Néhány éve már, hogy a természetes építőanyagok horizontján egy kihaltnak hitt burkolat bukkant fel, a sok évtizedre elfeledett terrazzo, vagyis a cementlap. A korhű anyagot eleinte a műemlékházak burkolatainak helyreállítására vagy nagy igénybevételnek kitett közösségi terek burkolására használták, mára azonban egyre több magánépítkező nyúl vissza a XIX. század kedvelt anyagához.

Az eredeti velencei terrazzo nem lapburkolat volt, mint későbbi változatai, hanem helyszíni terítéssel készülő, folytonos fedőréteg, aminek az elkészítése különleges kézműves szaktudást és minőségi anyagokat igényelt. A XIX. század végétől kezdve azonban már a szabályos négyzet alakú, előre gyártható elemekből álló változata is hozzáférhetővé vált, és a drága természetes kövekből készült lapburkolatok olcsóbb alternatíváját jelentette. Monarchia-szerte gyártották és alkalmazták a középületek és polgári házak fal- és padlóburkolataként.



















