siófok

Érdekes tervet kaptunk a ZOA Építész Stúdiótól. A koncepció 2011-ben a siófoki nagystrandra készült, a CokeClub új épületéhez – és bár nem valósult meg, a bemutatásra mindenképp érdemes.

Idén is lesz kiállítás a siófoki 320° Kulturális Központban. A Nyaraló Művek/Couleur Locale című tárlat június 18-án 19 órakor nyílik, olyan további programokkal, mint Richly Zsolt rajzkiállítása, gyerekjátszóház, TED- és Nasa-filmvetítés, valamint a Szeretem Budapestet Mozgalom és a Vízparti fejlesztések blog közreműködésével létrejött, Európa vízparti fejlesztéseit bemutató tárlat.

Egyelőre spontán módon alakul a Balaton turisztikai célpontként való újrapozicionálása: a külföldi turisták évről-évre elmaradoznak, egyre több viszont a hazai közönséget megcélzó program és fejlesztés. A központi irányítás, illetve a régiót összefogó Balaton Fejlesztési Tanács egyelőre várat magára a jövőbe mutató intézkedésekkel, mint ahogy a válság végét várják a fejlesztők is, például a déli part kempingjeit megszerző és nagyszabású fejlesztési programjaihoz egyelőre hitel után keresgélő SCD Group. A helyi önkormányzatok azonban nem nagyon várhatnak a csodára: a stagnáló kereskedelem és idegenforgalom, valamint a kínálkozó uniós fejlesztési források egyaránt lépésre ösztönöznek.

Eddig Balatonfüred bizonyult a legügyesebbnek: a több ütemben, példás módon helyreállított városközpont, a kibővített és újranyitott Anna Grand Hotel, a felújított és új kulturális intézmények szilárd jövőképről és hatékony városvezetésről árulkodnak. Valami megmozdult azonban a szemközti parton, Siófokon is. A ma 25 ezres városnak, leginkább a hatvanas-hetvenes évek intenzív építkezései következtében, nincs Füredhez hasonló történelmi központja, idegenforgalma pedig a néhány fürdésre alkalmas hónapra korlátozódik – lásd a turisztikai szlogent: „Siófok, a nyár fővárosa”. A település két, országos jelentőségű építészeti emléke a Molnár Péter tervezte, kevesek által ismert meteorológiai obszervatórium, amely elsősorban történeti értéket képvisel, valamint Makovecz Imre látványosságnak sem utolsó evangélikus temploma – ezen túl azonban kevés dolog akad, amiért momentán érdemes Siófokra látogatni.

Art director. Grafikus. Fotográfus. Nemzetközi reklámkampányok alkotója, a Gerlóczy és a Déryné éttermek arculattervezője, Little White Man "atyja". Kairóban kutatja a családi gyökereket, és ha kell, dílerekkel, aukciós házakkal üzletel, bolhapiacra jár és sok ezer kilométert utazik, hogy szenvedélyének, a plakátgyűjtésnek hódoljon. Flanek Péter vizuális szakemberrel a siófoki 320º - 3color - "Balaton, nyár – régi plakátokon" című kiállítása kapcsán beszélgettünk.

hg.hu: Hogyan kezdődött ez az egész köztetek? Közted meg a plakátok között?

Flanek Péter: Egészen véletlenül indult a dolog. Rendszeresen bejártam a Roham utcai Krisztina Antikváriumba, ahol egyszer kint lógott egy 1950-es Káldor László által készített plakát. Elképesztően megtetszett. Az meghatározó pillanat volt. De alapvetően már gimnazistaként is vonzott a grafika, képeslapokat gyűjtöttem, a régi plakátokkal pedig az Iparművészeti Egyetemen, Bakos Katalin szaktörténeti óráin kerültem szorosabb kapcsolatba.

A vasútállomástól a víztorony felé, el az épülő Sió Pláza mellett, át a város reménytelenül kaotikus főterén, aztán jobbra, gyorsétterem, Trianon-emlékmű, és már ott is vagyunk a Somogyi utca elején. Szemerkélő esőben baktattunk 25 percet múlt pénteken, hogy odaérjünk a 320° Művészeti, Oktatási és Technikai Központ építészeti tervpályázatának eredményhirdetésére – a balatoni vonatok legendásan rugalmas menetrendjének köszönhetően így is félórát késtünk. De megérte: a harmadik éve működő intézmény idei három kiállítása mellé megnyitotta a negyediket is, amely meglepően inspiráló bizonyítványa a mai magyar építészetnek.

A megcélzott mérce: a debreceni MODEM és a pécsi Zsolnay-negyed. Ezek jelentőségéhez mérhető kulturális-tudományos központtal szeretné gazdagítaná szülővárosát, Siófokot a 320° megálmodója, Juhász László, aki szerint az intézmény nemcsak meghatározó vidékfejlesztési sarokkő lehetne, de a tipikusan idényváros Siófoknak is állandó nevezetessége. Az üzletember a belvárostól távolabb álló, de építészetileg figyelemreméltó egykori Kenyérgyár épületegyüttesében találta meg az ideális helyszínt, a város vezetésében pedig a partnert elképzelései megvalósításához. Az elmúlt két év kiállításait követően idén nemzetközi tervpályázatot írtak ki az épületegyüttes bővítésére mintegy 12,5 ezer négyzetméteres terület tervezésére.

Július 30-án, pénteken 11 órakor új kiállítás nyílik a siófoki 320° kulturális központban. A tárlaton az intézménynek helyet adó egykori kenyérgyár épületének átalakítására kiírt nemzetközi építészeti tervpályázatra érkezett munkákat mutatják be. A megnyitóval egyidőben lesz a pályázat eredményhirdetése is.

Izgalmas programot ajánlunk annak, aki a Balaton déli partja felé veszi az irányt: kortárs mexikói fotóművészek, hazai plakátművészet balatoni témájú darabjai, valamint Scott Draves amerikai szoftverművész munkái láthatók Siófok egykori kenyérgyárában, a 320º-ban.

Siófokon, az 50-es évek közepétől a várost és környékét ellátó kenyérgyár működött. Miután a termelést leállították, a gyár épülete és területe a város legmagasabb pontján kihasználatlan barna mezőként állt. Juhász László siófoki üzletember fogalmazta meg azt az elképzelést, hogy a kihasználatlanul álló ingatlan átépítésével és kiegészítésével jöjjön létre egy olyan komplexum, amely építészeti megvalósításával és funkciójával hosszú évtizedekre meghatározó, emblematikus épületegyüttese és intézménye lesz a régiónak és az országnak.

Intenzív tervezgetés következett: az ötletet mind a kultúra mind a tudomány képviselői jónak és megvalósítandónak találták. Az elmúlt négy évben több kiállítást szerveztek az épületben, elsősorban kortárs magyar és nemzetközi képzőművészek anyagainak bemutatásával.

A tavaly Frank O. Gehry átfogó kiállításával nagyot dobbantó siófoki 320º kulturális központ idén is izgalmas programot tartogat a Balatonhoz érkezőknek. A szeptember ötödikétől október 31-ig látogatható, Shanghai revolutions című új tárlat Kína két arcát mutatja be: a kínai kulturális forradalom és az azt megelőző időszakból származó propagandaplakátok mellett a mai Kínában, és elsősorban Sanghajban dolgozó fotóművészek munkáit állítják ki.