A csészealj alakú épületek a Föld bolygón az 1950-60-as években kezdtek megjelenni. Ennek alapvetően két oka volt. Az egyik az 1947-es roswelli incidens után szárnyra kapó, népszerű vélemény a korong alakú járművekben érkező földönkívüliekről (előtte a csészealj korántsem volt népszerű űrközlekedési eszköz, az idegenek inkább fénysugarak vagy rakéták segítségével jöttek-mentek). A másik, hogy szerkezetileg ekkorra vált lehetségessé, sőt kifejezetten divatossá ilyen típusú, egyetlen ponton alátámasztott, konzolos struktúrákat készíteni.

A rövid, voltaképpen évtizednyi felfutás után a csészealj, korong, tányér alakú épületek divatja lecsengett - a legtöbb építész és megbízó belátta, hogy a sok kihasználatlan teret eredményező forma bár hívogató, de kevéssé praktikus és drága. A csészealj, mint épületforma, ennélfogva az érett modern építészet ("Mid-Century Modern") tipikus jelenségének tekinthető, bár azóta is meg-megjelent a köztereken. Elsősorban azért, mert továbbra is erősen figyelemfelkeltő és attraktív; mint a lenti példák is mutatják, főleg kiemelkedő helyszíneken, például a körpanoráma biztosítására épülnek ilyen fomájú házak.










