potsdam

Vár állott, most kőhalom... Ötven-hatvan éve még az volt a kivétel, hogy egy történelmi okokból elpusztult műemléket eredeti formájában építettek vissza – mint a varsói királyi palotát. Manapság viszont már az megy csodaszámba, ha máshogy történik: akár kétszáz éve megsemmisült paloták rekonstrukciójára is találunk precedenst! Jó ez így? Végignézve néhány példát, ki-ki maga is eldöntheti.

Varsó, a második világháborúban lebombázott, majd újjáépített királyi palota

A témát a Budai Vár stratégiai fejlesztési tervének kidolgozása teszi különösen aktuálissá Magyarországon, amelynek kapcsán a közeljövőben biztosan fel fog merülni a királyi palotánál, illetve a Szent György tér épületeinél a háború előtti állapot rekonstrukciója. Előkép akad bőven, nem is kell messze menni: a háborúban teljesen kiégett Sándor-palotának tíz évvel ezelőtt (inkább politikai projektként, mintsem átgondolt műemlékes beruházásként) aprólékosan helyreállították a belső tereit. A pár lépésre álló, az alapoktól újjépített Hatvany-villa viszont csak tömegét kapta vissza, a homlokzat anyagai már egészen mások, mint eredetileg. Persze ahhoz képest, hogy a háború utáni évtizedekben a teljes- vagy akár a tömegrekonstrukciónak még a gondolata sem igen merült fel, már a Hatvany-palota példája is jelentős változás.

Stadion, gyaloghíd, kormányzati negyed és múzeumközpont - csak néhány azok közül a nagyszabású beruházások közül, amelyek megvalósítása kormányzati oldalról komolyan felmerült az elmúlt években (az ötletparádéba még mi is beszálltunk...). Egy dolog sose merül fel: új parlament. A jelenlegi 1904-ben elkészült, hatalmas Duna-parti épületét mindenki a város és a nemzet megváltoztathatatlan szimbólumaként tartja számon, dacára annak, hogy egy háromszor ekkora ország két kamarájának épült, azaz manapság már nem igazán praktikus. Közben pedig nem is gondolnánk, hány ország épít új parlamentet mostanság. Divat? Inkább szimbólum, de persze olykor költséghatékony megoldás is a vadonatúj országháza. Körülnéztünk, miben tanulhatnánk a friss példáktól - persze csak a játék kedvéért.

Az Országház Kossuth téri épülete manapság a hétköznapi polgár számára csak a tévében létezik, bejutni a képviselők és a turisták jutnak be – az utóbbiak is csupán kis részét láthatják. Fenntartási költsége hatalmas, pénzt viszont egyáltalán nem termel, leszámítva a külföldiek belépti díjait (magyar állampolgárnak a látogatás ingyenes). A 27 kapu nagy része állandóan zárva; az egyik ülésterem kihasználatlan és a képviselők számának csökkentésével a másik, eredetileg 438 fős terem is egyre inkább az lesz. Az épület 17 745 négyzetméterét nyilvánvalóan okosabban is lehetne hasznosítani; ennek legfőbb jelenlegi akadálya az országgyűlés és a képviselők miatti szigorú biztonsági intézkedések. Ha azonban az országgyűlés elköltözne, a díszes és kevésbé díszes termeket új célokra lehetne bevetni, a kihasználatlan üléstermet például konferenciákra, rendezvényekre adva bérbe, közösségi funkciókat, kulturális központot, kiállítótermet beköltöztetve kinyitni és átadni a házat a város és az ország polgárainak. (Az elképzelés nem teljesen eredeti: hasonlók merültek fel a brüsszeli Igazságügyi Palota újrahasznosítására kiírt ötletpályázaton, aminek eredményéről mi is beszámoltunk.)