papp géza

Épp a mai napon 40 éve, hogy megkezdték a Pruitt-Igoe lakótelep bontását az Egyesült Államokbeli St. Louis városában. Nem csupán házak dőltek össze, de egy álom is véget ért ezen a napon. A bontás első ütemének utolsó napját, július 15-ét Charles Jencks, a világhírű építészettörténész a modern építészet halála napjának nevezte. Mitől lett ennyire híres egy egyszerű lakótelep, mitől vált a Pruitt-Igoe szimbólummá – és mit üzen napjainkban?

Pruitt-Igoe madártávlatból

A növekvő igények kielégítésére St. Louis városa 1949-ben nagyszabású építkezésbe fogott. Elsősorban a szegényebb polgárokat sújtó lakásínségen kívántak enyhíteni. A második világháborút követően a háborúból hazatérő katonák friss munkaerővel árasztották el az országot. A gazdasági fellendülés részben az anyagiakat biztosította, részben az új munkahelyek révén növekvő keresetet keltett a lakáspiacon. Az 1937-ben meghozott lakástörvény (Housing Act) először biztosított szövetségi pénzeket a városok építési hatóságainak állami lakásépítés céljaira - ezzel a jogi és az anyagi lehetőségek is rendeződtek. St. Louis 1949-ben megválasztott polgármestere, Joseph Darst, ragaszkodott hozzá, hogy magasházakat építsenek az egykori DeSoto-Carr területre. Akkor úgy képzelték, hogy az egész város Manhattan példájára fog toronyházakkal megújulni.

65 évig működött, évtizede áll bezárva az Átrium mozi Budán. Kozma Lajos fantasztikus épülete a két világháború közötti magyar építészet egyik remek – ráadásul szinte teljes épségben megmaradt. A főváros tavaly decemberben eladásra hirdette meg, így újra felcsillant a remény: kinyithat az Átrium.

Hosszas várakozás után 1928-ban született meg az a rendelet, amely lehetővé tette és szabályozta az új filmszínházak tervezését és megépítését Budapesten. Három mozi létrejötte köthető ehhez az időszakhoz: a Duna (ma: Odeon-Lloyd), az egykori Simplon a Bartók Béla úton (megszűnt), és az Átrium a Margit körúton.

A Kortárs Építészet Központ által szervezett, a főváros száz éves házait felkutatni és bemutatni kívánó Budapest100 program egyik rejtélyes épülete a Ferenciek terén álló Párizsi Udvar. Átadásának pontos időpontját ugyanis nem ismerjük: a homlokzatán található „MCMIX" mozaikfelirat 1909-es dátuma a tervezés évére, és nem az átadáséra utal – de valószínűsíthető, hogy a ház 1912-re készült el, azaz épp idén százéves. Budapest egyik legszebb, historizáló és szecessziós jegyeket őrző palotája nemrégiben azzal került a média figyelmének középpontjába, hogy az V. kerületi önkormányzat más épületekkel együtt értékesíteni kívánta. A most várhatóan újra piacra kerülő palotának nemcsak a történetét járjuk végig, de bejutottunk a nagyközönség elől elzárt részekbe is.

A Brudern-ház archív képen. Kép: BTM Kiscelli Múzeum, Fényképtár, ltsz.: 762.51; via lajtaarchiv.hu

Ha fel akarjuk kutatni az épület elnevezésének eredetét, egészen 1817-ig kell visszamennünk. Ekkor emelték, Pollack Mihály tervei alapján a Ferenciek tere északi részén álló épületet, báró Brudern József megbízására. Úgy tartják, hogy Pollack az 1810 körül épült párizsi Passage des Panoramas épületét tekintette mintának - a Brudern-házat ezért kezdték el (akkori helyesírással) „Párisi-házként” emlegetni. De szerepet játszhatott ebben az is, hogy az akkoriban újszerű épületet a francia forradalmi építészet hatását lehetett felfedezni. A kétemeletes Brudern-ház az ország egyik első üzletháza volt, ötvösök, majd cipősök árultak benne a rajta keresztül vezető kis utcácska két oldalán sorakozó 32 üzletben. 1820-ban ez volt az egyetlen ház, amelyet kivilágítottak a királyi pár látogatása alkalmából.

Zrumeczky Dezső, Kós Károly egykori alkotótársa a múlt század fordulójának jeles, de méltatlanul elfeledett építészei közé tartozik. Bár csak tíz éve adatott alkotómunkára, a 95 évvel ezelőtt, 1917. január 31-én fiatalon elhunyt építészt életműve sokkal többre méltatná.

Zrumeczky Dezső 1883. augusztus 17-én született a Dabastól nem messze fekvő Inárcspusztán, egykor jómódú, de lassan elszegényedő család sarjaként. Birtokaik elvesztése után a család Kispestre költözött, így Dezső a belvárosi reáliskolában tanult (az intézmény utódja a mai Eötvös József Gimnázium). Műegyetemi tanulmányainak idején a család már komoly anyagi gondok között élt. Zrumeczkynek saját magát kellett eltartania; az ekkori rossz körülményeknek tulajdonítják, hogy a tüdőbaj végül fiatalon legyőzte. Mérnöki oklevelét 1907-ben vette át. 

Budapest egyik legnagyobb és leginkább hányatott sorsú épülete. A kilencvenes évek közepén úgy tűnt, története végre pozitív fordulatot vesz. Mára kiderült: csak kisebb baj volt az, hogy idővel elfogyott a pénz, nagyobb az, amikor a kormánynak fogalma sincs arról, hogy a Ludovikában országos múzeum működik. Ez a helyzet eredményezte, hogy az egykori katonai akadémiára újra mozgalmas évek várnak: egy teljes egyetemet kell magába fogadnia, úgy, hogy ma még múzeumként használják.

A Ludovika Akadémiát egy 1808-as országgyűlési törvény alapította meg. Nevét Habsburg–Estei Mária Ludovika magyar királynéről, I. Ferenc harmadik feleségéről kapta, aki koronázási tiszteletdíjából ötvenezer forintot ajánlott fel az építkezésre. Ezzel együtt is igaz, hogy az uralkodóház gátolni igyekezett a megvalósítást. Így az akadémia saját épülete csak 1836-ra készült el, a később a Nemzeti Múzeumot is felépítő Pollack Mihály tervei szerint, klasszicista stílusban. Az eredeti tervek sajnos elvesztek, csak egy nem sokkal későbbi másolatot ismerünk. A végeredményt 1840-ben Julia Pardoe angol utazónő így írta le: „szolid épülettömb, minden dísztől mentes, egyedülálló mérete miatt mégis impozáns. A belső elrendezése hibátlan: a folyosók világosak és tágasak, a helyiségek főúri méretűek, a vörösmárvány lépcsők szinte királyiak (...) A hatalmas épület tágas termeivel, visszhangos folyosóival hűvös és csendes."

1976. december 31-én adták át a 3-as metró első szakaszát. Ez alkalomból végigjárjuk a ma is a hetvenes évek hangulatát árasztó vonalat, és áttekintjük a jövő lehetséges útjait is.

Egy 1950-es kormányhatározat már a Rákosi-korszakban hitet tett az első és a második metróvonal megépítése mellett. (Akkoriban a földalattit nem tekintették metróvonalnak.) A következő években azonban a Duna alatti átvezetés, a pályaudvarok összeköttetése és a Népstadion építése miatt a kelet-nyugati vonal kapott prioritást. Az építkezés idővel befulladt, és csak a hatvanas években indult el újra. Akkor viszont olyan lendülettel, hogy néhány éven át egyszerre épült a mai 2-es és 3-as metróvonal. Az észak-déli vonal beruházási programjának tervdokumentációja 1966-ra készült el. Ebben nyomvonalként az Újpest, István tér és a Kispest, Vörös Csillag traktorgyár közötti összeköttetés szerepelt. A tényleges építés 1970-ben indult el, és megszakítás nélkül zajlott egészen 1990-ig. Időközben a vonalat meghosszabbították dél felé Kőbánya-Kispest MÁV állomásig, északon pedig Újpest helyett Káposztásmegyert tervezték végállomásnak, mivel ott nagy lakótelepek építésébe kezdtek. A jelenleg üzemelő vonal 16,3 km hosszú, 20 állomással.

A legfrissebb hírek szerint a kormány ötmilliárd forintot szán a Puskás Ferenc Stadion, lánykori nevén a Népstadion bontására. Helyére 2015-ig új, negyvenezer férőhelyes, de igény szerint akár 55 ezresre bővíthető sportlétesítmény kerülne. A jelenlegi épület Magyarország legnagyobb stadionja, egyben fontos építészettörténeti emlék. De érték-e ma a Rákosi-korszak szocreál pompája? Mi lesz a stadionnal? Az alábbiakban az ország legnagyobb stadionjáról mesélünk, a következő részben pedig az elmúlt évek fejleményeit tekintjük át.

A Népstadion makettje egy felvonuláson a Hősök terénél, az ötvenes évek elején. Fotó: Fortepan

Az építés ötlete már a millennium előtt felmerült. Az (akkor is) gazdasági gondokkal küzdő Görögország ugyanis nem akarta felvállalni az 1896-os olimpia megrendezését, így a figyelem hamar az ezredéves fennállására készülődő Magyarországra terelődött. Végül Magyarország sem vállalta az olimpia költségeit, így mégis a görögök rendezték meg az első újkori olimpiát. (Valószínűleg azonban a magyar rendezés csak egy "B terv" volt, amellyel nyomást gyakorolhattak a szervezők Görögországra.) A magyar stadionépítési álmok azonban nem vesztek el. Az első világháború előtt, az 1920-as olimpia megrendezésére már Budapestnek állt a zászló Antwerpennel szemben , ám közbejött a világháború és Trianon, így végül Magyarországot meg sem hívták az antwerpeni játékokra.

Egy-egy építmény kapcsán sokszor érdemes elgondolkozni azon: miért épp így néz ki? Milyen lehetett volna, ha nem az valósul meg, amit ma is láthatunk? Így van ez az újjászületésének 25. évfordulóját ünneplő Budavári Sikló esetében is. A sikló rekonstrukcióját hosszú huzavona, több évtizedes tervezés és álmodozás előzte meg. Ennek a küzdelemnek volt fontos szereplője Hill Klára formatervező, aki a hatvanas években modern formában élesztette volna újra a különleges járművet.

Az 1968-as diplomaterv (Kép: Hill Klára)

Hill Klára az Iparművészeti Egyetemen diplomázott 1968-ban, a formatervezési szakon. Diplomamunkájának a Sikló-kocsik tervezését választotta. Az ihletet egy 1967-es, Új Tükör-beli cikk adta, amely a Sikló újraindítását javasolta, mivel közelgett az 1870-ben elindított jármű 100. születésnapja. A második világháborút követően ugyanis nem állították helyre a Siklót, így évtizedeken át csak a gazos pálya helye jelezte: itt valamikor két kocsi vitte az utasokat a Várba. Petrik Ottó, a Közlekedési Múzeum munkatársa készíttetett ugyan egy működő műszaki modellt a Siklóról, ám ezt végül csak arra használták, hogy 1970-ben egy nagy sikerű kiállításon bemutathassák – az újjáépítést nem sikerült elindítani. Pedig időközben már javában zajlott a Vár helyreállítása, így az igény továbbra is fennállt - igaz, a közlekedési funkció helyett sokkal inkább a turisztikai célok kerültek előtérbe.

A Lánchíd pesti oldalánál álló teret nemrég nevezték el Széchenyiről, a budai oldalon pedig már évtizedek óta a híd másik „atyjáról” elkeresztelt Clark Ádám tér található. De ki is volt az augusztus 14-én kereken 200 éve született Adam Clark, alias Clark Ádám?

Életének első éveiről viszonylag keveset tudunk, ami alapvetően az ellentmondásos életrajzok eredménye. 1811-ben Edinburgh-ban született, édesapja gyári munkás, más források szerint gépész és malomépítő volt. Lehet, hogy a glasgow-i Royal Technical College hallgatója volt, de az is lehet, hogy önképzéssel fejlesztette magát mérnökké. Tanulmányait követően mérnöksegédként helyezkedett el.

Hamarosan átalakul Budapest egyik leghírhedtebb városrésze, a Teleki tér. A Népszínház utca végén, a Józsefváros századeleji nyomorában a Teleki téri piac érdekes, színes folt volt, amely hosszú évtizedek romlása után újulhat meg - bár a lelkesedés nem egyöntetű.

A Teleki téri piac archív képen

A tér ott alakult ki, ahol a Népszínház utca eléri a Fiumei úti temetőt. A 19. század eleje óta működik rajta a piac; a reformkorban Lóvásárként, vagy Lópiacként volt ismert, a század második felében már Széna térnek, majd Marhapiacnak, ezután Zsibárus térnek hívták. A sokféle közszájon forgó névnek a Közmunkatanács vetett véget: 1879-ben hivatalosan elnevezték Teleki László térnek, az Ellenzéki Kör elnökeként az ország és a nemzet önállóvá tételéért harcoló, 1861-ben öngyilkosságot elkövető politikusról. Azóta Teleki a Teleki, bár még ez a név is változott: 1941-ben Gróf Teleki László térnek, majd 1946-ban ismét Teleki László térnek keresztelték el.