Alkalmazkodás vagy ellenszegülés? A környezetbe való alázatos belesimulás vagy hetyke szembenállás? A városi környezetbe, különösen a történeti városszövetbe szánt foghíjbeépítés tervezésével megbízott építész biztosan szembetalálja magát ezzel a dilemmával. Az bízvást elmondható, hogy ez a típusú munka az építész legnehezebb feladatai közé tartozik. A KÉK múlt heti konferenciája ezt a nehéz kérdést járta körül; a műemlékvédelem szempontjait képviselő szakembertől a hazai és nemzetközi példákat jegyző építészekig az érdekeltek széles spektruma képviseltette magát. A konferencia apropóján bemutatunk néhány külföldi példát.

A berlini Slender-Bender három részre tagolt épületszobor - Kép © Deadline, Klemens Ortmeyer

Sokszor már a környezeti adottságok is feladják a leckét: szabálytalan alakú, esetleg túl szűk telek, néha megtartandó épületrészek vagy homlokzat. A megrendelő természetesen a lehető legtöbb lakást, irodát vagy egyéb funkciót akarja belezsúfolni a házba, ugyanakkor a beépítéssel kapcsolatos előírásokat árgus szemmel ellenőrzi a hatóság. A fizikai feltételek mellett a stílusbeli kötöttségek is feladják a leckét: a kérdésre az építész vérmérséklete szerint adja meg a választ. Az elmúlt évtizedekben nálunk kifejezetten a múlttal való szembehelyezkedést tartották kívánatosnak; ennek köszönhetőek a történelmi városrészekben felhúzott, a legkevésbé sem érzékeny foghíjbeépítések.