogy még a megnyitó napját sem sikerült egykönnyen meghatározni. A jeles eseményt tudniillik a császár születésnapjára, február 12-re időzítették, de később kiderült, hogy az hamvazószerdára esik, így végül kénytelenek voltak előrébb hozni a ceremóniát farsangvasárnapra, vagyis február 9-re.
Magát a színházat a korabeli Közép- és Kelet-Európa legnagyobb és egyik legimpozánsabb középületének tervezték. Mint ilyen, előrevetítette azt is, hogy felépítése bizony szokatlan helyzetet és bonyodalmakat generált a korabeli Pesten, különösen úgy, hogy az építkezés idejére esett az osztrák államcsőd és a napóleoni háborúk időszaka is. Igaz, hogy már II. József idején felmerült egy azonos funkciójú épület ötlete, amely egészen (a neves Franz Anton Hillebrandt, később Hild János által) a tervekig, sőt a kivitelezés megszervezéséig is eljutott, ám anyagi természetű problémák miatt az építkezés mégsem indulhatott meg. József nádor 1806-ban aztán a jó ideje tartó huzavonát megelégelte, az ügy élére állt, s a komplexum megtervezésével Johann Aman (1765-1834) bécsi építészt bízta meg.










