szakrális építészet

47 országból 825 résztvevő és 1750 projekt, húsz kategóriában – röviden ez az AIT építészeti folyóirat által hirdetett globális építészeti és belsőépítészeti díj, az AIT Award pályázatának idei mérlege. És egy magyar kategóriagyőzelem: a szakrális épületek között ugyanis első díjjal ismerték el a pannonhalmai Szent Jakab Zarándokház és Kápolna együttesét, Czigány Tamás, Papp Róbert és Cseh András munkáját.

Saját kategóriájában a CZITA Építésziroda pannonhalmi munkája a svájci Uetikon am See Ferences templomközpontjával (Marques AG), valamint az ausztriai Hoffgarten in Defereggen temető-bővítéseként készült épületegyüttessek (Schneider & Lengauer Architekten) vette fel a versenyt. Az április elején nyilvánosságra hozott finalisták közül április 19-én, a Frankfurt am Mainban rendezett díjátadón derült ki, hogy melyik kapja az első díjat.

Neonfény, látszóbeton, acélcsövek, bárpult: vajon milyen épületben találkozhatunk ilyesmikkel? Tippelt valaki templomra? Bármilyen meglepő, ezek az osztrák x architecten stúdió tervei alapján Linzben épült "Oázis" katolikus lelkészség legjellemzőbb részletei. A kétemeletes házat nem csak liturgikus célokra használják: itt kapott helyet az egyházmegye adminisztratív központja, és közösségi- illetve oktatási intézményként is működik. 

A Voestalpine osztrák acélgyár területén felépített komplexumot úgy tervezték meg, hogy erős karakterével új funkcióval, tartalommal töltse ki a főút és az ipari telepek között elterülő üres, korábban halott tereket. Az építészek számára az indusztriális környezetben is látványosan domináns, öreg tűlevelű erdő szolgált kiindulási pontként: a domboldalba ágyazott házat és a körülötte kialakított tisztást a fák között megbújó "oázisnak" szánják, az épített környezettel így formálva a helyszín hangulatát.

Az ateisták számára építene templomokat a Nagy-Britanniában élő, svájci származású író és a Living Architecture alapítója, Alain de Botton. A kezdeményezés persze némiképp kötődhet legújabb, Religion for Atheists című könyvének bemutatójához, amelybe tervezetett is egy ateista templomot, Thomas Greenall építésszel.

Száz évvel az első hóból épült templom után megnyitották is a másikat a bajorországi Mitterfirmiansreut lakói. A 26 méter hosszú, 19 méteres toronnyal is megtoldott épülethez 1 400 köbméter hóra volt szükség. Bár a meleg idő kissé hátráltatta a munkákat, végül is december végére összejött a szükséges hómennyiség.

A cseh-német határ közelében fekvő, ma Philippsreuthoz tartozó település lakói 1911-ben tiltakozásképp építettek hóból templomot magának – megunták ugyanis, hogy a legközelebbi templomhoz másfél órát kell kutyagolni a szomszédos Mauth városkába. Bár azóta, a két világháború között Philippsreutban épült egy valódi templom, a századik évfordulóra Mitterfirmiansreut lakói elhatározták: megismétlik az időjárásfüggő építészeti bravúrt.

Haladó szemléletű, újrahasznosított anyagokból épült templomot adtak át a svédországi Sollentuna városában. Az építész, Helena Tallius Myhrman merész ötletét a fenntarthatóság és időtlenség motiválta.

15. alkalommal osztották ki a Réz az építészetben díjakat - az elismerést szeptember 27-én adták át Brüsszelben. A megmérettetésre rekordszámú nevezés, 66 pályamunka érkezett. A hét rövidlistás pályamű közül győztesnek kikiáltott Szent Lőrinc templomot az Avanto Arkkitehdit tervezte, a finnországi Vantaa városa számára. A temetői kápolna figyelembe veszi a temetkezők érzelmi igényeit és lehetővé teszi a temetések gyakorlati megvalósítását.

A belgiumi Hasselt városban található kortárs kiállítótér, a z33 pár évvel ezelőtt nagyszabású projektsorozatba kezdett z-out néven. Céljuk, hogy a művészet párbeszédet folytasson saját környezetével, nemcsak a helyszín tekintetében, hanem tartalmilag is.

A második világháborúban számtalan hazai zsinagóga gyülekezete tűnt el teljesen, vagy fogyott el a háború után apránként. Ez különösen jellemző volt a vidék Magyarországán, de Budapesten is kiürült számos zsinagóga. Az üresen álló imaházak aztán vagy teljesen tönkrementek és elpusztultak, vagy funkcióváltással megmenekültek. Jelen cikk a főváros elveszett templomait bemutató sorozat részeként az egyik legegyedibb esettel foglalkozik, amikor is zsinagógából vívóterem lett.

1876-ban átadták a Margit hidat, röviddel utána a Nyugati pályaudvar sínjei felett átívelő Ferdinánd hidat, valamit az 1876-os árvizet követően a Vizafogó gátját is. A fejlesztések maguk után vonták a mai Újlipótváros és Angyalföld helyén található beépítetlen telkek, szántók felértékelődését. Pár évtized alatt üzemek, gyárak, munkásszállások és sötét lebujok vették át a szőlőtőkék és gabonaföldek helyét. Az izraelita lakosság számaránya nem volt túlzottan magas, de a környék igényeit ellátó kereskedelmi egységek, valamint egynémely üzem tulajdonosai leginkább közülük kerültek ki. Tovább növelte a terület fontosságát, hogy az 1808-ban lezárt észak-pesti zsidó temető helyett az Angyalföldön található Lehel utcában nyitottat kezdtek el temetkezni egészen az 1870-es évek közepéig, azonban a kegyhely még a XX. század elején is fennállt, csak akkortól kezdték el más célokra beépíteni az Aréna (Dózsa György) út – Lehel utca – Taksony utca és Tüzér utca által határolt területet. (A sírok egy részét a Kozma utcai temető fogadta be.)

Különös szerkezetet emelne a japán Shigeru Ban a földrengésben megsemmisült új-zélandi Christchurch temploma pótlására: hogy a hívők a templom helyreállításáig se maradjanak méltó helyszín nélkül, kartonpapír szerkezettel emelt ideiglenes templomot javasol felépíteni. A sátorszerű, A keresztmetszetű épület térlefedő szerkezete kartonpapír csövekből állna, amelyekre polikarbonát lemez külső burkolat kerülne.

A bajor nagyváros régi zsinagógájának pusztulása közismert történelmi tény: az 1938-as Kristályéjszakán gyújtották fel épületét a náci párt emberei. A leégett és elbontott templom pótlására öt évvel ezelőtt adták át az Európa-szerte pozitív visszhangot keltett „Jákob Sátrát”, a Wandel Hoefer Lorch építésziroda munkáját. Most újabb, ezúttal neológ zsinagóga épülhet a városban, amelyet a Beth Shalom gyülekezet meghívására Daniel Libeskind tervez – mégpedig pontosan azon a helyen, ahol az 1938-ban elpusztított állt.