A tematika, az általánosítás és a játék kedvéért legyünk előbb pesszimisták, hogy később optimisták lehessünk! Rosszkedvűen indul a következő évtized építészeti szempontból, ha az előző eredményeit nézzük. Az ugyanis szép nyugodtan eltelt: a magyar építészet nem sok vizet zavart a világban. Igazi ötletek, innováció nélkül teljesített, legjobb pillanataiban éppen érintette azt a szintet, ahonnan egyáltalán van miről beszélni építészet kapcsán. Ha úszóverseny volna, azt mondhatnánk: nyolcas pálya a selejtezőben. Aki valamennyire is ismeri a világ építészeti színvonalát, meg fogja erősíteni, hogy megint begyűjtöttünk egy tízéves lemaradást, de most nem a „fejlett nyugathoz”, hanem egyszerűen a szomszédokhoz, például Horvátországhoz vagy Szlovéniához képest.

„Magyarország nem külföld”: a már-már legendás kiszólás egy egyeztetésen hangzott el, külföldi példák emlegetése kapcsán. A többféleképpen is értelmezhető mondat eleinte viccesnek tűnt, de mára önbeteljesítő jóslattá vált. Pontos helyzetképet ad: Magyarország tényleg nem külföld, de csak fejben nem az, valójában minden lehetőség régen adott. Lehetne tárgyalni az ország építészeti produktumát önmagához viszonyítva is, de nem ez történt eddig? Be kellene látni, ez a kibúvó nem létezik.