szakály fruzsina

A KÉK Kortárs Építészeti Központ immár harmadik alkalommal, 2011. március 4-6-ig rendezi meg a Budapesti Építészeti Filmnapokat. A fesztivál idén is a kísérletezéseknek mindig teret adó, a BBS (Balázs Béla Stúdió) filmeket is bemutató hajdani stúdiómoziban, a Toldiban várja az érdeklődőket.

A szemle különlegessége, hogy a dokumentum- és portréfilmek mellett ezúttal animációkon keresztül is megtapasztalhatjuk, milyen sokféle kapcsolódási pontot kínál a szakavatott vagy éppen laikus szemlélőnek a film és az építészet. A vetítések előtt meghívott előadók, többek között a Rahova című kisfilm rendezője, David Mozny, és egy feltörekvő, magyar animátorokból álló, látványtervezéssel, 3D animációval foglalkozó tervezőiroda, a ZOA tagjai mesélnek majd a filmekről.

Kazushi Nakada ebben az évben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektori megbízottjaként és vendégelőadóként támogatja a Design Intézet, Tárgyalkotó Tanszékének strukturális kialakítását. A külföldön számtalan sikeres kiállítást jegyző alkotót egyetemi munkája mellett, arról is kérdeztük, hogyan jutott el azokhoz a sajátos térérzetet keltő, következetes művészi látásmódról tanúskodó üvegmunkákhoz, amelyekkel a világ számos pontján: Szlovákiában, Ukrajnában, Finnországban, valamint az Egyesült Államokban is bemutatkozott már.

Kazushi Nakada - portréfotó: Kóródi Dániel

hg.hu: Hogyan alakult, hogy az üvegművészetet választotta pályaként?
Kazushi Nakada: Keramikus családban nőttem fel: a nagyapám keramikus volt, de én valahogy mégsem keramikus akartam lenni, szóval az üveg talán nem is volt olyan rossz ötlet!

New, alternative, underground, experimental: these words spring to mind with Blood Mountain Foundation, a much needed new initiative in Budapest. A trip to the headquarters of this non-profit arts organisation in Verhalom street (loosely translated from its namesake location), will grant any visitor an experience akin to those in London an New York. To catch a glimpse of the international arts scene it is enough to simply catch a tram to Buda. Finally a cultural meeting point on the right side of the Danube.

Ki hinné, hogy egy szobrász Magyarországon a függőleges kert vagy más néven zöldfal technológia egyik legelső alkalmazója? A függőleges kert és a művészet világa látszólag ugyancsak távol esik egymástól, de nem kell sokáig gondolkodnunk és hamar több közös pontot is felfedezhetünk a kettő között. A Vertical Garden mozgalom egyik pionírját, Duronelly Balázst, aki a szobrászat mellett díszlet- és jelmezkészítéssel is foglalkozik, többek között arról is kérdeztük, hogyan találkozott először a több szempontból is kedvező hatásokkal rendelkező találmánnyal.

hg.hu: Hogyan merült fel benned a ’vertical garden’, vagyis függőleges kert alkalmazásának ötlete?
Duronelly Balázs: A Dovin Galériában 2008-ban volt egy önálló kiállításom, ahol mindenféleképpen valami természeti környezetet szerettem volna megjeleníteni az egyik szobor háttereként. Ehhez kerestem különböző megoldásokat, például gondolkodtam azon, hogy befuttatom a hátteret valamilyen növénnyel, de ez a módszer nyilván sokkal több időt vett volna igénybe. Elkezdtem kutatni a különböző zöldfalépítési lehetőségeket és akkor döbbentem rá, hogy ez egy létező technológia, amelyet egy Patrick Blanc nevű francia botanikus talált ki húsz évvel ezelőtt. Megpróbáltam utánajárni, kísérletezni, hogyan működik: így készült el az első zöldfal.

Új, más, underground, experimentális: ezeket az asszociációkat hívja elő a Blood Mountain Alapítvány tevékenysége, amely több szempontból is hiánypótló vállalkozásnak számít Budapesten. Aki ellátogat az alapítvány galériájába a Vérhalom utcába (laza fordítással innen, az utcanévből ered a non-profit szervezet elnevezése is), olyan élmény részese lehet, amely nyugodtan érhetné Londonban vagy akár New York-ban. Elég tehát elvillamosoznunk Budára, hogy közelebb kerüljünk a nemzetközi kulturális színtérhez. Végre egy alternatív kulturális találkozóhely a Duna jobb partján!

A Blood Mountain céljai között első helyen a nemzetközi minőség képviselete szerepel, a kortárs művészetről szóló véleménycsere támogatásával. Az alapítvány kuratóriumában a régióhoz valamilyen szinten kapcsolódó, nemzetközileg is elismert szakemberek vállaltak szerepet. A hozzáértést többek között Todd Bishop, a New York-i MoMA munkatársa, Edwin Heathcote, a Financial Times építészetkritikusa vagy Pigniczky Réka filmrendező, az AP budapesti levelezőjének neve garantálja.

Drágakőfoglaló, aranyműves, ékszertervező - mindegyik kifejezés tetszőlegesen társítható Ferencz Vanda neve mellé, aki formatervezőként, ezen belül fémművesként végzett a MOME-n, és akit a kortárs magyar divatéletben otthonosan mozgó közönség többek között a USEunused márkanév kapcsán már ismerhet. Vanda ugyanis sok minden más, például „reklámajándéktárgy” tervezés és kivitelezés mellett a USE-nak kreál egyszerű vonalvezetésű, viselőjüknek mégis eleganciát kölcsönző ékszereket.

A tervezők szerencsés együttállását mutatja, hogy esetükben a ruha kiemeli az ékszert és fordítva. A hatalmas, aranyfüsttel szegélyezett, máskor karbonszövettel kombinált, hullámokba hajló fülönfüggők, fényes-fehér karperecek és nyakláncok egyszerre hatnak modernnek, miközben rég letűnt időket idéznek fel. Hatalmasak, csillogóak, de nagyon is hordhatóak. Bizonyára Kleopátra is viselt volna ehhez hasonlókat az ólomsúlyos darabok helyett.