magyar grafika

Az utóbbi időben megsokasodtak a hallgatag profik A 7 grafikusa sorozatunkban. Itt az ideje a fiatalos, friss lendületnek: újra egyetemi hallgatót mutatunk be. Kalászi Benjámint az electro és a house kedvelői a 2007-ben alapított, a szókimondástól nem kifejezetten ódzkodó Tits & Clits zenekar tagjaként is ismerhetik; mi most más érzékeknek kedvezünk.

Kalászi Benjámin - kalaszib.wordpress.com, behance.net/kalaszib

Benjámin 2006-ban érettségizett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, alkalmazott tervezőgrafikus szakon, majd 2007-ben grafikusként is levizsgázott. 2008 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezőgrafikus hallgatója. Három éve dolgozik megrendelőknek különféle területeken, legyen szó illusztrációról, animációról, storyboardokról vagy logóról; ügyfelei között tudhatja az IBM-et, az Angel Films-t, az Unicefet és a Borsodit is.

Megvásárolható produktum született Jekli Ágnes, a MOME tervezőgrafikus hallgatójának kurzusheti munkájából. Sőt: az Optypo az első magyar munka, amelyet a 2008-ban alapított, jónevű tipóáruház, a HandMadeFont forgalmaz. 

„…mindent meg lehet fogalmazni új módon, úgy, ahogy előtte még nem tették – és, mivel lehetséges, erre kell törekedni.” Ezzel a mottóval zárta lapunknak küldött ars poeticáját A 7 grafikusa sorozat 86. epizódjának szereplője, Dvorszky Anna.

Dvorszky Anna - www.opalmedia.hu

Anna már 14 évesen művészeti egyetemre készült, és érettségi után fel is vették a Képzőművészeti tervezőgrafika szakára. Ösztöndíjasként a Glasgow School of Art közege és szellemisége hatott rá, saját bevallása szerint ma is kamatoztatja az itt tanultakat, de hasonlóképp emlékezik a diploma után Auth Attilánál töltött gyakorlatra is. A 2007-es diplomázás után férjével közös vállalkozást indított, egy nyertes pályázat segítségével, Opal Média néven. Anna számára az arculattervezés jelenti a legizgalmasabb kihívást, különösen, ha olyan összetett vizuális rendszerekről van szó, mint például a Hertelendy Kastély esetében (ld. lejjebb).

Ötödszöre rendezik meg a hazai tervezőgrafikus szakma egyik legjelentősebb eseményét, a Graphifestet. A november 11-i díjátadóval kezdődő, tíznapos fesztivált a Design Terminál Nonprofit Kft., az Aranyrajzszög Társaság (ART) és a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága (MATT) közösen szervezi a Design Terminál Erzsébet téri épületében.

A hazai grafikusközösség legismertebb tagjai közé tartozó, MATT-alapító Csordás Zoltán, alias Csordi esetében több szempontból is kivételt teszünk – közös megegyezéssel. A megszokott tíznél kevesebb munkát mutatunk be, bemutatkozását pedig saját szavaival tolmácsoljuk – ennél jobbat ugyanis mi sem tudtunk volna írni…

Csordás Zoltán – www.csordi.hu

„Ahogy a többi gyereknek, a rajzolás nekem is játék volt. Jobban ment, mint nekik, természetes közegem volt, nem foglalkoztam vele. Szüleim az általános iskola végén kapacitáltak, hogy menjek a kisképzőre. Felvételiztem, de mivel nem érdekelt, fel se vettek. Egy hétköznapi gimnáziumba kerültem, ahol teljesen abbahagytam a rajzolást. Nem is hiányzott. Aztán gimi végén ajánlották, hogy járjak a kirakatrendező suliba, hátha majd ott történik valami, de legalábbis időhúzásnak jó lesz. Talán még a fejem lágya is benő. Nem nőtt. Ugyan tanáraim javasolták, hogy legyek grafikus, én megköszöntem és felvételiztem az ELTE művészettörténet szakára. Nem ment könnyen, de végül sikerült. Nagyszerű emberekkel találkoztam, és közben dolgoztam a családi vállalkozásunkban. ’93-ban a família összeszedte minden erejét és vett egy számítógépet, amin elkezdhettem tanulni. Photoshop 2.5. A gép mellett jöttem rá, hogy újra rajzolnom kell.

A metállemezek és sci-firegények borítóinak illusztrálása nem épp hétköznapi feladat. Havancsák Gyula neve, akárcsak a sorozatunkban korábban bemutatott Tikos Péteré, az ezek iránt a műfajok iránt rajongóknak lehet ismerős.

Havancsák Gyula – hjules.com

Túrkevén nőtt föl, akárcsak a híres Korda-fivérek – őt azonban nem a film, hanem a rajzolás és a zene izgatta már gyerekkorában. Mint a fenti portréból kitűnik, ez azóta sem változott… A művészetek iránti érdeklődésben persze nem kis szerepet játszott a dekoratőr és virágkötő mester édesanya és a basszusgitáros édesapa – Gyula jólnevelt gyermekként mindkét területen jártasságot szerzett, közben azonban a sci-fi és horrorfilmekért rajongott. Ráadásul nagybátyja, Finta Sándor neves szobrászművész, akinek munkásságára ma is múzeum emlékeztet szülővárosában.

Október 9-én, 83 évesen elhunyt Kemény Éva grafikus. Nevét a férjével, Sós Lászlóval alkotott SO-KY tervezőpáros tagjaként is kevesen ismerik. Pedig dacára annak, hogy baloldali szerepvállalásuk, rengeteg politikai megbízásuk miatt a rendszerváltást követően a szakma elfordult tőlük, munkásságuk meghatározó része a hazai grafikatörténelemnek.

SO-KY: CIA (1966). Kép: paperdungeon.tumblr.com

Kemény Éva 1949-ben textil szakon diplomázott az Iparművészeti Főiskolán, ahol Miháltz Pál és Molnár Béla voltak a mesterei. Férjéval, a pályáját Irsai István műhelyében, a negyvenes évek elején kezdő Sós Lászlóval az ötvenes évek elején találkozott. Közös művet először az 1956-os országos plakátkiállításon mutattak be, ekkor már a SO-KY művésznevet használva. Erre a munkára figyelt fel az Egyesült Izzó, amellyel állandósult a művészpáros kapcsolata: rengeteg, a gyár számára tervezett munkájuk közül is kiemelkedik a Tungsram máig használt arculatának megtervezése. Emellett számos más nagyvállalatnak dolgoztak, terveztek áru- és kulturális plakátokat, CASCO-, IBUSZ- és BNV-grafikát, ám legjelentősebb tevékenységükké a politikai plakátok tervezése vált.

Megszületett az eredmény a Magyar Fesztiválok Bora címketervezési pályázaton, amelyet a Tokaji Kereskedőház Zrt. írt ki az Adamsky reklámügynökség szervezésében. A zsűri Novotny Dóra munkáját találta a legjobbnak, Hajnal Balázs pályázatát pedig különdíjjal ismerte el július 17-én, a Gozsdu Bazaaron rendezett díjátadón. E cikk szerzője a hg.hu főszerkesztőjeként személyesen is érintett volt a győztesek kiválasztásában, és ott lehetett a vasárnapi programon is.

A július 17-i eredményhirdetés olyan pályázat végére rakott pontot, amelyet eredetileg egészen más kondíciókkal írtak ki. A határidők kinyújtása nem meglepő dolog: sok pályázatnál előfordul, a szervező pedig lehetőséget adott az alkotóknak a már beküldött munkák egyszeri módosítására. Kevésbé megszokott viszont, hogy a verseny közben „emelik a tétet”, azaz megnövelik a pénzdíj összegét. Jelen esetben ennek részbeni oka az eredeti fődíj által kiváltott negatív visszhang volt. A kiíró és a szervező felismerték a hibát és megpróbálták lehetőségeikhez képest kijavítani (az eredeti pénzdíjat háromszorosára emelve). Személy szerint – és most igyekszem nem hazabeszélni – ezt egyértelműen pozitív gesztusként értékelem. Ha mind a kiíró, mind a lehetséges pályázók: grafikusok, kreatívok vagy csak egyszerű érdeklődők (akiknek egyes reakciói inkább hátráltatták az ügy megoldását) képesek lesznek a jövőben konstruktív módon hozzáállni a hasonló helyzetekhez, az sokat segíthet a grafikai pályázatok normalizálódásában és elterjedésében. Van még mit tanulnunk.

Néhány napja kezdetét vette a félidős közönségszavazás a Magyar Fesztiválok Bora elnevezésű pályázatra beérkezett munkákkal kapcsolatban. A Tokaj Kereskedőház Zrt. által meghirdetett címketervezési verseny munkáit a Like, avagy Tetszik gombbal lehet egy-egy vokssal segíteni a pályázat hivatalos Facebook-oldalán.

Több idő jut a munkára, és komolyabb a tét is a Tokaji Kereskedőház Zrt. pályázatán, amelyet „A Pincemester Bora” fantázianevű termék arculatának tervezésére írt ki a nagy múltú vállalat. A Magyar Fesztiválok Borának megtervezésére hirdetett pályázaton a munkákat július 10-ig várják, a fődíj pedig immár 150 ezer forintot és a Tolcsvai Borfesztivál belépőjét és szállás biztosítását is magába foglalja. A pályázat további feltételei változatlanok.