rotterdam

Ádáznak nem lehet nevezni, mindenesetre az interneten komoly csata dúl Európa nagyvárosai és országai között azt eldöntendő: hol is áll a kontinens első felhőkarcolója. A választ megnehezíti, hogy az építészeti szakkifejezésnek nincs pontos definíciója. Egy biztos: míg az Egyesült Államok nagyvárosaiba a 19. század végétől futószalagról potyogtak a felhőkarcolók, addig Európa későn hódolt be az új műfajnak - olyannyira, hogy akár mi, magyarok is versenybe szállhatnánk a címért. Hogy kié a dobogó felső foka, nem tudjuk, de megmutatunk tízet Európa első felhőkarcolóiból.

A felhőkarcoló kifejezés eleinte a mostani jelentéstartalmánál kicsit visszafogottabb volt: a tíz emeletet elérő vagy azt meghaladó, fémvázas épületeket értették alatta az Egyesült Államokban, elsősorban Chicagóban, Detroitban, New York-ban és St. Louis-ban. (A fémváz azonban csak az egyik innováció, ami lehetővé tette a magasházak építését – a másik a közlekedést lehetővé tevő lift.)  A hagyomány az első klasszikus felhőkarcolónak az eredetileg tízemeletes, 1885-ben épült chicagói Home Insurance Buildinget tartja, amelyet 1931-ben elbontottak. 42 méteres magasságával természetesen ez sosem volt a világ legmagasabb épülete; ezt a címet csak évtizedekkel később veszik át a felhőkarcolók.

A KÉK – Kortárs Építészeti Központ 2012 márciusában negyedik alkalommal rendezi meg a Budapesti Építészeti Filmnapokat a Toldi moziban. A Filmnapok ötletadó rendezvénye a Rotterdami Építészeti Filmfesztivál, melynek főszervezője, Jord den Hollander 2005-ös látogatásakor adta az ötletet a KÉK-nek egy saját filmfesztivál létrehozásához. Jord idén vendégül látta a budapesti szervezőket a rotterdami fesztiválon, erről készítettünk beszámolót.

Az idén 6. alkalommal megrendezett Rotterdami Építészeti Filmfesztivál az építészetet, illetve a várost témaként választó filmfesztiválok Cannes-ja. A fesztivált immár 12 éve szakadatlan lelkesedéssel szervező építész-filmrendező Jord den Hollander szerint az építészeti film létjogosultsága egyszerűen magyarázható: hiszen a filmeket mindenki szereti és mindenkinek kell laknia valahol. Azonban mégsem gyűlik össze annyi új építészeti és urbanisztikai témájú film, hogy érdemes lenne évente nagyszabású nemzetközi fesztivált szentelni nekik. Kétévente viszont bőven van miből meríteni, így építészportrék és dokumentumfilmek mellett, rövidfilmek, építészeti projektek videó-dokumentációi, installációk, építészeti vonatkozású filmgyűjtemények is terítékre kerülnek. A mozi négy termében a fesztivál három napja alatt összesen több, mint 100 filmet vetítettek. A korábban egy kis művészmoziban helyet kapó fesztivál idén mozistul új helyszínre költözött: a Rotterdam kortárs építészetének egyik sűrűsödéseként is számon tartott Wilhelminapleinen magasodó Álvaro Síza-épületbe. A kanálisra néző új mozi patinás előcsarnoka tökéletes teret biztosított a filmes installációknak, a rendezőkkel és építészekkel folytatott késő esti talkshow-knak, a pezsgős fogadásoknak, a hatalmas vörös asztali lámpák lankadt fénye pedig kellő intimitást adott a köréjük gyűlt, becsempészett rágcsálnivalót is teljes fesztelenséggel majszolgató kultúrafogyasztók beszélgetéseihez. A filmeket tematikus városi séták, installációk és beszélgetések kísérték a holland építészeti diskurzus aktualitásaival kapcsolatban.

Alapos ráncfelvarrást követően július 1-én újra megnyitja kapuit a Holland Építészeti Intézet (NAI), amely a maga nemében a világ legfontosabbjai közé tartozik. Az 1993-ben létrehozott intézmény programjaival komoly szerepet játszott a kortárs holland építészeti kultúra formálásában és propagálásában, és ebből a célból a jövőben sem adnak alább.

A legjobb európai köztereknek járó elismerést 2000 óta kétévente osztja ki hat együttműködő intézmény: a barcelonai Kortárs Kulturális Intézet, a párizsi Építészeti Múzeum, a londoni Architecture Foundation, a Nederlands Architectuurinstituut, a bécsi Építészeti Központ és a Finn Építészeti Múzeum. A díj a köztereknek a városi életben minőségi katalizátorként betöltött jelentőségét hangsúlyozza, és kiemelten kezeli azokat a beruházásokat, ahol a helyi közösséget is bevonták a munkafolyamatba. Idén két első díjat osztottak, amelyek mellett a négy kiemelt helyezettet is megmutatjuk.

Még 1997-ben jelentették be Rotterdamban, hogy a város legismertebb építésze, az OMA nevű irodát vezető Rem Koolhaas otthon építheti meg az ország legnagyobb alapterületű fejlesztését. A De Rotterdam névre keresztelt projekt azonban a gazdasági válság miatt hosszú évekre parkolópályára került: most a város is beszáll a magánfejlesztők mellé, hogy a 340 millió eurós költségű beruházás megkezdődhessék.

A tengerszint alatt fekvő városoknak különösen nagy kihívás, hogy mit kezdjenek a rájuk zúdult csapadékkal. Különösen így van ezzel Rotterdam, ahol a meteorológusok előrejelzései szerint a jövőben a lehulló csapadék mennyisége 5%-kal, az esőzések intenzitása pedig 10%-kal nő majd. A városvezetés nemrég úgy határozott, hogy nem kíván további hatalmas pénzeket a csatornarendszer bővítésére költeni.

Ezüstszínű amőba falja fel a főpostát Rotterdamban; legalábbis, ha megvalósul a történelmi épületnek a helyi UNStudio tervezte bővítése. A projektről korábban kibocsátott látványtervek helyett most újak láttak napvilágot. A formabontó épület a tervek szerint 2013-ra készül el, és Post Rotterdam néven kereskedelmi központként üzemel majd.

A hazai pályán játszó OMA, Rem Koolhaas világhírű irodája építheti az új rotterdami városházát – jelentették be a helyszínen. Az OMA munkáját, amely Werner Sobekkel és az ABT mérnöki irodával együttműködésben készült, öt finalista közül választotta ki a városvezetés, amelyeket a hg.hu is bemutatott nemrég. Közönségszavazásunk egyébként ugyanazt az eredményt hozta, mint a rotterdami döntés: 36%-kal a hg.hu olvasói is az OMA tervét hozták ki a legjobbnak.

Nemcsak Budapesten és Tallinnban épül új városháza mostanság: Rotterdamban is hasonló ügyön dolgoznak. A Holland Építészeti Intézettel együttműködve a városnak már sikerült is kiválasztani az öt finalistát, most pedig megszavaztatják a polgárokat is arról, hogy melyik házat látnák szívesen élőben is.

A rotterdami székhelyű MVRDV építészstúdió tervei alapján elkezdődött Spijkenisse város új közkönyvtárának építése, amely átalakítja a könyvtárak unalmasságáról, zegzugosságáról és porosságáról szóló közvélekedést. A könyvtár tízezer négyzetméteres üveghomlokzatát a holland sztáriroda egy haranghoz hasonlatosra tervezte.