A számos európai példa után az észak-amerikai nagyvárosok közül először a kanadai Montreal indította be városi kölcsönkerékpár hálózatát. A fejlesztés első lépcsőjében háromezer kétkerekűvel, háromszáz kerékpárállomással üzemelő, Bixi névre keresztelt rendszer használatához 78 kanadai dollárért lehet chip-kártyát váltani egy évre, de egy-egy használat díja hitelkártyával is törleszthető.
A kanadai kulturális minisztérium védett építészeti emlékké nyilvánította a 20. század egyik legkülönlegesebb és legismertebb lakókomplexumát, a montréali világkiállításra épült Habitat 67-et. A meghatározhatatlan körvonalú, játékkockákból összedobált halomra emlékeztető épület terve a mára világhírűvé vált Moshe Safdie fejéből pattant ki még egyetemi hallgató korában, és felépülte után, a hatvanas évek végén a moduláris építkezésben úttörőjeként méltatta a szaksajtó. Az építész szándéka ellenére ez a metódus nem terjedt el, a Habitat 67 egykor megfizethetőnek szánt lakásai pedig ma kifejezetten drágának számítanak.
Az 1967-es montreali világkiállítást a 20. század legsikeresebbjeként tartják számon. A 62 résztvevő nemzet és a több mint ötvenmillió vendég mellett ez a rendezvény tartja a napi látogatócsúcsot is: a nyitva tartás harmadik napján 569 ezer ember áramlott be az EXPO kapuin. (Magyarország az 1958-as brüsszeli siker ellenére Montréalban nem képviseltette magát.) Területe ma közparkként szolgálja Montréal lakóit; a megmaradt néhány építmény közül kiemelkedik Buckminster Fullernek az USA számára épített, úgynevezett Bioszféra-pavilonja, amely a szerkezetépítés magasiskolájaként azóta is ikonikus értékű.
Elpusztulhat a kanadai Montréalban egy benzinkút, amelyet egykori működtetője szerint a modernista építészet vezető alakjaként számon tartott Ludwig Mies van der Rohe tervezett 1968-ban, egy esztendővel a halála előtt.
