modern építészet

Látszólag szimpla kockaház, mondjuk a hetvenes évekből. Fehérre vakolt, háromszintes, elhagyatott tömb, homlokzatáról pereg a vakolat. És valójában? Az első megvalósult modern középület Magyarországon, a kislakás-építés mérföldkőnek számító alkotása, Molnár Farkas és Fischer József, a nemzetközi stílus két úttörőjének közös munkája. 1936-ból... Az egykori pestújhelyi kórház személyzeti épülete évtizedek óta a pusztulás szélén áll, építészettörténeti jelentőségéhez egyre méltatlanabb állapotban.

Nehéz elhinni, hogy ez az épület...

...egykor így festett. (Forrás: Tér és Forma 1937/1, fotó: Máté Olga - Haar Ferenc) 

A két világháború közötti modern magyar építészettel a hatvanas évektől kezdett foglalkozni a hazai építészettörténet, elsősorban egy-két olyan úttörőnek köszönhetően, mint a szakdolgozatát 1961-ben ebből író, majd azt 1972-ben könyvben is megjelentető Gábor Eszter. Az interbellum haladó gondolkozású építészeinek, akik az 1929-ben alakult CIRPAC (Comité International pour la Réalisation des Problemes d'Architecture Contemporaine) csoport köré tömörültek, igen hányatott sors adatott. A CIRPAC három alapítója közül az 1934-ben Londonból hazaköltöző Breuer Marcell jelentkezését az Építészkamara nem fogadta el, így nem maradt más választása, mint az emigráció – soha nem épült fel háza Magyarországon. Molnár Farkast, aki Breuerhez hasonlóan szintén Bauhaus-diák volt, 1932-ben kizárták a kamarából, majd négy év múlva visszavették, hogy aztán ez 1938-ban megismétlődjék. A szocdem Fischer Józsefet pedig aktív politizálása miatt zargatták folyamatosan. Kettejüknek szinte csak magánberuházásokban jutott lehetőségük, hogy bizonyítsák progresszív elképzeléseik életrevalóságát. Fontos, szinte egyedülálló kivétel a pestújhelyi kórház személyzeti épülete.

Legszebb munkáját a Margit-sziget szinte minden látogatója megcsodálja. Padányi Gulyás Jenő tervei szerint épült az újlipótvárosi református templom, de az 1900-ban született építész tervezett szobrot, sőt, plakátot is 1937-ban, Karinthy Frigyes híres szlogenjének felhasználásával. A harmincas évektől azonban a szélsőjobboldal hívévé vált, majd 1945-ben elhagyta Magyarországot, így a sokoldalú Padányi Gulyás Jenő művészetével (két főművét leszámítva) nem foglalkoztak a hazai építészettörténészek.

Halreklám plakátja, Padányi Gulyás Jenő terve 1937-ből (a képet köszönjük Bakos Katalinnak)

Az 1920 körüli esztendők olyan korszakhatárt jelölnek a magyar társadalom történetében, amely az építészek gondolkodásában és tervezőmunkájában is mély nyomot hagyott. A Monarchia világot járt építészei pillanatok alatt munkanélkülivé váltak, a feladatok jellege és minősége is gyökeresen megváltozott. Az összezsugorított országban a tervezői feladatok drámai csökkenésével párhuzamosan az építészettel szembeni elvárások is szükségszerűen át értelmeződtek. A tovatűnt bő öt évtized, a stíluspluralizmussal jellemezhető fénykor eredményei (mint ahogyan a korai modernizmus tanulságai is) csak lassan, az ízlésbeli konzervatizmus által megbéklyózva befolyásolhatták az új kihívásokhoz igazodni kívánó építészek munkáját. Ebből a nézőpontból kétségtelenül szerencsés volt Padányi Gulyás Jenő pályakezdése, amennyiben tudatosan a modernizmus akkor még kevésbé szalonképes építészeti világához igazodott.

Azt hinnénk, ennyire abszurd dolgok már nem történnek: a város jóváhagyásával tulajdonosa egyetlen nap alatt elbontotta azt az 1959-ben épült lakóházat, amelyet a világhírű építész fia, a saját munkássága révén is neves ifjabb Loyd Wright (1890-1978) tervezett. A rendkívül látványos, modern épület helyére tulajdonosa mediterrán stílusú házat húznak fel.

Ádáznak nem lehet nevezni, mindenesetre az interneten komoly csata dúl Európa nagyvárosai és országai között azt eldöntendő: hol is áll a kontinens első felhőkarcolója. A választ megnehezíti, hogy az építészeti szakkifejezésnek nincs pontos definíciója. Egy biztos: míg az Egyesült Államok nagyvárosaiba a 19. század végétől futószalagról potyogtak a felhőkarcolók, addig Európa későn hódolt be az új műfajnak - olyannyira, hogy akár mi, magyarok is versenybe szállhatnánk a címért. Hogy kié a dobogó felső foka, nem tudjuk, de megmutatunk tízet Európa első felhőkarcolóiból.

A felhőkarcoló kifejezés eleinte a mostani jelentéstartalmánál kicsit visszafogottabb volt: a tíz emeletet elérő vagy azt meghaladó, fémvázas épületeket értették alatta az Egyesült Államokban, elsősorban Chicagóban, Detroitban, New York-ban és St. Louis-ban. (A fémváz azonban csak az egyik innováció, ami lehetővé tette a magasházak építését – a másik a közlekedést lehetővé tevő lift.)  A hagyomány az első klasszikus felhőkarcolónak az eredetileg tízemeletes, 1885-ben épült chicagói Home Insurance Buildinget tartja, amelyet 1931-ben elbontottak. 42 méteres magasságával természetesen ez sosem volt a világ legmagasabb épülete; ezt a címet csak évtizedekkel később veszik át a felhőkarcolók.

Miért kellene egy templomnak feltétlenül kőből, fából vagy téglából lennie? Az 1950-ben alapított Külső-Kelenföldi Református Egyházközség temploma például nagyobbrészt fémből épült, és első blikkre inkább emlékeztet egy csillagvizsgálóra. A dolog korántsem véletlen, de legalább annyira felelős érte a szükség, mint a tervezői lelemény. A panelházak mögött rejtőző Ildikó téri református templom amolyan „muszáj hi-tech”, a kádári Magyarország sajátos emléke.

Az Ildikó téri templom szerkezete építés közben. A környékbeliek rakétakilövőnek vélték

Az utcaszintről a növények miatt ma már alig kivehető jellegzetes formája, műholdképen azonban tisztán kivehető: méretes, döntött fémhasáb ékelődik a kelenföldi házak gyűrűjébe. A rendhagyó forma az építés idején volt igazán látványos: az alumínium burkolat nélküli térrácsszerkezet óriási molekulamodellnek tűnhetett. Az acélcsövekkel összekapcsolt csuklópontokon alapuló speciális építéstechnológiát a második világháború után dolgozták ki az Egyesült Államokban, úttörői többek között a geodézikus kupoláiról ismert Buckminster Fuller és a német származású Konrad Wachsmann. Előnye elsősorban abban rejlett, hogy előregyárthatóságának köszönhetően nagyméretű terek rendkívül gyors, tartós és olcsó lefedését tette lehetővé. A hatvanas évektől megjelent a magyar építészetben is, elsősorban kiállítási pavilonoknál – ilyen szerkezettel fedték az 1970-es évek elején épített kőbányai vásárváros csarnokait is, Szabó István építész közreműködésével.

Épp a mai napon 40 éve, hogy megkezdték a Pruitt-Igoe lakótelep bontását az Egyesült Államokbeli St. Louis városában. Nem csupán házak dőltek össze, de egy álom is véget ért ezen a napon. A bontás első ütemének utolsó napját, július 15-ét Charles Jencks, a világhírű építészettörténész a modern építészet halála napjának nevezte. Mitől lett ennyire híres egy egyszerű lakótelep, mitől vált a Pruitt-Igoe szimbólummá – és mit üzen napjainkban?

Pruitt-Igoe madártávlatból

A növekvő igények kielégítésére St. Louis városa 1949-ben nagyszabású építkezésbe fogott. Elsősorban a szegényebb polgárokat sújtó lakásínségen kívántak enyhíteni. A második világháborút követően a háborúból hazatérő katonák friss munkaerővel árasztották el az országot. A gazdasági fellendülés részben az anyagiakat biztosította, részben az új munkahelyek révén növekvő keresetet keltett a lakáspiacon. Az 1937-ben meghozott lakástörvény (Housing Act) először biztosított szövetségi pénzeket a városok építési hatóságainak állami lakásépítés céljaira - ezzel a jogi és az anyagi lehetőségek is rendeződtek. St. Louis 1949-ben megválasztott polgármestere, Joseph Darst, ragaszkodott hozzá, hogy magasházakat építsenek az egykori DeSoto-Carr területre. Akkor úgy képzelték, hogy az egész város Manhattan példájára fog toronyházakkal megújulni.

65 évig működött, évtizede áll bezárva az Átrium mozi Budán. Kozma Lajos fantasztikus épülete a két világháború közötti magyar építészet egyik remek – ráadásul szinte teljes épségben megmaradt. A főváros tavaly decemberben eladásra hirdette meg, így újra felcsillant a remény: kinyithat az Átrium.

Hosszas várakozás után 1928-ban született meg az a rendelet, amely lehetővé tette és szabályozta az új filmszínházak tervezését és megépítését Budapesten. Három mozi létrejötte köthető ehhez az időszakhoz: a Duna (ma: Odeon-Lloyd), az egykori Simplon a Bartók Béla úton (megszűnt), és az Átrium a Margit körúton.

Tűz rongálta meg Franciaország egyik legismertebb modern építészeti emlékét, a Le Corbusier tervei alapján emelt marseille-i Unité d’Habitation épületét. A tűzoltóknak 12 órányi munkával, február 10-én reggelre sikerült megfékezniük a lángokat. Az épületet teljesen kiürítették, öt embert kórházba kellett szállítani.

Január 10-én, 83 évesen elhunyt a skót modern építészet kiemelkedő alakja, Isi Metzstein. A lengyel származású, Berlinben született, de egész életét Glasgow-ban töltő építész leghíresebb, legendaszámba menő alkotása a Le Corbusier hatását tükröző cardrossi Szent Péter szeminárium, amely évtizedek óta üresen pusztul, és mára az urbexesek kedvelt célpontjává vált.

December 2-án a Budapesti Történeti múzeumban mutatják be Branczik Márta és Keller Márkus könyvét, amelynek témája az Óbudai Kísérleti Lakótelep.  A Korszerű lakás, 1960 – az óbudai kísérlet című kötet megjelenése egybeesik a Kiscelli Múzeumban azonos címmel rendezett  kiállítással, amely december 4-ig látogatható.