reklám

Idén 50. alkalommal osztották ki Londonban a rangos D&AD kreatív szakmai díj sárga és fekete ceruzáit, amelyen ismét az elmúlt év legjobb reklámkapányait és design termékeit díjazták. A díjazott 24 témakör közt egyaránt találunk digitális és nyomtatott grafikai munkákat, bútorokat, mobilalkalmazásokat és fotókat is.

A dry the river nevű német zenekarnak ismét rendhagyó reklámhadjárattal sikerült felhívnia magára a figyelmet. Először tavaly láthatták a járókelők három dimeziós posztereiket London utcáin, de az idén februárban megjelenő új albumuk kampánya sem maradt alul: ezúttal zenélő plakátokkal kísérleteznek.

Amikor először találkoztunk a Dubaiban működő sentiomedia designstúdió munkáival, csak egy dolgot nem értettünk - azon kívül, hogy hogyan kerül egy magyar digitális fejlesztőcsapat a Közel-Keletre -: vajon miért nem mutattuk még be a hazai tervezők világszínvonalú eredményeit és sikereit korábban a magyar olvasóknak? Interjúnkkal most ezt az elmaradást igyekszünk pótolni.

A sentiomedia csapatát jelenleg Malárik Attila programozó, Kristály Zsolt kreatív technikus és Sághegyi Péter kreatív igazgató alkotja, akik a magyarországi műszaki tanulmányaik után más-más külföldi országokban kezdték el karrierjüket játékfejlesztőként és digitális szakemberként, majd közös stúdiót alapítottak Dubaiban. Legutóbbi sikerük az Absolut Vodka Absolut Articulation pályázatára készített interaktív installációval megnyert első helyezés, de terveztek már alkalmazást a Volkswagennek, digitális fényfestő játékot céges bulira, érintőképernyős infógrafikát az abu-dzabi reptérnek, és az ő munkájukat dicséri a neves Quint művészeti magazin digitális változatának megtervezése is.

Interjúnkban nem csak látványos fejlesztéseikről és stúdiójuk működéséről, hanem a hazai és a nemzetközi digitális szakma helyzetéről, múltjáról és trendjeiről is kérdeztük a designereket.

Vonatok és tűzfalak helyett már hollywoodi filmek és az Opera díszleteit festi a csepeli kissrácból lett underground ikon, akinek nevét az egész város ismeri,  de ma is zavarba jön, ha sztárolják. Nikon Lacival  a magyar graffiti hőskoráról és jövőjéről, művészetről és sikerekről beszélgettünk új kiállításának megnyitója előtt.

hg.hu: A graffiti szubkultúrából mára saját formanyelvvel és szabályokkal rendelkező, a mainstream művészet által is ismert és alkalmazott műfajjá vált. A világ legnagyobb múzeumai rendeznek graffiti kiállításokat, a legismertebb firkászok alkotásait milliókért árverezik el, neves márkák kampányokat és arculatokat építenek a graffiti által ihletett stílusra. Miközben a műfaj egy része ilyen módon legalizálódott, a városok szerte a világon erőteljes lépéseket tesznek a vandalizmusnak kikiáltott klasszikus falfirkák ellen. Hol a graffiti helye ma, és mi lesz vele a jövőben?

Amikor megérkezem a galériába, a kurátorok és Érmezei Lili Zoe, a fotós épp elmerülten rendezgetik a másnap megnyíló kiállítás képeit. Lili nyár óta Budapest és Helsinki között ingázik és folyamatosan külföldön dolgozik, de a diplomaprojektjét Budapesten is be akarta mutatni, így találtak egymásra a Telep szervezőivel. Az interjúra a galéria babzsákjaira ülünk le, és azon kapom magam, hogy tátott szájjal hallgatom Lilit: a huszonéves kora ellenére elképesztően profi fiatal fotós lelkesedését, elkötelezettségét és energiáját látva nem is kérdés, hogy miért ájul el tőle máris New Yorktól Párizsig a művészvilág. Aki nem hiszi, nézze meg a saját szemével ma este fél 8-kor a Telepen.

Még csak idén tavasszal diplomáztál, de dolgoztál már itthon art directorként, Milánóban divatfotósként, nyáron Párizsban volt kiállításod, meghívtak New Yorkba, ráadásul most félig Finnországban élsz. Hogy csináltál ilyen fiatalon már ennyi mindent? Mit tartasz ezek közül a legfontosabb tapasztalatnak?

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia mesterszakán diplomáztam idén tavasszal, és tavaly Erasmus ösztöndíjjal voltam Milánóban, ahol divatfotósként is dolgoztam egy olasz ügynök segítségével. Ott keztem el a divatfotóval foglalkozni, és ez máig inspirál a munkámban. Világéletemben a nőiség, a női test, a testkép volt a legfontosabb témám - a legújabb, Body Borders című anyagom is a hagyományos divatfotó, a fotós és a modell viszonyát vizsgálja.

A divat és a reklám összefonódása megkérdőjelezhetetlen, hiszen kölcsönösen hatnak egymásra. Egy-egy reklám elkészítésénél a szakemberek figyelembe veszik az éppen uralkodó divatirányzatot, de az is tény, hogy egy trend sokkal gyorsabban terjed, ha az emberek rendszeresen látják egy reklámban. A Reklámhét során rendezett divatnapon többek között a Use tervezője, Tóth András is tartott előadást a divat és a reklám kapcsolatáról, ami cikkünk kiindulópontjaként is szolgált.

Divatházak reklámjai

Egy kis történelem

A fotográfia megjelenése előtt a divattal kapcsolatos reklámokat, akárcsak a divatképeket, rajzolták. Ha a 20. század első feléből való divatmagazinokat lapozgatunk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a fényképek kora előtt a reklámokban a rajzos illusztrációk helyett inkább a szöveg volt a középpontban. Mai szemmel ezek a kozmetikai és divatreklámok inkább apróhirdetésnek tűnnek. Ezt az érzést egyébként a tördelés is befolyásolja, mivel a mai egész oldalas képekkel ellentétben egymás mellé helyezett kis dobozokban kapnak helyet a reklámok.

A világ egyik legismertebb tere, a New York-i Times Square reklámfelületeinek eltüntetésére buzdít Morgan Spurlock, a Super Size Me című dokumentumfilmmel híressé lett amerikai filmes. A No Ad: New York fedőnevű kezdeményezés persze csak virtuálisan tisztítja meg a teret, a folyamatba viszont az átlagfelhasználót is bevonja – azaz bárki eltüntethet egy adag hirdetőtáblát a Times Square-ről.

Mára megszokottá vált, hogy a világ nagyvárosait elborítják a reklámok: falragaszok, aszfaltfestések, óriásplakátok, digitalis hirdetőtáblák. A londoni Picadilly Circus és a New York-i Times Square kifejezetten saját hírnevét építi azzal, hogy minden négyzetméterüket ellepik a hirdetések. Van, ahol épp ellenkezőleg csinálják: Brazília legnépesebb városában, São Paulóban 2007. január elsejével betiltották a köztéri hirdetéseket – mind egy szálig.

Nem hiányzik valami? Sugárút São Paulóban, hirdetések nélkül. Fotó: Fernando Stankuns, flickr.com

Se citylight, se óriásplakát, nincs hirdetés a metrón, a buszon, a villanyoszlopra ragasztva – még a szórólapozást is betiltották. Újraszabályozták az üzletek cégtábláinak méretét is, a minimalizmus jegyében (az üzletfrontokon tízméterenként maximum 1,5 méteres hirdetést lehet elhelyezni) – még az olyan nemzetközi gigászoknak is el kellett tüntetniük nagyméretű logóikat, mint a Shell vagy a McDonalds. São Paulo jobboldali polgármestere, az azóta egyszer már újra is választott Gilberto Kassab a radikális lépést a szennyezés elleni küzdelemmel indokolta, a radikális szabályozást pedig anyagi indokokkal. „Egy 11 milliós városban nehéz elegendő emberi és anyagi erőforrást találni annak eldöntéséhez, mi legális és mi nem – így úgy döntöttünk, mindennek mennie kell” – jelentette ki egy alkalommal.

Karl Lagerfeld vitathatatlanul egy ikon, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy nem először fordul elő, hogy egy-egy márka reklámarcaként tűnik fel. Ezúttal egy humort nem mellőző autóreklámban láthatjuk viszont a német divattervező.

John Galliano, a Dior vezetőtervezője gondolt egyet és a Dior Homme, azaz a márka férfi vonalának legújabb kampányfilmjét Guy Ritchie-vel és Jude Law-val készítette el.