milánó

Milánó köztudottan a design és a divat olaszországi - ha nem európai - fővárosa. Az „i saloni”, azaz a milánói design hét mintegy 300 000 látogatót vonz évente a világ számos országából. Idén volt szerencsém pár napot eltölteni ezen az eseményen.

A design hét napjain, április 17-22. között az egész belváros olimpiai hangulatot meghazudtolva a design és az i saloni lázában ég. A metró megállóknál három percenként hangosbemondón informálják a látogatókat, hogy melyik megállónál kell leszállni a központi kiállításhoz, és mennyibe kerül a kiegészítő jegy; a metrón utazva „Amikor a BMW design szekciójában dolgoztam…” kezdetű beszélgetéseket csíphetünk el (külföldiek körében is szigorúan olasz nyelven), és az újságárusok egy hétig csak design és divat magazinokat árulnak.

Idén áprilisban is megrendezik Milánóban a design hetet, melyen sok fiatal tervezővel ismerkedhetünk majd meg. Alessandro Busana, olasz tervező itt mutatja majd be Smooth Plane elnevezésű bútormárkáját, mely a fa, mint anyag természetes tulajdonságaira hívja fel a figyelmet. A mesteri kézműves megmunkálás és a hagyományos összeszerelési technikák alkalmazása mellett a letisztult, mégis nagyon markáns design teszi egyedivé ezeket a darabokat, melyek a tervező bevallása szerint az otthonunkban helyet kapó, fából készült bútorok szerepét értelmezik át.

Az október 15-én befejezett Garibaldi-torony négyszer olyan magas, mint a pisai ferde torony, és rádupláz a milánói katedrálisra is. A 230 méter magas épület, amely Milánó új városnegyede, a Porta Nouva éke, az Unicredit Bank székháza lesz.

Fotó: matteotarenghi, flickr.com

A különféle élő falak, zöld szerkezetek nem jelentenek különösebb újdonságot, az olasz Stefano Boeri tervezte milánói toronyház azonban kétségkívül egészen új kategóriát képvisel majd a műfajban. A Bosco Verticale, azaz függőleges erdő névre keresztelt 27 emeletes épületpáros tagjai tulajdonképpen egy fás liget és egy toronyház hibridjének tekinthetők. A neves olasz építész, akadémikus és a Domus építészeti és designmagazin korábbi főszerkesztőjének nevéhez fűződő koncepció ráadásul nemcsak elméletben létezik, az építési munkák már folyamatban vannak, jelenleg a 7. emeletnél tartanak a munkák - a Financial Times egyenesen a világ legizgalmasabb épülő tornyának nevezte a létesítményt. Ha megépülnek a házak, kétségkívül ez lesz a világ első mesterséges, függőleges erdeje!

A milánói metróból 140 méter hosszú, spirális emelkedő vezet egészen az égig, de legalábbis a város főterén álló Duomo tornyainak a magasságába. Milánó új, szenzációs múzeumépületébe könnyű bejutni, a város bármelyik pontjáról is érkezzen is ide a látogató, a Piazza del Duomo, illetve a via Marconi felől nyíló földszinti bejárat mellett ugyanis a tér alatti metróállomás is közvetlen kapcsolatban van a 2010. december 6-án megnyitott múzeummal (milyen érdekes is lehetne elgondolkodni ezen a praktikus és kézenfekvő megoldáson a Szépművészeti Múzeum budapesti barátainak!), s mivel a múzeum ablakaiból kiváló kilátás nyílik a Dómra, az előtte lévő térre és az azt körülvevő épületekre, alighanem azok közül is sokan felkeresik majd a Museo del Novecentót, akik nem kifejezetten a 20. század olasz és nemzetközi művészetét, de általában a szépet keresik.

A múzeum látogatója az épületben járva időről időre rálát a milánói dómra és az előtte elterülő térre. Fotó: Roberto Gennari Feslikenian

Nyilván ennek is szerepe lehetett abban, hogy a múzeum működésének első hónapjában kétszázezren jártak az épületben (s talán annak is, hogy megnyitás után három hónapon keresztül ingyenesen lehetett belépni), az új intézmény népszerűsége valószínűleg elsősorban mégis abban keresendő, hogy a futurizmustól és a metafizikus festészettől kezdve a két világháború közötti évtizedek olasz művészetének arculatát meghatározó Novecento művészeinek alkotásain át Lucio Fontana átlyuggatott vásznaiig, Burri festészeten túli anyagaiig, Piero Manzoni Merda d’artista feliratot viselő konzervdobozáig a 20. századi olasz művészetnek számos remeke található a falak között (a futuristák műveinek a világon az egyik, ha nem „a” leggazdagabb kollekciója található a múzeumban), nem mellesleg az egyetemes művészet számos nagysága alkotásainak társaságában. A Civiche Raccolte d’Arte Milanesi, azaz a városi művészeti gyűjtemények nagyjából négyezer darabos anyagának mintegy tizede, 110 művész négyszáz alkotása látható az állandó kiállításon. Közöttük van Marino Marini műveinek egy nagyobb, hetvenhét darabos kollekciója is, amelyet a Galleria d’Arte Moderna di Villa Reale épületéből szállítottak át, s amelynek egy része a szobrászművész, író, műgyűjtő kortársait ábrázolja, afféle 20. századi panteonként.

Nemrég mutatták be Milánó legújabb közintézményének, annak a Kortárs Művészeti Múzeumnak néhány látványtervét, amelyet Daniel Libeskind tervez. A neves, lengyel származású amerikai építész felel a régi milánói vásárváros területének fejlesztési tervéért, amely miatt egyébként magával Silvio Berlusconival is szócsatába keveredett. A potenciájáról hírhedtté vált olasz miniszterelnök korábban viccesnek szánt szexuális célzásokkal illette Libeskind egyik, ide tervezett felhőkarcolóját.

Milánó nemhiába a design és a divat igazi európai fővárosa – ezt az idén ismét megtapasztalhatta az a szerencsés látogató, aki eljutott a designhéthez kapcsolódó rendezvények bármelyikére. A hazai körökben leginkább ismert vásárvárosi terület, amelyet néhány éve Doriana és Massimiliano Fuksas tervei alapján építettek fel a nyugat-milánói agglomerációban, a maga végtelen hosszúságban hullámzó üvegfelületeivel és elképesztő méretű pavilonjaival már önmagában is hihetetlen élményt nyújt. A pavilonokon belül elénk táruló világban pedig egyenesen úgy érezheti magát a szakmában kicsit is járatos látogató, mint egy óvodás az édességboltban – hirtelen azt sem tudni, hol, hogyan induljon el, mit nézzen meg a rengeteg gyönyörű pavilon, stand és kiállítási rész közül.

Zöldfülűként azt gondoltam, hogy ez a hatalmas kiállítási terület a designhét szíve, itt találhatom a milánói design legjavát. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Milánó az évnek ebben az egyetlen hetében a szürke ipari és gazdasági fővárosból egy színpompás, izgalmas művészeti forgataggá alakul, ahol szinte minden utcában felfedezhet magának valami különlegeset, valami szokatlant, valami izgalmasat az, aki vállalja cserébe a véget nem érő gyaloglást, és a hosszú, éjszakákba nyúló nappalokat.

Április 12-17. között rendezték meg a 2011-es milánói design hetet, ahol belsőépítészként ismét hosszú időre elegendő inspirációt szereztem négy nap alatt. A világ tán legismertebb belsőépítészeti és designrendezvénye a maga 143 ezer négyzetméteres alapterületével nemcsak az állóképességet teszi próbára minden évben: a 12 pavilonnyi designbútor és világítótest a befogadóképesség határait is feszegeti.

A milánói Salone passzázsa; fotó: Padányi-Józsa Janka

A kiállítótér 20 pavilonból állt; ebből nyolcban állítottak ki kortárs design bútorokat és négy szólt a világítástechnikáról, lámpatestekről. A rendelkezésemre álló négy nap alatt ezeket sikerült bejárnom. A többi pavilonban klasszikus enteriőröket, valamint modern, ugyanakkor kevésbé letisztult, hagyományosabb bútorokat láthattak az érdeklődők. A fiatal tervezőknek lehetőséget biztosító SaloneSatellite és a kétévente megrendezett irodabútor kiállítás ugyancsak helyet kapott a rendezvényen.

A Manooi idén újból önálló standdal vesz részt a Milánói Nemzetközi Bútorszalon (Salone Internazionale del Mobile) részeként kétévente megrendezett Euroluce világítási kiállításon. Az idei megjelenés különlegessége, hogy ezúttal a kiállítás kifejezetten nemzetközi design cégeknek fenntartott pavilonjában építi fel több mint 100 négyzetméteres standját a magyar tulajdonú, egyedi design kristálycsillárokat tervező és gyártó cég. A Manooi vezető tervezője, Héder János itt a kiállításon mutatja be a Personal Universe kollekció legújabb kristálycsillárjait a média és a vásárlók részére.

A hg.hu és a Studio Metropolitana közös sorozata, a Budapest hosszú távú városfejlesztési stratégiájával foglalkozó Metropoly Fórum hivatalosan záró epizódjához ért – szakmai hozzászólásokat azonban továbbra is szívesen fogadunk a témában. Utolsó cikkünk szerzője Szabó Tünde, a Studio Metropolitana munkatársa, a Metropoly program vezetője, aki írásában öt valódi nagyváros receptúráját mutatja be.

A metropolizáció trendje a globalizálódó világ spontán folyamata, a világ minden nagyvárosát érinti valamilyen módon. A városok többsége elszenvedi az ezzel járó változást, mások tudatosan tervezett akciókkal, hálózatosan szervezett régiókkal, és a kormányzási struktúrák alkalmazkodóképességének erősítésével versenyelőnyt kovácsolnak helyzetükből. A következő összeállítás néhány globális város metropoliszstratégiáját tekinti át.