Bizonyára mindenki járt már télikertben, átriumban, lodzsában vagy erkélyen, de valószínűleg kevesen gondolták, hogy éppen egy naptérben állnak. Márpedig ezeket a fűtetlen, nagy üvegezésű tereket, amik az épület fűtött burkához csatlakoznak, gyűjtő néven naptereknek nevezi az építészet.
Legfőbb előnyük ezeknek a tereknek, hogy növelik a lakótér méretét és évente akár öt-hatezer órát is használhatják a lakók. De ami még ezeknél is fontosabb, hogy a napterek által csökkenthető a fűtési energia. A működési elv roppant egyszerű: az üvegházhatásnak köszönhetően a napsugárzás „csapdába kerül” a naptéren belül, az elnyelt hő pedig felmelegíti a naptérben lévő levegőt és szerkezeteket, majd a naptér mögött belép a szobába a hővezetés és légcsere útján. Ez a passzív napenergia hasznosítás, hiszen építészeti eszközökkel, gépészet nélkül működik. A naptér egyfajta pufferként szolgál a külső környezet és a lakótér belseje között, emiatt a szerkezeti hőveszteségek is lecsökkennek, mivel a hőcsere nem a belső és a külső tér, hanem a belső és az átmeneti tér között zajlik. A legnagyobb megtakarítás általában a szellőzési veszteségek csökkenéséből származik, amennyiben a lakóteret a naptéren keresztül a naptérben lévő előmelegített levegővel szellőztetik.
