Az év első fele ugyan már betelt, de 2012 harmadik negyedévére akár még lehet helyet foglalni január 19-től London legújabb szállodájában. Igaz, érdemes sietni, mert a páratlan kilátással és elhelyezéssel büszkélkedő szálláson mindössze egy szoba van.
Az elmúlt másfél-két évtizedben új fogalom került be az építészeti közbeszédbe: a parazita-építészet. A gyűjtőnév olyan építményeket jelöl, amelyek a meglévő struktúrákra illeszkednek és azokból nyerik energiájukat, infrastrukturális alapjaikat – akárcsak a biológiai paraziták esetében. Az építészetben azonban ez a műfaj izgalmas kísérleti terep, ráadásul új lehetőségeket kínál a felesleges felületek: lapostetők, tűzfalak kihasználására.
A fogalom megalkotását legtöbbször a legtöbbször a német építész, Oswald Matthias Ungers nevével szokás összekötni. 1966-ban Ungers új alapfogalmak bevezetésére tett kísérletet: a Grossform olyan határozott, statikus építészeti keret vagy tér, amely az egyéni, informális és tervezetlen ötletek, azaz a parazita építészeti elemek gyűjtőmedencéje. Az utóbbi fogalom azóta jócskán átalakult, és konkrétabb jelentéstartalmat nyert. A parazitaépületek a működtetésükhöz szükséges energiát, infrastruktúrát meglévő épületekből nyerik, sőt, nem egy esetben az elhelyezésükre szolgáló tér az a gazdaépület része – így nyilvánvaló, hogy a gazdaház nélkül az ő létük is értelmét veszti. Stiláris vagy funkcionális értelemben azonban a parazitáknak egyáltalán nem kell kötődniük a meglévő épülethez, sőt: létük többnyire épp a meglévő használati módok bővítését jelenti. Ez szokatlan szabadságot is ad az építészeknek és formatervezőknek a paraziták tervezéséhez, hiszen az ideiglenes vagy legalábbis mobilis jelleg a hagyományos formáktól és anyagoktól eltérő megoldásokat kíván.
