s73

Mi a közös a gödöllői királyi kastély parkjában, a Károly körút rekonstrukciójában, Salgótarján főterében és a Mikes-család visszakapott zabolai kastélyának környezetében? A tájépítész: Fekete Albert, aki tervezői tevékenysége mellett oktatóként és kutatóként végzett munkája elismeréseként is értékelheti a 2012-es Az Év Tájépítésze díjat. Az idén alapított elismerést a FUGA Budapesti Építészeti Központ nagytermében adták át április 26-án.

Az Év Tájépítésze 2012 díjának átadó rendezvénye. Fotó: Glázer Attila

Ahhoz képest, hogy kicsi szakma a tájépítészé, a FUGA zsúfolásig megtelt csütörtök este – és ezt nehéz lenne a jelen lévő rokonokra fogni. Igaz, ami igaz, mindenki eljött, aki számít, a szakma 93 esztendős doyenjével, Mőcsényi professzorral az élen, aki rövid expozéjában felvázolta a hazai tájépítészet viszontagságos évtizedeit és többször is összefogásra buzdította a jelenlévőket. Az est másik neves vendége Nigel Thorne, az Európai Tájépítészek Szövetségének (EFLA) elnöke és a Tájépítészek Nemzetközi Szövetségének (IFLA) alelnöke volt – ő a hazai helyzetből szerencsére keveset érzékelhet, így üdvözölte a hamarosan a világszervezet részévé váló hazai szövetséget.

A jövő héten már tudni fogjuk, nem csak sejteni, hogyan néz ki a Kossuth tér két év múlva. Eddig szórványos információk láttak napvilágot a tér átalakításával kapcsolatban, miután a beruházás (látszólag) olyan szupertitkos, mintha nem is látogatóközpont, hanem a TEK új bázisa épülne a téren. A kiválasztott, köztiszteletben álló tervezőiroda, valamint a 2007-es pályázat nyertesének bevonása pozitív fejlemény, de nem feledteti az eddigi eseményeket és azt, hogy továbbra sem tudni: ki és milyen alapon hozza a döntéseket az ország legfontosabb teréről.

A S73 pályázatnyertes koncepciója 2007-ből a Kossuth tér átépítésére

Azt, hogy miért rossz a Kossuth tér ma, a legfényesebben egy londoni látogatás mutatja meg Parlamentünk brit pédaképénél. A Westminster-palotába az épület mellé rejtett biztonsági központon keresztül juthatunk be, legrégebbi termében, a hatszáz éves Westminster-csarnokban szabadon lehet sétálni, de benézhetünk a parlament mindkét házának ülésére, és természetesen van étterem és ajándékbolt is – sőt, a brit állampolgárok számára egyes, a turisták elől elzárt területeket is megnyitnak. A budapesti Kossuth téren viszont ma is a szabadtéri ácsorgás jelenti az évi többszázezer látogatónak kínált legtartalmasabb időtöltést. Tíz éve van tapintható szándék arra, hogy ez megváltozzék, de az utóbbi időkig a 2007-es pályázaton és az azt követő értelmetlen politikai huzavonán kívül semmi sem történt. Az elmúlt időszakban viszont felgyorsultak az események. A Steindl Imre Program először 2011 végén bukkant fel a hírekben – pár hónapon belül pedig erre hivatkozva már el is tűnt a tér egyik szobra, több tucat fával egyetemben.

Néhány nappal ezelőtt került nyilvánosságra, hogy a kormánypártok 2014-ig kiköltöztetnék a kormányt a Parlament épületéből, a jelenleg fővárosi tulajdonban levő Kossuth Lajos teret pedig állami kezelésbe véve újítanák fel. A tér felújítása az elmúlt évtizedekben többször napirendre került; ami most újdonságnak számít, az az a kitétel, miszerint a tér visszakapná „1944 előtti képzőművészeti kialakítását”. Hogy ez pontosan mit jelent, egyelőre nem tudni: a téren ugyanis 1944 előtt teljesen más szobrok álltak, mint ma. 

A Kossuth tér a két világháború között, leaszfaltozva. Kép: fortepan.hu

A mai Kossuth tér a 19. század elején még beépítetlen, gödrös terület volt; a környék lakossága szeméttelepként használta. Feltölteni a század közepén kezdték; ekkor kapta első nevét: Tömő tér. Miután itt jelölték ki az új parlament helyét, és 1898-ra nagyjából felépült Steindl Imre nagyszabású, gótikus épülete, ettől az évtől Országház tér névre hallgatott. 1918-ban, az őszirózsás forradalmat követően rövid ideig a Köztársaság tér nevet viselte, majd újra Országház tér volt, egészen Horvay János 1927-es Kossuth-szobrának felavatásáig. Ekkortól ismert mai nevén. A legfajsúlyosabb épülete máig a Parlament maradt, amellyel szemben 1895-ben felépült Bukovics Gyula Agrárminisztériuma, majd 1897-ben Hauszmann Alajos Kúriája – utóbbi a 2. világháború után rövid ideig a Nemzeti Galéria otthonaként szolgált. Ma Néprajzi Múzeum. A tér északi és déli oldalán bérházak kaptak helyet; az utolsó foghíjon készült el a Magyar Kereskedelmi Kamarának a 2-es metróvonal lejáratát is magába foglaló székháza, Pintér Béla tervei alapján, 1972-ben.

A közterekről szóló cikkünk előző részében általános, némileg idealista és naiv elmélkedésein túl egyfajta összkép kialakítása kedvéért nem érdektelen áttekinteni az elmúlt tíz év magyarországi eredményeit.

1. A Millenáris, a Gödör és az Erzsébet tér

Az Erzsébet téri Gödör Klub 2002-ben. Fotó: Firka Stúdió

Ha a legsikeresebb projektekkel akarjuk kezdeni a sort, feltétlenül a Millenáris Park (tájépítész: Új Irány Csoport, 2001) és az Erzsébet téri Gödör (építész: Firka Stúdió, tájépítész: Balogh Péter István, Bogner Zsuzsanna, Sándor Tamás, 2002) jut először eszünkbe. Voltaképpen mind a két helyszínen rehabilitációra került sor - egy felszámolt ipari üzem és egy meg nem épült színház helyén jöhettek létre olyan alkotások, amelyek a maguk idejében forradalminak tűnő megoldásokkal lepték meg a nagyközönséget és a szakmát egyaránt.

A jelenlegi helyzet szerint szeptemberben megkezdődik a négyszintes, 540 férőhelyes Kossuth téri mélygarázs építése, és jövő év végére elkészül a közpark, valamint a Parlament látogatóközpontja – adta hírül a Fővárosi Önkormányzat. A beruházáshoz Budapest csak kötelezettségvállalást tesz, azaz biztosítékot arra, hogy nem hátrál ki a projekt mögül; a finanszírozást teljes egészében befektetők bevonásával oldanák meg.