A korábbi hírek arról szóltak: hiába a drága felállványozás, a homlokzat újrafestésére most nincs pénz, így a falkutatás befejeztével egyelőre leállnak a munkák. A hétvégére azonban kibontakozott az állványzat mögül az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél álló, majd ezeréves templom egyik tornya, és láss csodát: új festéssel.
Nyugat-Magyarország kisebb-nagyobb településeit a középkori vagy barokk városmagok kapcsán kedveskedve "ékszerdobozokként" szokás emlegetni. Szombathelyre viszont ez a skatulya nehezen lenne ráhúzható: Vas megye székhelyét ma leginkább a második világháborút követő újjáépítések jellemzik, a maguk brutálisan egyszerű forma- és színvilágával. A beruházás-láz ma újra jellemzi a várost; három friss eredménye, amelyet a helyszínen nyílt alkalmam megszemlélni, felemás érzéseket kelt.
A székesegyház boltozatára csak nemrég került vissza a festés egy része. Kép: hg.hu
A 2. világháború végnapjaiban a németek által megszállt Szombathely 4471 házából a szövetséges bombázások 3375-öt rongáltak meg. Leégett a városháza és a színház, beomlott a székesegyház, tönkrement szinte minden középület. Az újjáépítés a hatvanas-hetvenes években vett nagy lendületet. Olyan, később Ybl-díjjal elismert középületek születtek ekkor, mint a Magyar utcai kollégium (Nagy Elemér, 1964-66), az Isis Szálló (Szabó Iván, 1967-68), vagy a Savaria Filmszínház (Mátis Lajos, 1970-72). Többnyire rossz állapotuk ellenére ezek a házak ma is meghatározzák a belváros képét. A lassú újjáépítésre kiváló példát szolgáltat a Szily János püspök által építtetett, nagyméretű székesegyház, amely boltozatával barokk freskódíszét is elvesztette. A háború után újrafalazott, évtizedekig szürkéllő mennyezetre az elmúlt években került vissza az egykori díszítőfestés. A figurális freskókat nem pótolták, de a templombelső így is harmonikus összképet nyújt.
Aki azt gondolta, hogy a megépített és lebontott tetők, tervpályázatok, egyénileg kezdeményezett tervek, közösen kibővített álombéli kalandparkok, illetve felkérésre készült terv-alternatívák után a 2009 őszi pályázat végre megnyugtatóan rendezte a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely jövőjét, természetesen tévedett. Beszámoló a Kortárs Építészeti Központ Tálaló programsorozatának március 18-i estjéről.
Mindenekelőtt: ez a nemzeti emlékhely nem is Nemzeti Emlékhely. Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke kifejtette: a magyar jogrend egyetlen ilyen helyszínt ismer, mégpedig a budapesti Hősök terét. Ez ugyan nem tisztázta, hogy az emlékhely fogalma mit is takar, de ahogy a ritkán hozzászóló, viszont rendre az este legfontosabb kijelentéseit elmondó székesfehérvári történész, Demeter Zsófia megjegyzéséből kiderült: “...egy példánk van, most próbálunk egy másikat csinálni.”
A Kortárs Építészeti Központ “Tálaló” című, kiemelt építészeti közberuházásokról, városfejlesztési projektekről szóló nyilvános havi vitasorozatának második alkalma a székesfehérvári Nemzeti Történelmi Emlékhelyet járja körül. A program 2010. március 18-án, csütörtökön 19 órakor lesz az Iparművészeti Múzeumban; a meghívott vendégek között a nemrég rendezett tervpályázat nyertese, Csomay Zsófia és Mezős Tamás, a KÖH elnöke is szerepel.
Mi fő a VII. kerület konyháján? – teszi fel a kérdésre a Kortárs Építészeti Központ Tálaló című vitasorozata, amelyen ezúttal a Belső-Erzsébetváros rehabilitációja kerül terítékre. Az elmúlt években sok vihart kavart, és még az UNESCO illetékeseit is megszólalásra bíró városrész dilemmáit a leginkább érintettek képviselői járják körbe az Iparművészeti Múzeumban május 21-én, csütörtökön 19 órától.
