orlai balázs

Petri Zsolt, a MOME kommunikációs igazgatója számára a játék a kispályás labdarúgást jelenti. Az egyetem szombati inspirációs workshopjára azonban nagypályás játékosokat vártak: azokat a designereket és kreatív szakembereket, akik regisztráltak a MOME és az Országos Főépítészi Iroda játéktervezési pályázatára. A több mint 200 résztvevőt öt rövid előadást hallgathatott meg. Már a tájékoztató is játékkal indult: a szórólap ugyanis a moderátor, Lipóczki Ákos tervei szerint nyomtatott, kivágható és összehajtogatható repülőként is használható.

A workshop közönsége. Fotó: Ráday Péter, MOME

Az Agyalj rajta! – 1359 cm³ című pályázatot február elején hirdette meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem. A 2,8 millió forintos összdíjazású pályázaton még nem publikált kreatív, logikai, készségfejlesztő játékokat várnak, amelyek mérete nem haladja meg az emberi agy átlagos térfogatát, azaz az 1359 köbcentimétert; emellett okostelefonra és táblagépre fejlesztett játékszoftverekkel is lehet pályázni. A március 3-i workshopon Petri Zsolt (saját kedvenc játéka mellett) azt is nyilvánvalóvá tette: az egyetem reményei szerint ez a mostani pályázat a próbaköve egy majdani nemzetközinek, amely Magyarországot egy különleges designterület, a játéktervezés specialistájaként mutatja be a világnak. A két és félórás workshop résztvevőit részben konkrét tanácsokkal látták el, részben megismerkedhettek néhány hazai játék történetével.

2017-ben diplomázik majd az első diák a MOME Design Intézetének Tárgyalkotó Tanszékének mesterképzésén. Sok az ismeretlen a mondatban? Nem véletlenül: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatási rendszerét az elmúlt másfél évben gyökeresen átszervezték. Manapság még egy évre is nehéz előre tervezni, Tárgyalkotó Tanszék struktúrájának és működésének beindításával megbízott Orlai Balázs, akit a Kolbászból kerítést! Stúdió designereként és e szerepében például a P-alakú bringaparkolók egyik tervezőjeként ismerhetünk, jóval hosszabb távra tervez.

Azt már a felállványozás is elárulja a tájékozatlanok számára, hogy az Iparművészeti Múzeum épülete nincs fényes állapotban. Az udvaron a néhány hónappal ezelőtt leemelt lanterna álldogál, befedve, hogy az idő lehetőleg ne tegyen benne kárt. A Kinizsi utcai oldalbejárat mögött, ahogy Lechner Ödön annak idején megálmodta, ma is kerámia- és üvegtárgyak tervezésére szakosodott diákok dolgoznak.

Mindegy, hogy a BKV utastájékoztató rendszeréről vagy madárlakként is funkcionáló információs táblákról van szó, a Kolbászból Kerítést! stúdiónál mindig a közösség áll a középpontban. Az alapítókkal a BKV-nek végzett munkájukról, a megrendelőknél tapasztalható rutintalanságról és a tettvágyra épülő gondolkodásról beszélgettünk a design/karrier sorozat részeként.

Designer körökben régóta számon tartják Orlai Balázst és Kukorelli Pétert. A tervezőpáros egy évfolyamon végzett az Iparművészeti Egyetemen, majd egy időre különváltak útjaik. Péter a londoni Royal College ösztöndíjasa volt, majd a Skoda és a Volkswagen koncepciótervezőjeként dolgozott, Balázs pedig független designerként. Az internetes kapcsolattartást azután váltotta fel a közös munka, hogy Péter hazajött. Ekkor hozták létre a stúdiót, mellyel céljuk az volt, hogy élhetőbbé tegyék közvetlen környezetüket. Filozófiájuknak megfelelően olyan szerethető projektek fűződnek a nevükhöz, mint a schengeni Határpad, a bicikliparkoló a Gödörnél vagy a Bringasztráda kerékpáros hálózat terve. A BKV 2006-ban kérte fel őket a metrókocsi beszerzés design szempontjainak képviseletére. 

A tervek szerint röpke egy év alatt, 5,5 milliárd forintért elkészül az V. kerületet átszelő csillapított forgalmú folyosó, amelyet Budapest új főutcájaként emleget a Rogán Antal vezette önkormányzat. Ekkora léptékű munkára évtizedek óta nem volt példa a Belvárosban. Az alig három kilométeres utcafolyosót autópályaárban mérik, így joggal reménykedhetünk abban, hogy minden a megfelelő minőségben készül. Vagy mégsem? Az első fotók tanúsága alapján az új főutcára szánt utcabútorok inkább illenének egy benzinkút mellé – azaz cseppet sem méltóak a jelképes erejűnek szánt beruházáshoz.

A vészharangot a Városjáró bloggere kongatta meg, miután napvilágot láttak a Budapest új főutcájára szánt kandeláber mintadarabjáról készült első fényképek. A semmitmondó formájú, bár kétségtelenül kortalan lámpa a modern, mai vonal mellett állást foglaló építésziroda és az azt elutasító örökségvédelem csatájának középszerű végeredménye. Ez a középút azonban nem arany, sokkal inkább olyan kínos kompromisszum, amely nemcsak mindkét félre rossz fényt vet, de hosszú távon sem kifizetődő.