Nem mondhatni, hogy Európában mindennapos egy új operaház építése, pláne, ha olyan híres városról van szó, mint Firenze. Ennek ellenére a reneszánsz fővárosának új operaházában különösebb csinnadratta és sajtóvisszhang megtartották a nyitókoncertet, Zubin Mehta vezetésével, 2011 decemberében. Különösen feltűnő ez, ha arra gondolunk, a Snøhetta oslói operaházát vagy épp Zaha Hadid guangzhoui épületét milyen felfokozott várakozás és pozitív fogadtatás övezte. Persze, erre az Olaszországról alkotott sztereotípiáknak megfelelő válasz is van: az épület ugyanis a nyitókoncert után nagyjából egy évre újra bezárt, a munkák befejezéséhez még 109 millió euróra lenne szükség.
Természetesen nem arról van szó, hogy az opera őshazájának egyik legfontosabb városában eddig ne lett volna ilyen előadóhely. A ma Városi Színház, azaz Teatro Comunale néven ismert épületet a 19. század közepén emelték, nem sokkal azelőtt, hogy Firenze néhány boldog évre az Olasz Királyság fővárosa lett. Az idők folyamán számtalan alkalommal átépített színházat 1929-ben megvásárolta a város, de története továbbra is bővelkedik fordulatokban: 1933-ban átépítik, a háború alatti bombázásokban súlyosan károsodik, majd a helyreállítást követően az 1966-os árvízben ismét megsérül. A 2000-es évektől a város többször is eladásra hirdette az épületet, hogy árából finanszírozni tudják az új kulturális és előadóművészeti központ beruházását. Ezt szánták az itáliai egységállam létrejöttének 150. évfordulóját övező programsorozat egyik gyöngyszemének. Bár az eladás a mai napig sikertelennek bizonyult, így a színház továbbra is működik, közben állami pénzből elkészült a központ első üteme, az új auditórium – legalább annyira, hogy az ünnepi év utolsó napjaiban helyet adhatott egy koncertnek.
