Újrahasznosítani menő. A tévhitekkel ellentétben azonban nem csak a szelektív hulladékgyűjtő konténerek oldalán található matricák szerint meghatározott anyagok újrahasznosíthatók, hanem akár az otthonról, irodából, iskolákból leselejtezett, kevésbé menő régi bútorgarnitúrák is: a brit DODO LAB az ősrégi iskolabútorzat romos darabjaiból varázsolt új, a történetüket tartalmazó QR-kóddal ellátott székeket, íróasztalokat és egyéb kiegészítőket.
Néhány évvel ezelőtt még sci-fi-be illőnek tűnt, az okostelefonok elterjedésével azonban már egyre ismertebb technológiának számít az augmented reality, azaz a kiterjesztett valóság. Ma, amikor már az alsósok is kamerás, GPS-képes mobilt kérnek - és kapnak - karácsonyra, minden feltétel adott ahhoz, hogy tömegek kezdjék el használni a korszakalkotónak tartott rendszert, aminek lényege, hogy összekapcsolja a digitális világot a valósággal. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy a mobiltelefonunk kameráját “szemüvegként” használva (vagy akár a high-tech új generációs autó szélvédőkön) az élő képen olyan, háromdimenziós hatású információkat jeleníthetünk meg, amelyek csak a virtuális világban léteznek - nem is kérdés, hogy a technológiában hatalmas lehetőségek rejlenek.
fent: A Mercedes legújabb fejlesztése, a DICE augmented reality szélvédő-koncepció
A QR-kódok hirtelen felívelő, majd lassan lejtmenetbe váltó karrierjéhez (amiről korábban hosszabb cikket is írtunk) hasonlóan az augmented reality esetében is egyre inkább az a kérdés: meg tudjuk-e találni azokat a formákat és célokat, amelyek miatt valóban igény lesz erre az eszközre, vagy az újdonság varázsának elmúltával céltalan látványossággá és üres reklámfogássá válik majd? Érdemes-e megkeresnünk, letöltenünk és telepítenünk az AR-alkalmazást, végül beszkennelni egy kódot, ha az erőfeszítéseinkért cserébe csak a kávéscsészénk körül korcsolyázó rajzfilmfigurákat kapunk (mint a Starbucks kávézólánc legutóbbi karácsonyi kampányában), vagy találhatunk valóban hasznos új tartalmakat is a virtuális világban?
Ha idén az angol Chase stúdió geek-gyanús csomagolópapírjaiban adod át a karácsonyi ajándékokat, akkor valószínűleg mire a nagymamád megdicséri a szép mintákat, anyukád pedig téged, hogy egyáltalán eszedbe jutott a díszcsomagolás, addigra az öcséd már rég előkapta az okostelefonját és meg is fejtette a high-tech papírba kódolt üzenetet: a QRistmas papírokra ugyanis QR-kódokból kialakított mintákat nyomtattak. A jeleket beszkennelve az ajándékozó kreatív meglepetés-javaslatokat kaphat, a megajándékozottak pedig egy nyereményjátékban vehetnek részt.
Kis fekete-fehér négyzetek az óriásplakátok alján: egyre többet látjuk őket, de vajon hányan tudják, hogy mik is pontosan és mire jók? Nálunk valószínűleg nem sokan, hiszen itthon csak a közelmúltban jelentek meg a QR-kódok a különféle hirdetésekben. A MasterCard például - Európában elsőként - néhány hete, október 25-én indította el Magyarországon azt az okostelefonos szolgáltatást, amellyel a sárga csekkekre nyomtatott QR-kód segítségével mobillal egyenlíthető ki a számla, de már számos magazinban, névjegykártyán, vagy tájékoztató táblán is találkozhatunk a pepita jelekkel.
Eközben külföldön lassan lejártnak számít az okostelefon-felhasználókat internetes oldalakra irányító, Quick Response kétdimenziós vonalkód-rendszer, ami a benne rejlő lehetőségek ellenére nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és úgy tűnik, hogy az egész technológiát hamarosan teljesen elfelejthetjük.
Az egyik legismertebb holland építészirodát, az MVRDV-t választotta Dijon városa és a Teletech International arra, hogy call centerré alakítson egy 2004-ben mustárlaboratóriumnak készült épületet. A feladatra nincs túl sok pénz, az épület adottságai pedig elég rosszak, így a hollandoknak minden kreativitásukat be kellett vetni.
A mobilkód néven is emlegetett QR-kóddal az építészettel kapcsolatban már foglalkoztunk, de ez a szabványosított kétdimenziós vonalkód a divatiparban is egyre inkább terjed. Utánajártunk, kik, mire és miért használják ezt az okostelefonokkal könnyedén értelmezhető jelet a divatban.
Mi is a QR-kód?
A QR-kódot még 1994-ben fejlesztette ki a japán Denso Wave nevű cég. A két betű a "quick response", azaz "gyors válasz" szavak kezdőbetűit jelölik. Az okostelefonok terjedésével a kód is egyre népszerűbbé vált, és Japán után Amerikát, mára pedig Európát is meghódította. Az okostelefonokkal csak le kell fényképezni a jelet, és a letöltött dekódolóprogram segítségével bárki számára értelmezhetővé válik az üzenet. A kód előnye, hogy az interneten nemcsak dekódoló, hanem kódoló programok is elérhetőek, így bárki könnyedén képes üzenetét ilyen formában kódolni.
A reklám jövőjéről alkotott radikális elképzelésként is értelmezhető a világ egyik legnagyobb, QR-kóddal borított homlokzata, hol másutt, mint Japánban. A Tokió egyik bevásárlónegyedében álló N Building utcai frontját a szokásos színes hirdetések és neonok helyett egyetlen hatalmas kód fedi, amelyet egy mobiltelefonos szoftverrel törhetünk fel: a lefényképezett QR-kód alapján a gép arra a hirdető internetes oldalára navigál. A kódfelület változtatásával az épület naprakész információkat tud szolgáltatni a felhasználónak: akár az aktuális akciókról is. Az épülethez a tervezők, a Teradadesign és a Qosmo még egy saját iPhone-applikációt is gyártottak.
