Bár létszámukban a magyar indulók szinte elvesznek az Electrolux Design Lab 2010 globális versengésének minden eddiginél több, 1300 pályázója közt, az eddigi remek eredmények fényében jó esélyekkel indulunk. Idén olyan készülékterveket vártak a diákoktól, amelyek azt tükrözik: hogyan készítik el és tárolják majd ételeiket az emberek, valamint hogyan mosnak és mosogatnak majd 2050-ben, amikor várhatóan a Föld népességének 74%-a városokban éli mindennapjait.
Aki azt gondolta, hogy a megépített és lebontott tetők, tervpályázatok, egyénileg kezdeményezett tervek, közösen kibővített álombéli kalandparkok, illetve felkérésre készült terv-alternatívák után a 2009 őszi pályázat végre megnyugtatóan rendezte a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely jövőjét, természetesen tévedett. Beszámoló a Kortárs Építészeti Központ Tálaló programsorozatának március 18-i estjéről.
Mindenekelőtt: ez a nemzeti emlékhely nem is Nemzeti Emlékhely. Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke kifejtette: a magyar jogrend egyetlen ilyen helyszínt ismer, mégpedig a budapesti Hősök terét. Ez ugyan nem tisztázta, hogy az emlékhely fogalma mit is takar, de ahogy a ritkán hozzászóló, viszont rendre az este legfontosabb kijelentéseit elmondó székesfehérvári történész, Demeter Zsófia megjegyzéséből kiderült: “...egy példánk van, most próbálunk egy másikat csinálni.”
A Kortárs Építészeti Központ “Tálaló” című, kiemelt építészeti közberuházásokról, városfejlesztési projektekről szóló nyilvános havi vitasorozatának második alkalma a székesfehérvári Nemzeti Történelmi Emlékhelyet járja körül. A program 2010. március 18-án, csütörtökön 19 órakor lesz az Iparművészeti Múzeumban; a meghívott vendégek között a nemrég rendezett tervpályázat nyertese, Csomay Zsófia és Mezős Tamás, a KÖH elnöke is szerepel.
Eredményt hirdettek a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely, azaz a Szent István alapította bazilika romkertjének átalakítására kiírt pályázaton. Bár az ötletpályázat mivolta semmire sem kötelezi a tulajdonost, azaz korántsem biztos, hogy a díjazott tervek jelen formájukban megvalósulnak, a végeredmény már most legalább annyira megosztja a szakmát és a nagyközönséget, mint a korábbi, elvetélt próbálkozások a középkori romok élővé tételére.
Csomay Zsófia és Nagy György, azaz a CET Budapest építésziroda nyerte a hétmillió forintos első díjat, és ezzel a jogot a székesfehérvári Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhely átalakítására. Kétségtelenül átgondolt és visszafogott tervük legfontosabb elemei a terület szinte teljes, síkban történő lefedése, és a főhajó fölé emelt, beton és színesüveg felhasználásával készült kubus. A terv valóban a legjobbak közé tartozik, elnagyolt és olykor (például a színes üveglencsékkel megoldott felülvilágítóknál) némileg esetlen megoldásaira pedig magyarázatot ad az ötletpályázat mivolta, és persze a rendkívül szűk határidő. Ez azonban azt is jelenti, hogy még korántsem látjuk a lassan évszázada óta tartó alagút végét.
A francia kultúra, elegancia, ízlésvilág és stílusérzék világszerte fogalommá lett, ám akik Párizs mellett Budapesten is jártak, azok gyakran hasonlítják össze a két város építészeti hangulatát. Gondoljunk csak az Andrássy útra, a Vizivárosra, a párizsi Sacré Coeurt idéző Halászbástyára, vagy a historizáló eklektikát megjelenítő bérházakra, hogy világosabbá váljék e párhuzam. Egy-egy kapualj, házsarok, tetőforma, utcarészlet is képes legyőzni a távolságot időben és térben, s képzeletbeli utazásra invitálni a figyelmes szemlélődőt.
Vannak Budapesten aztán olyan részletek, amelyek már úgy jöttek létre, hogy annak megalkotói gondoltak a két város párhuzamaira. Talán a budapesti Duna part egyik legszebb szakaszára nyíló panorámájú Sofitel Budapest Hotel belsőépítészeti kialakításában például sok olyan megoldást láthat a figyelmes vendég, ami igazolja ezt a tételt. A nyolcvanas években épült szálloda francia üzemeltetői 2005-ben látták elérkezettnek az időt, hogy a lobbi, bár, és étterem terét radikálisabban átalakítva új, immár a gall kifinomultságot és formakultúrát jobban hangsúlyozó arculattal újítsák fel.
