A második világháború utáni építészet alkotásai már elérték azt a kort, hogy modernnek, újszerűnek már nem láthatjuk őket, de még nem elég régiek ahhoz, hogy a műemlékvédelem látókörébe kerüljenek. A Kőbánya moziból tévészékház lett, Kőbánya-Kispest metróvégállomását a szemünk előtt dózerolták el, és talán ez a sors vár a Chemolimpex-székházra is. Az elmúlt hetekben újabb épület neve merült fel: a Petőfi Csarnoké. Döntés még nincs az ügyben, de addig is utánajártunk a meglepően nagy múltú épület történetének.

A Petőfi Csarnok átadása idején, archív képen. Fotó: Halmos György
A Városliget az 1800-as évek végén a nagy kiállítások színterévé vált. 1885-ben itt épült fel a mai PeCsa elődje, az Iparcsarnok, Kohn János (a Schlick-gyár későbbi vasszerkezeti tervezője) és Ulrich Keresztély (többek között a Műegyetem tanára és a ferencvárosi Elevátorház tervezője) tervei szerint. A neoreneszánsz stílusú, téglából, kőből, vasból és üvegből épület csarnok alapterülete meghaladta az 14 000 négyzetmétert! Az 1896-os Millenniumi Kiállításon az Iparcsarnok a bútor-, szövő- és anyagipari termékek bemutatóhelyeként szolgált. A mostani szabadtéri színpad helyén akkor még a Sió szökőkút állt, amelyet hétvégeken éjszakára ki is világítottak. (Ez komoly kuriózumnak számított.)