németország

Az olvasók részéről gyakran kritika egy-egy épület láttán: úgy néz ki, mint egy bunker. Nos, a lenti épületeknél ez a jogos kritikák között említhető, mivel eredetileg valóban bunkernek épültek – viszont háború híján az utóbbi időben megpróbálták hasznosítani őket. Csak Németországban 2000 háborús bunker áll ma is, amelyeket túl drága vagy veszélyes lenne elbontani. Alább az újrahasznosítás különleges példáit mutatjuk meg, magánvillától múzeumon át a hirdetőoszlopig.

Zenei központ, Frankfurt

Kép: Index Architekten

A bővítés hároméves munkája után újra megnyitott Németország egyik legfontosabb művészeti gyűjteménye, a Städel Frankfurt am Mainban. És kívülről mindebből egy átlyuggatott, gyepes dombon kívül semmi sem látszik.

Újabb német városban kezdődik el a második világháborút követő újjáépítések revíziója. A barokk belvárosát lassan egy évtizede rekonstruáló Drezda után az európai pénzügyi központként számon tartott, felhőkarcolóiról is ismert Frankfurtban tették le a régi-új óváros alapkövét január 23-án. A 130 millió eurós (kb. 40 milliárd forint) DomRömer-projekt keretében, 7000 négyzetméteren állítják helyre a középkori eredetű utcaképet várhatóan 2016-ig. A körülbelül ötven házhelyre mindössze nyolc esetben épül vissza biztosan a háborút megelőzően ott állt épület pontos mása. Ennek ellenére, Drezdához hasonlóan, itt is hatalmas viták övezik a projektet, amelyre Budapestről is érdemes odafigyelni.

Frankfurt belvárosa 1949-ben

Frankfurt, csak úgy, mint Németország más nagyvárosai, alaposan megszenvedte a második világháborút. A szövetségesek 1943 októbere és 1944 márciusa között hat alkalommal is célzott légitámadásokat hajtottak végre a város ellen. A bombázásoknak köszönhetően a háború végére alig maradt állva ház a középkori eredetű óvárosban. Az egykori koronázó város mégsem járt azonban annyira rosszul, mint a Kelet-Németországhoz került Drezda, ahol a kilencvenes évekig prériként éktelenkedett az egykori belváros hűlt helye. Itt a belváros templomait és a néhány viszonylag épen megmaradt polgárházat helyreállították az ötvenes évek végére, a foghíjakat pedig idővel szép lassan kitöltötték. Radikálisabb beavatkozásra a hatvanas évek végén került sor. Frankfurt 1963-ban írt ki átfogó építészeti pályázatot az óváros újjáépítésére. Ezekből a tervekből fejlődött aztán ki az egykori tyúkpiac és a környező utcák és házak helyére építendő hatalmas, modern épület ötlete, a városi közműcégek egyesített székháza számára.

A hamburgi Hafencityben megnyílt Erick van Egeraat legújabb munkája. A tízemeletes Sumatrakontorban ötcsillagos szálloda, irodák, konferenciatermek, apartmanok, üzlethelyiségek és mélygarázs is épült.

Vár állott, most kőhalom... Ötven-hatvan éve még az volt a kivétel, hogy egy történelmi okokból elpusztult műemléket eredeti formájában építettek vissza – mint a varsói királyi palotát. Manapság viszont már az megy csodaszámba, ha máshogy történik: akár kétszáz éve megsemmisült paloták rekonstrukciójára is találunk precedenst! Jó ez így? Végignézve néhány példát, ki-ki maga is eldöntheti.

Varsó, a második világháborúban lebombázott, majd újjáépített királyi palota

A témát a Budai Vár stratégiai fejlesztési tervének kidolgozása teszi különösen aktuálissá Magyarországon, amelynek kapcsán a közeljövőben biztosan fel fog merülni a királyi palotánál, illetve a Szent György tér épületeinél a háború előtti állapot rekonstrukciója. Előkép akad bőven, nem is kell messze menni: a háborúban teljesen kiégett Sándor-palotának tíz évvel ezelőtt (inkább politikai projektként, mintsem átgondolt műemlékes beruházásként) aprólékosan helyreállították a belső tereit. A pár lépésre álló, az alapoktól újjépített Hatvany-villa viszont csak tömegét kapta vissza, a homlokzat anyagai már egészen mások, mint eredetileg. Persze ahhoz képest, hogy a háború utáni évtizedekben a teljes- vagy akár a tömegrekonstrukciónak még a gondolata sem igen merült fel, már a Hatvany-palota példája is jelentős változás.

Bár 1995-ben műemléki védelmet kapott, javában folyik a Deutschlandhalle bontása Charlottenburg-Wilmersdorfban, Berlin nyugati részén. A berlini nyári olimpiára épült csarnokot, amelyet Adolf Hitler avatott fel 1935 novemberében, 2008-ban ítélték pusztulásra, mert az újabban épült létesítmények feleslegessé tették.

A Deutschlandshalle a felavatás után, 1935-ben. Kép: Wikipédia

Száz évvel az első hóból épült templom után megnyitották is a másikat a bajorországi Mitterfirmiansreut lakói. A 26 méter hosszú, 19 méteres toronnyal is megtoldott épülethez 1 400 köbméter hóra volt szükség. Bár a meleg idő kissé hátráltatta a munkákat, végül is december végére összejött a szükséges hómennyiség.

A cseh-német határ közelében fekvő, ma Philippsreuthoz tartozó település lakói 1911-ben tiltakozásképp építettek hóból templomot magának – megunták ugyanis, hogy a legközelebbi templomhoz másfél órát kell kutyagolni a szomszédos Mauth városkába. Bár azóta, a két világháború között Philippsreutban épült egy valódi templom, a századik évfordulóra Mitterfirmiansreut lakói elhatározták: megismétlik az időjárásfüggő építészeti bravúrt.

Napokon belül megkezdhetik Németország egyik leghíresebb templomtornyának bontását. A Bad Frankenhausenben álló Oberkirche 1382-ben épült tornya nem kevesebb mint 4,44 méterrel tér el a függőlegestől – és ez minden nappal növekszik. A tulajdonos egyház bejelentette: miután Thüringia állam visszautasította a torony megmentésének legutóbbi projekttervét, nem maradt más választásuk, mint a bontás.

Stadion, gyaloghíd, kormányzati negyed és múzeumközpont - csak néhány azok közül a nagyszabású beruházások közül, amelyek megvalósítása kormányzati oldalról komolyan felmerült az elmúlt években (az ötletparádéba még mi is beszálltunk...). Egy dolog sose merül fel: új parlament. A jelenlegi 1904-ben elkészült, hatalmas Duna-parti épületét mindenki a város és a nemzet megváltoztathatatlan szimbólumaként tartja számon, dacára annak, hogy egy háromszor ekkora ország két kamarájának épült, azaz manapság már nem igazán praktikus. Közben pedig nem is gondolnánk, hány ország épít új parlamentet mostanság. Divat? Inkább szimbólum, de persze olykor költséghatékony megoldás is a vadonatúj országháza. Körülnéztünk, miben tanulhatnánk a friss példáktól - persze csak a játék kedvéért.

Az Országház Kossuth téri épülete manapság a hétköznapi polgár számára csak a tévében létezik, bejutni a képviselők és a turisták jutnak be – az utóbbiak is csupán kis részét láthatják. Fenntartási költsége hatalmas, pénzt viszont egyáltalán nem termel, leszámítva a külföldiek belépti díjait (magyar állampolgárnak a látogatás ingyenes). A 27 kapu nagy része állandóan zárva; az egyik ülésterem kihasználatlan és a képviselők számának csökkentésével a másik, eredetileg 438 fős terem is egyre inkább az lesz. Az épület 17 745 négyzetméterét nyilvánvalóan okosabban is lehetne hasznosítani; ennek legfőbb jelenlegi akadálya az országgyűlés és a képviselők miatti szigorú biztonsági intézkedések. Ha azonban az országgyűlés elköltözne, a díszes és kevésbé díszes termeket új célokra lehetne bevetni, a kihasználatlan üléstermet például konferenciákra, rendezvényekre adva bérbe, közösségi funkciókat, kulturális központot, kiállítótermet beköltöztetve kinyitni és átadni a házat a város és az ország polgárainak. (Az elképzelés nem teljesen eredeti: hasonlók merültek fel a brüsszeli Igazságügyi Palota újrahasznosítására kiírt ötletpályázaton, aminek eredményéről mi is beszámoltunk.)

Harminc éve vágja ketté Hamburg egyik zöldövezetét a zajos és forgalmas A7 autópálya. A város költséges, de tartósnak ígérkező megoldást talált a problémára: 3,5 kilométer hosszan zöldtetővel fedik le az úttestet. Ez persze nem olcsó: a jelenlegi becslések szerint hat-hétszáz millió euróba is kerülhet.