Egy-egy építmény kapcsán sokszor érdemes elgondolkozni azon: miért épp így néz ki? Milyen lehetett volna, ha nem az valósul meg, amit ma is láthatunk? Így van ez az újjászületésének 25. évfordulóját ünneplő Budavári Sikló esetében is. A sikló rekonstrukcióját hosszú huzavona, több évtizedes tervezés és álmodozás előzte meg. Ennek a küzdelemnek volt fontos szereplője Hill Klára formatervező, aki a hatvanas években modern formában élesztette volna újra a különleges járművet.
Az 1968-as diplomaterv (Kép: Hill Klára)
Hill Klára az Iparművészeti Egyetemen diplomázott 1968-ban, a formatervezési szakon. Diplomamunkájának a Sikló-kocsik tervezését választotta. Az ihletet egy 1967-es, Új Tükör-beli cikk adta, amely a Sikló újraindítását javasolta, mivel közelgett az 1870-ben elindított jármű 100. születésnapja. A második világháborút követően ugyanis nem állították helyre a Siklót, így évtizedeken át csak a gazos pálya helye jelezte: itt valamikor két kocsi vitte az utasokat a Várba. Petrik Ottó, a Közlekedési Múzeum munkatársa készíttetett ugyan egy működő műszaki modellt a Siklóról, ám ezt végül csak arra használták, hogy 1970-ben egy nagy sikerű kiállításon bemutathassák – az újjáépítést nem sikerült elindítani. Pedig időközben már javában zajlott a Vár helyreállítása, így az igény továbbra is fennállt - igaz, a közlekedési funkció helyett sokkal inkább a turisztikai célok kerültek előtérbe.
