rozsdaövezet

Városi meseország egy elhagyott gyártelepből – nagy kihívást jelentő feladat, amelyet a fiatal európai tervezők erős mezőnyében magyar építészeknek sikerült legjobban megoldani. Magyar csapat munkája bizonyult a legjobbnak az EUROPAN nemzetközi építészeti-városépítészeti tervpályázat szegedi helyszínére készült koncepciók között – példátlan siker a díj történetében, amely ráadásul szinte egyöntetűen elnyerte a Klaus Kada vezette nemzetközi zsűri tetszését. A terv egyelőre nagyvonalú koncepció, az építészek azonban remélik, hogy szükség szerint jobban kidolgozva akár segíthet a létesítményt újrahasznosító befektető megtalálásában is. 

Az AMK+ Stúdió tagjai Álmos Gergely, Mezey Tamás és Kun Tamás, a húszas éveik végén járó építészmérnökök, akik kollégista koruk óta dolgoznak együtt. Nem újoncok a tervpályázatok terén, hiszen több versenyen is megmérettették magukat, mostani sikerük azonban kiemelkedik az eredmények sorából. Január 20-án Szegeden a terveket bemutató kiállítás nyílik, ahol kerekasztalon vitatják meg az érdekeltek a további hasznosítás lehetőségét.A csapat szóvivőjét, Kun Tamást faggattuk a siker titkáról és arról, mennyit lendíthet egy ilyen elismerés egy fiatal tervezőcsapat karrierjén.

A rom kifejezésről első hallásra valószínűleg mindenkinek egy várrom, középkori templom maradványa vagy római emlék jut eszébe. Sajnos azonban az elmúlt évszázad minden eddiginél több olyan ember alkotta létesítményt hagyott maga mögött, amelyek valószínűleg még hosszú évszázadokig elcsúfítják környezetüket. Ezek között számos volt ipari, gazdasági létesítmény, illetve katonai létesítmény található.

Ezeket a leromlott állapotú, nem vagy alulhasznosított épületegyütteseket összefoglaló néven rozsdaövezeteknek nevezzük. Sokukra jellemző, hogy komoly környezeti problémát is jelentenek, amellett, hogy a leromlott környezet esztétikai, szociális és számos egyéb problémát felvet. Persze ezekben a sokszor omlásnak indult épületekben van valami hátborzongató szépség, ami sok művészt megfogott. Ilyen például Szabó-Lencz Péter, aki a hazai rozsdaövezetek világát használja fel inspirációnak egyedi kollázs-festményeihez.

Szürreális városi tájak, graffitik, elhagyatott, omladozó gyárak: egy mai városlakó életének ma már általában része van ezek látványában. Szabó-Lencz Péter festményeinek köszönhetően azonban kicsit másképp is megmutatja arcát a rozsdaövezetek világa. Néha hátborzongató varázs, sőt, egyfajta sajátos szépség tükröződik a képeken, a vegyes technikának köszönhetően a mai városi életérzéssel ötvözve. 

A saját elmondása szerint autodidakta festő kifejezetten vadászik ezekre a témákra. Mostani kiszemelt célpontja az óbudai Harisnyagyár. Szabó-Lencz Péterrel az illusztris épület falai között beszélgettünk.

Megoldódik a sorsa a párizsi Ile Seguin-nek, amely korábban Franciaország legnagyobb gyárának, a Renault-gyártelepnek adott otthont: Jean Nouvel Pritzker-díjas építész tervei alapján megújul, és művészeti központtá alakul át. Ennek keretében az elhagyatott rozsdaövezetben fontos szerepet kap többek között a zöld technológia. A területnek három központja lesz; a fő profil a kortárs művészeti alkotások, színház és zene bemutatása lesz, emellett azonban a koncertterem révén a klasszikus zene is teret kap.