művészet

A Maroquinaris Zoologicae nevet viseli a Louis Vuitton ház képzeletbeli állatkertje, amit Billie Achilleos készített. Az állatsereget a milánói Montenapoleone üzletben mutatták be.

A Telepen működő Chimera Project POP-UP művészeti tér március 16-án megnyíló soron következő kiállítása, a «Tüfujeger» Tour (Ördöghajsza Túra) egy svájci művész története, aki kerékpárjával járta be a világot. A Chimera-Project 2012-es programsorozatának részeként a «Tüfujeger-Tour» kiállítással egy újabb friss pozíciót mutat meg az urbánus művészetből.

Aki egyszer találkozott Krištof Kintera munkáival, biztosan felismeri a legközelebbi találkozásnál. Köztéri lámpáit különösen. Kintera képzőművésznek vallja magát, de nem szereti a titulusokat. Ahogy egyébként a címeket sem, amivel az alkotásait azonosítják. Lámpái, installációi, ready-madejei bár sokszor kifejezetten kültérre kívánkoznak, gyakran kerülnek galéria-, kiállítóterekbe, ahol egészen átlényegülnek.

Dolgozott együtt David Černẏvel a cseh uniós elnökség idején elhíresült, majd botrányba fulladt Entrópa projekten, amiről azt mondja, hogy köszönő viszonyban sincs az eredeti tervekkel. Csehországban nemcsak művészként, hanem kurátorként is ismerik. Amióta a Berlinben is működő Jiři Švetska Galéria képviseli, külföldön is keresett művész lett. Kiállított már Tokióban, Rómában, Berlinben, Sydneyben, New Yorkban. Tavaly Jiři Daviddal együtt ő képviselte Csehországot a budapesti Városligeti tavon megrendezett Art on Lake –Művészet a tavon kiállításon. Alkotásai Miami, Boston, New York múzeumi gyűjteményei mellett megtalálhatóak a Ludwig Múzeum gyűjteményében is.

A jellegzetesen erőteljes vizuális világáról ismert amerikai fotós és filmes, David LaChapelle hamarosan az Egyesült Államokban, a Fred Torres Collaborations galériájában mutatja be legújabb sorozatát, az "Earth Laughs in Flowers" (azaz kb. a Föld virágokkal nevet) című, tíz nagyméretű fotóból álló anyagot. A túldíszített barokk csendéletek stílusát és formáját idéző képek a vétek, a hiúság és az emberi gyengeségek klasszikus kérdéseit vetik fel - persze nagyon mai és nagyon LaChapelle-es kontextusba emelve: a fotókon gyönyörű virágcsokrok mellett barbie babák, műanyagzacskók, hús, koponyák, hulladék vagy éppen gyógyszerek alkotnak gyomorforgató, mégis lenyűgöző kompozíciót.

Fent: "Tavasz"

A Marc Jacobs vezette Louis Vuitton divatház minden szezonban meglepi valami csemegével a divat rajongóit. Ezúttal Berlinbe csábít a francia márka méghozzá François Cadière fotográfus és a kézzel készített, szürrealista hatású kollázsaival.

Kevés fiatal magyar designer mondhatja el magáról, hogy alkotásait lelkes japán turisták fényképezték a British Múzeumban és a Tate Modernben, Kiss Miklósnak azokban sikerült a bravúr. Teljesítményéből kicsit sem von le, hogy Goldenroach, azaz Aranycsótány névre keresztelt akciója keretében saját maga csempészte be a létesítményekbe műalkotásait, azaz aranyozott bronzból készült apró csótányfigurákat, majd rögvest táblát erősített a rögtönzött installáció fölé. A csótány mint üzenethordozó kiválasztása nem véletlen, és persze többszörösen szimbolikus értéke van az anyaghasználatnak is.

Ismert műtárgyak átalakítása, múzeumi kiállításokban való spontán részvétel nem példa nélküli a művészetek történetében. Ráadásul nem is mindig ilyen szelíd eljárással lépnek kapcsolatba közönségükkel a rögtönözve alkotó gerillaművészek: Bogomir Ecker német szobrász 1978-ban például nemes egyszerűséggel lefűrészelt 8 centit az Eiffel toronyból, míg Kevin Harman szobrász művészeti (?) akciója során szimplán egy vasrúddal törte be az edinburgh-i (Nagy-Britannia) Collective Galéria ablakát – az ötleteket érthető módon nem fogadta egyöntetű lelkesedés.

A nyolcadik kecskeméti acélszobrász alkotótábor, a VIII. Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion az előző évekhez hasonlóan lehetőséget ad a fiatal pályakezdő művészeknek, teret a tapasztaltaknak, ablakot nyit a nemzetközi kapcsolatoknak. A szervezők ezen a nyáron ismét több hölgyalkotóval erősítenek, hogy eloszlassák a tévképzeteket, miszerint acélból szoborni nem hölgyeknek való.

Avagy amikor a kép szövegre, a szöveg képre talál - a József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK) hagyományos könyvheti rendezvényét, a JAK Pikniket idén a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójával (FFS) közösen a Mai Manó Házban rendezi meg 2011. június 4-én. Az idei rendezvény tematikája az irodalom és a fotográfia kapcsolatának többirányú megközelítése lesz.

Június 19-21. között New York ikonikus pontjain tetőtől talpig horgolt bevonatba burkolt figurák jelennek majd meg – a különös jelenség forrása Olek, a lengyel származású, a horgolást munkássága alapjává tévő művész, akivel nemrég cikkünkben is foglalkoztunk. A performanszokhoz Yoko Ono nevezetes könyve, a Grapefruit adta az ötletet, illetve annak egyik részlete.

Káprázatos színkavalkád, meghökkentő és váratlan helyeken felbukkanó horgolt felületek: legutóbb egy New York-i utcafesztivál kapcsán botlottunk bele néhány zavarba ejtő alkotásba, amelyek legott arra inspiráltak minket, hogy megkeressük tervezőjüket. Alkotójuk, Olek lengyel származású, New Yorkban élő hölgy, aki tökéletes önkifejezési formává és vagány  műfajjá fejlesztette e nőies időtöltést. 

Agata Oleksiak, művésznevén Olek 1978-ban született Lengyelországban, Szilézia egyhangú iparvidékén. „22 évesen meguntam ezt a szürke világot, és New Yorkba szöktem” – osztja meg velünk. Előtte azonban még kultúratudománnyal kapcsolatos tanulmányokat folytatott az Adam Mickiewicz Egyetemen. A horgolásra szakdolgozata írása alatt kapott rá. „A horgolás nagyon unalmas, magányos tevékenység, és úgy tűnik, soha nem ér véget. Az a szerencse, hogy nagyon szeretek filmeket nézni – ez segít, hogy elteljen az a sok-sok óra, amely egy-egy alkotás létrejöttéhez szükséges. Kezdek rájönni, hogy azért ragaszkodom a horgoláshoz, mert annak köszönhetően ötvözhetem két kedvenc tevékenységemet: a filmnézést és a művészetet!”