szecessziós építészet

A 20. század fordulója a magyar temetői művészet fénykora. Az egykor páratlan igényességgel megépített kripták és síremlékek jelentős része azonban a családok kihalása és az államosítások miatt mára a pusztulás szélére került. A Fiumei úti Nemzeti Sírkert ebből a szempontból szerencsés kivétel: sírépítményeinek többsége jó állapotban van. A Maloschik-családé azonban a szomorú kivételek közé tartozik: negyven évnyi gazdátlanság után ugyanis csak a rendszerváltáskor kapták vissza a családi mauzóleumot. Azóta küzdenek a dédnagypapa által építtetett, egyedülálló szecessziós műemlék megmentéséért, amelyet öt év múlva mégis elveszíthetnek.

Angyalok a Malosik-mauzóleum kápolnájában. Fotó: Őry Dániel

Maloschik Edittel és Klárával a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben találkozunk. Edit jól ismeri a temető minden zegét-zugát, hiszen az átlagosnál jóval több időt tölt itt: a híres szecessziós árkádsor végén, Jókai és Ady sírjai között ugyanis az ő családtagjai nyugszanak a dédapa, Malosik Antal által építtetett mauzóleumban, amely a temető legnagyobb és legszebb síremlékei közé tartozik.

1912-ben, éppen száz éve épült a 6. kerületi Nagymező utca 8. szám alatt Ernst Lajos háza. Az épület, amely egyszerre lakóház, múzeum és mozi volt, jól illeszkedik a környék színházakkal teli (innen a pesti Broadway elnevezés), kulturálisan pezsgő arculatába. Az épület emellett a Nagymező utca ezen a szakaszának legfiatalabbika és egyben legnagyobbika mind a mai napig, sőt, a kutatások szerint Budapest első ötemeletes háza is.

De ki is az a bizonyos Ernst Lajos és miért építtette a házat? Az 1872-ben, gazdag kereskedőcsalád gyermekeként született Ernst már az 1880-as években műalkotásokat gyűjtött – leginkább a magyar történelmi alkotások érdekelték, de mindemellett a kortárs művészeti törekvések híres pártfogója, mecénás és műkritikus volt egy személyben. A századfordulóra addig otthonában őrzött gyűjteménye olyan tetemesre nőtt, hogy komolyan el kellett gondolkodnia, hogyan és hol állítsa ki műtárgyait. Ekkor talált rá a Nagymező utcai telekre.

Zrumeczky Dezső, Kós Károly egykori alkotótársa a múlt század fordulójának jeles, de méltatlanul elfeledett építészei közé tartozik. Bár csak tíz éve adatott alkotómunkára, a 95 évvel ezelőtt, 1917. január 31-én fiatalon elhunyt építészt életműve sokkal többre méltatná.

Zrumeczky Dezső 1883. augusztus 17-én született a Dabastól nem messze fekvő Inárcspusztán, egykor jómódú, de lassan elszegényedő család sarjaként. Birtokaik elvesztése után a család Kispestre költözött, így Dezső a belvárosi reáliskolában tanult (az intézmény utódja a mai Eötvös József Gimnázium). Műegyetemi tanulmányainak idején a család már komoly anyagi gondok között élt. Zrumeczkynek saját magát kellett eltartania; az ekkori rossz körülményeknek tulajdonítják, hogy a tüdőbaj végül fiatalon legyőzte. Mérnöki oklevelét 1907-ben vette át. 

Jövőre ünnepli századik születésnapját Budapest talán legszebb iskolaépülete. A Bárczy-féle iskolaépítési program keretében 1912-ben készült el az új felsőkereskedelmi iskola a VII. kerületi Vas utcában, amely 1925-ben vette fel gróf Széchenyi István nevét. Az első pillantásra talán zord hatású iskolaépület finoman megformált, izgalmas részletek százait rejti, és a tervező, Lajta Béla Szervita téren álló Rózsavölgyi-házával együtt építésük idején a legkorszerűbb építészeti világot képviselte Európában.

Homlokzati motívumok a Vas utcai iskolán. Kép: Merényi György

Lajta (Leitersdorfer) Béla (1873-1920) már túl volt első középületeinek tervezésén, amikor egyik főművét, a Vas utcai felsőkereskedelmi iskola korai modernista palotáját megálmodhatta. A korának legtehetségesebb építészei közé tartozó Lajta pályája kezdetén a szeretett és tisztelt mester, Lechner Ödön újító törekvéseit folytatta, kijelölve a továbblépés lehetőségét is. A Mexikói úti Fővárosi Vakok Intézete (1905-08) és az Amerikai úti Chevra Kadisa szeretetotthon (1909-11, ma idegsebészeti klinika) a szertelenül hullámzó formákból szívesen építkező szecesszió későbbi letisztultabb, egyszerűbb világát mutatta fel. A Vas utcai iskola azonban még további lépés: Lajta itt már a korai modernista építészet előremutató építészeti elveit önthette frappáns, újszerű formába.

Ma már legfontosabb századfordulós építészeink között tartjuk számon, de Vágó Józsefnek korántsem szánta mindig ezt a szerepet a hatalom. Legfontosabb épületeinek egy része megsemmisült a háborúban, másokat a kommunista önkény tüntetett el. A megmaradtak azonban olyan széles látókörű mesterről árulkodnak, akinek munkássága máig érvényes tapasztalatokkal bír.

A Nemzeti Szalon főhomlokzata, amelyet a Vágó-testvérek tervei alapján alakítottak ki.

A Nagyváradon született Vágó József szorgalmával és tehetségével került az elmúlt század első két évtizedének legkiválóbb mesterei közé. Az újításai miatt nem kevés támadást is kapott építész Quittner Zsigmond budapesti irodájában kezdte pályafutását. Közös munkájuk a főváros tán legszebb szecessziós épülete: a Lánchíddal szemközti luxusépület, amely a Gresham Biztosító Intézet székházaként 1907-ben készült el. Itt már jelentkeznek azok a jellegzetes formajegyek, amelyeket később Vágó önálló épületein is felfedezhetünk – emiatt az építészettörténészek máig vitatkoznak azon, mennyire Quittner és mennyire a Vágó-testvérek tehetségét dicséri az épület.

Az Európai Kulturális Örökség Napjain, szeptember 18-22. között a párizsi szecesszió építészeti gyöngyszemeit bemutató fotókiállítás nyílik Fehérvárcsurgón, a Károlyi-kastélyban.

A Veszprémben Európa első vasbeton színházát felépítő Medgyaszay István összesen három színházépületet hagyott ránk örökül. A veszprémi és a soproni, mint cikksorozatunk előző részéből kiderül, többé-kevésbé átépítve érte meg napjainkat. Nagykanizsán viszont évtizedes pusztulás után nemrégen példásan helyreállították az 1927-ben emelt, kiemelkedő értékű régi színházépületet. Ezt mutatjuk be.

A nagykanizsai polgárság 1840 óta szeretett volna önálló színházépületet. A századforduló utáni években több mint százezer koronát gyűjtöttek össze erre a nemes célra az akkor még a Délnyugat-Dunántúl közlekedési és kereskedelmi központjának számító városba. A Nagykanizsai Közművelődési Egyesület tervpályázatot írt ki a színház építésére. Medgyaszay István ekkor, 1925-ben nyerte el a veszprémi és a soproni színházait követő, ám építészeti megformálásában, anyaghasználatában ezektől eltérő újabb színházának tervezési feladatát.

Több évtizedes elhanyagoltság után, a pusztulás széléből tért vissza a Hungária Fürdő. Néhány napja elbontották az állványzatot, és a 101 éves szecessziós remek homlokzata, immár a világháborús belövések nélkül újra elkápráztatja a budapesti Dohány utca járókelőit.