műemlék

A budai Király fürdő jelenlegi állapota igencsak ellentmond nevének: nem nyújt túl előkelő látványt. Pedig a hányatott sorsú létesítmény törökkori magja majd ötszáz éves, és a folyamatos átépítések, újítások, toldások-foldások ellenére is híven visszaadja az autentikus török fürdők hangulatát. A másfél milliárdos felújításhoz a tervek már elkészültek, talán előbb-utóbb pénz is kerül.

A Király fürdő a hatvanas években. Fotó: Fortepan

A korabeli forrásokban Horozkapu ilidzsazsi (vagyis a Kakaskapu fürdője) néven emlegetett Király fürdő építését még 1565-ben, Arszlán pasa uralma alatt kezdték meg, majd a munkálatok nagyobbik részét utóda, Szokolli Musztafa, a „nagy fürdőépíttető budai pasa” regnálása idején fejezték be. Jelenleg is üzemelő, de legalábbis álló török eredetű fürdőink (a Király mellett a Császár, a Rác és Rudas) mind ekkoriból, a hódoltság kezdeti idejéről származnak, hiszen a fürdőzés az oszmánok mindennapjainak és rituális életének is kiemelten fontos része volt. Kettős funkciójuk, a tisztálkodás és gyógyítás miatt a létesítmények egykor alapvető szükségletet jelentettek – ma pedig a fennmaradt néhány dzsámi, türbe és minaret mellett az egykori oszmán építészet tanúi.

Nyilvános pályázatot hirdet a Műcsarnok a százéves Ernst Múzeum homlokzatára kerülő molinó megtervezésére. Az épület felújítására nincs pénz, de ezzel szeretnék jelezni a szándékot a megújulásra. A kiírás alább olvasható.

1912-ben, éppen száz éve épült a 6. kerületi Nagymező utca 8. szám alatt Ernst Lajos háza. Az épület, amely egyszerre lakóház, múzeum és mozi volt, jól illeszkedik a környék színházakkal teli (innen a pesti Broadway elnevezés), kulturálisan pezsgő arculatába. Az épület emellett a Nagymező utca ezen a szakaszának legfiatalabbika és egyben legnagyobbika mind a mai napig, sőt, a kutatások szerint Budapest első ötemeletes háza is.

De ki is az a bizonyos Ernst Lajos és miért építtette a házat? Az 1872-ben, gazdag kereskedőcsalád gyermekeként született Ernst már az 1880-as években műalkotásokat gyűjtött – leginkább a magyar történelmi alkotások érdekelték, de mindemellett a kortárs művészeti törekvések híres pártfogója, mecénás és műkritikus volt egy személyben. A századfordulóra addig otthonában őrzött gyűjteménye olyan tetemesre nőtt, hogy komolyan el kellett gondolkodnia, hogyan és hol állítsa ki műtárgyait. Ekkor talált rá a Nagymező utcai telekre.

Elkészült a Bauhaus iskola egyik legfontosabb alakjának, Ludwig Mies van der Rohe német származású építész hatvanas években tervezett kanadai benzinkútjának átépítése: az értékes műemlék "Maison des generations" azaz generációk háza néven, kulturális- és közösségi központként működik majd.

A spanyolországi Logroño középkori városfalai a madridi Pesquera Ulargui Arquitectos építésziroda jóvoltából két vérbeli kortárs kiállítási pavilonnal bővültek. A rekonstrukció érdekes megközelítésre példa a műemlék-rekonstrukció terén – a témát boncolgató cikkünk éppen pár napja jelent meg a hg-n. A falak a 16. században, a város fénykorában épültek, és annak legfontosabb védműveit jelentették.

Vár állott, most kőhalom... Ötven-hatvan éve még az volt a kivétel, hogy egy történelmi okokból elpusztult műemléket eredeti formájában építettek vissza – mint a varsói királyi palotát. Manapság viszont már az megy csodaszámba, ha máshogy történik: akár kétszáz éve megsemmisült paloták rekonstrukciójára is találunk precedenst! Jó ez így? Végignézve néhány példát, ki-ki maga is eldöntheti.

Varsó, a második világháborúban lebombázott, majd újjáépített királyi palota

A témát a Budai Vár stratégiai fejlesztési tervének kidolgozása teszi különösen aktuálissá Magyarországon, amelynek kapcsán a közeljövőben biztosan fel fog merülni a királyi palotánál, illetve a Szent György tér épületeinél a háború előtti állapot rekonstrukciója. Előkép akad bőven, nem is kell messze menni: a háborúban teljesen kiégett Sándor-palotának tíz évvel ezelőtt (inkább politikai projektként, mintsem átgondolt műemlékes beruházásként) aprólékosan helyreállították a belső tereit. A pár lépésre álló, az alapoktól újjépített Hatvany-villa viszont csak tömegét kapta vissza, a homlokzat anyagai már egészen mások, mint eredetileg. Persze ahhoz képest, hogy a háború utáni évtizedekben a teljes- vagy akár a tömegrekonstrukciónak még a gondolata sem igen merült fel, már a Hatvany-palota példája is jelentős változás.

Hasznos elvárása a nagyobb, uniós támogatással megvalósuló beruházásoknak Magyarországon, hogy a közpénz költése mellett az érintett környék magánbefektetőit is meg kell mozgatni. Igaz ez Veszprém aktuális két nagyberuházására is: a Belváros rehabilitációjára, illetve a Séd-völgy megújítására, amelynek eredményeit nemrég mutattuk be. Utóbbihoz kapcsolódik privát projektként az egykori püspöki pihenő kávézóvá alakítása, amely egy csaknem elfelejtett gyöngyszemet hozott a felszínre.

A magyar kertkultúra legszebb példái a 18-19. századból származnak, inkább kevesebbet, mint többet megőrizve eredeti állapotukból. A kerti építmények a különösen sérülékeny emlékek közé tartoznak, mivel „hasznos” funkciójuk ritkán van – inkább díszítő jelleggel, eleve gyenge anyagokból épültek. A veszprémi Pajta utcában álló kis kerti lak csaknem kétszáz éves, de a szerencsés kivételek közé tartozik. A klasszicista kerti pihenőt, látótávolságra és egy kellemes sétaútra a Várban álló püspöki palotától valószínűleg Kopácsy József püspök építtette az 1820-as években. Az építtető személyére utal egy, az épületen található kovácsoltvas rács KJ monogramja, valamint az is, hogy a szomszédos telken álló malom ezidőtájt a püspök családjának tulajdonában volt.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság „Értékőrző magtárak – Műemlékek a turizmus szolgálatában“ című pályázati programja keretében vállalta a bódvaszilasi volt uradalmi magtár épületének újrahasznosítását. A Hajós Tibor tervei alapján kialakított Művészetek Magtára nagyszabású, nemzetközi, természetművészeti szimpóziummal és kiállítással nyitja meg kapuit. A régió első természetművészeti központjának ünnepélyes megnyitója 2011. augusztus 17-én Bódvaszilason lesz, a rendezvényen Dr. Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkára mint a program fővédnöke is részt vesz.

Míg néhány nappal ezelőtt Walter Gropius első fontos munkája, a Fagus-gyár a világörökségi státusznak örülhetett, egy másik felterjesztést, nevezetesen, hogy Le Corbusier 19 legismertebb munkája egy csomagban kapja meg a címet, elutasítottak. A bizottság szerint a 19 épületből csak három igazán kiemelkedő.

Bár épített történelmi öröksége nehezen összemérhető sok európai országéval, az Egyesült Államok továbbra is az egyetlen állam, amely rendszeresen listával hívja fel a figyelmet a legveszélyeztetettebb épületekre és helyszínekre – még úgy is, ha azok adott esetben a szövetségi kormány tulajdonában állnak. Az évről-évre összeállított kimutatás nem csupán a "civil kurázsi" miatt példaértékű; azért is, mert kortól és építésztől függetlenül, pusztán történeti értéktől függően válogat. Idén újra napvilágot látott a tizenegyes lajstrom, amelyen a neves jazzmuzsikus, John Coltrane otthona éppúgy szerepel, mint 18. századi farm vagy hatvanas évekbeli kórházépület.

19. századi kocsi a pennsylvaniai Manchester-farmon. Kép: Preservation Pennsylvania

A National Trust listájához hasonlót tudtunkkal csupán egyetlen szervezet, az 1965-ban alapított World Monuments Fund készít, igaz, az csupán kétévente. Magyarországon a veszélyeztetett örökségre a Műemléki Világnapon kiosztott Citrom-díjakkal, illetve a balsorsú műemlékekért évente rendezett bállal próbálja felhívni a figyelmet a szakma. A listázás persze vitatható eljárás – kevés épületről lehet konkrétan bebizonyítani, hogy a National Trust konkrétan hozzájárult megmeneküléséhez. A helyi összefogást azonban kétségtelenül erősíti, és a politikusokra is komoly nyomást gyakorol, ha egy szövetségi intézmény emeli fel szavát ebben a kérdésben.