operaház

Nem mondhatni, hogy Európában mindennapos egy új operaház építése, pláne, ha olyan híres városról van szó, mint Firenze. Ennek ellenére a reneszánsz fővárosának új operaházában különösebb csinnadratta és sajtóvisszhang megtartották a nyitókoncertet, Zubin Mehta vezetésével, 2011 decemberében. Különösen feltűnő ez, ha arra gondolunk, a Snøhetta oslói operaházát vagy épp Zaha Hadid guangzhoui épületét milyen felfokozott várakozás és pozitív fogadtatás övezte. Persze, erre az Olaszországról alkotott sztereotípiáknak megfelelő válasz is van: az épület ugyanis a nyitókoncert után nagyjából egy évre újra bezárt, a munkák befejezéséhez még 109 millió euróra lenne szükség.

Természetesen nem arról van szó, hogy az opera őshazájának egyik legfontosabb városában eddig ne lett volna ilyen előadóhely. A ma Városi Színház, azaz Teatro Comunale néven ismert épületet a 19. század közepén emelték, nem sokkal azelőtt, hogy Firenze néhány boldog évre az Olasz Királyság fővárosa lett. Az idők folyamán számtalan alkalommal átépített színházat 1929-ben megvásárolta a város, de története továbbra is bővelkedik fordulatokban: 1933-ban átépítik, a háború alatti bombázásokban súlyosan károsodik, majd a helyreállítást követően az 1966-os árvízben ismét megsérül. A 2000-es évektől a város többször is eladásra hirdette az épületet, hogy árából finanszírozni tudják az új kulturális és előadóművészeti központ beruházását. Ezt szánták az itáliai egységállam létrejöttének 150. évfordulóját övező programsorozat egyik gyöngyszemének. Bár az eladás a mai napig sikertelennek bizonyult, így a színház továbbra is működik, közben állami pénzből elkészült a központ első üteme, az új auditórium – legalább annyira, hogy az ünnepi év utolsó napjaiban helyet adhatott egy koncertnek.

Intergalaktikus operaház, Sydney méltó kihívója – a világsajtó szuperlatívuszokkal rajongja körbe a kínai Guangzhou (magyarul Kanton) néhány napja átadott új operaházát, a brit-iraki építész, Zaha Hadid alkotását. A helyszínen járt magyar építész, Santos Dániel segítségével próbáltuk kideríteni: mi a siker titka.

A többéves késéssel és a két évvel ezelőtti tűzesettel járó, felfokozott várakozás valószínűleg még használt is az operaháznak; Zaha Hadidot valóban királynőnek járó fogadtatásban részesítette a február 25-26-i megnyitóra összegyűlt tömeg. A brit Guardian lelkes tudósítója, Jonathan Glancey a helyszínen „a világ leglátványosabb operaházának” minősítette az épületet, a több száz meghívott pedig lelkesen fényképezte a minden lehetséges szögből fotogén komplexumot.

Igaz, csak ideiglenes építményt – a COOP HIMMELB(L)AU kristályforma létesítménye, a Bajor Állami Opera „kihelyezett” részlege a Müncheni Operafesztiválra épült, és 300 fő befogadására alkalmas. A mobil alumíniumszerkezet a Pavilion 21 elnevezést kapta, és a kedvező akusztikai tulajdonságok elérésére, a felület megnövelésére kapta a különleges, piramisokból álló formát.

A máltai főváros, Valletta lakói általános izgalommal és jóindulattal fogadták a hírt tavaly: a világ egyik legismertebb építésze, Renzo Piano formálja át városuk három kritikus pontját. A nemrég nyilvánosságra hozott terveknek is jórészt pozitív a visszhangja, kivéve egyetlen épületet. A második világháborúban elpusztult vallettai operahát romfalai közé ugyanis Piano szabadtéri előadóteret építene; máltai művészek egy csoportja, élükön a világhírű Joseph Calleja tenorral azonban bojkottálná ezt.

A kulturális épületek Kínában dúló lázát meglovagolva különleges épületet tervezett a Hongkongtól nem messze található Zhuhai városa számára Páli Zoltán és Fekete Judit kaliforniai építészirodája. A fémpikelyekkel burkolt tömb egy helyi nevezetességet idéz, de környezetével együtt a kínai filozófiai hagyományos értékeit is megjeleníti.

A dél-kínai Guangdong tartományban fekvő, ma másfél milliós Zhuhai csak 1978-ban kapott városi címet, egy évvel azelőtt, hogy speciális gazdasági zónává nyilvánították volna, az elsők között az országban. A kínai döntéshozók szándéka a Makaó mellett fekvő Zhuhai-jal ugyanaz volt, mint a Hongkong melletti Shenzhennel : a nyugati befektetők kínai földre csábítása az akkor még önálló, gazdasági paradicsomként működő városállamokból. A remények fényesen beváltak: Zhuhai ma virágzó kereskedelmi és üzleti központ.

Hétvégén tűz ütött ki Zaha Hadid, a világ leghíresebb építésznője által tervezett guangzhou-i operaházban. A gyorsan eloltott lángok emberéletet nem veszélyeztettek, de elképzelhető, hogy a még nem teljesen kész épületben keletkezett károk meghiúsítják a fekete gyémántra hasonlító különleges zenedrámaszínház idei átadását.

A jéghegyre emlékeztető, fehérmárvánnyal burkolt új oslói operaház kapja idén a Mies van der Rohe-díjat – tette közzé az Európai Bizottság és a világhírű építészről elnevezett barcelonai alapítvány. Ezzel beigazolódtak a korábbi sejtések, az öt finalista közül ugyanis a norvég Snohetta tervezte operaházat tartották a legtöbben esélyesnek az EU legfontosabb építészeti elismeréseként számon tartott díjra.

Nem kis meglepetést keltett az oslói operaház köré épülő új kulturális negyed két nemzeti jelentőségű létesítménye, az Edvard Munch Múzeum és a Deichman Közkönyvtár beépítési tervpályázatának eredményhirdetése. A sztárépítészekkel zsúfolt mezőnyben ugyanis egy kvalitásos, ám kevésbé ismert spanyol műhely, az Herreros Arquitectos és a hazai pályán jól csengő nevű norvég Lund Hagem Arkitekter–Atelier Oslo páros nyert a zenedrámaszínház ikonikus tömbjéhez illeszkedő, letisztult szimbolikájú és költői geometriájú épületeivel.

Ausztráliában állami emlékünnepséggel tisztelegtek Jorn Utzon, a sydney-i operaház november végén, 90 éves korában elhunyt dán építésze előtt. A grandiózus eseményre azonban árnyékot vet, hogy Kevin Rudd miniszterelnök mégsem adta áldását a világhírű épület belső tereinek átépítésére, amelynek terveit ugyancsak Utzon készítette. A hét évig tartó projekt ugyanis 900 millió ausztrál dollárba kerülne, és a kormányfő szerint ezt az összeget inkább iskolafejlesztésre kell költeni.

Napvilágot láttak az első képek a Renzo Piano olasz sztárépítész által tervezett Stavros Niarchos Foundation Cultural Centerről (SNFCC). Az Athénban épülő, a környezetbarát építészet követelményeinek messzemenően megfelelni kívánó intézmény felépítését teljes egészében a hajdani görög hajómágnás, Stavros Niarchos magánalapítványa finanszírozza.