Üresen álló SZOT-üdülő, üzletközponttá alakított laktanya, főiskolává alakított szovjet tisztiképző: hosszan sorolhatnánk a rendszerváltással eredeti funkciójukat elvesztő épületeket. Ezek közül kiemelkednek az egypártrendszer hatalmi palotáinak szánt pártszékházak. Architektúrájuk minden más épületnél szorosabban kötődött a párt által diktált, uralkodó stílushoz, ez alapján jól elválaszthatók a Rákosi-korszak szocreál épületei és a Kádár-korszak változatosabb stílusú, a hatvanas évek modernjének jobban megfelelő épületek.

Témánk aktualitását az adja, hogy az MSZP elhagyta „legendás”, Köztársaság téri székházát, és az erzsébetvárosi Jókai utcába hurcolkodott át. Bár 1956 óta az épülethez igen rossz asszociációk kötődtek, a rendszerváltó pártok közül az MSZP utolsóként költözött ki a többpártrendszer kialakításakor megörökölt épületből. Az MDF a Bem teret, a Fidesz pedig a Lendvai utcai palotát hagyta korábban maga mögött, és magánkézbe jutott a két párt által közösen használt Váci utcai egykori Tiszti Kaszinó is. Az SzDSz a Mérleg utcából a központinak nem nevezhető Gizella utcába vándorolt, és mostanában a hírek szerint ismét költözni készül. A kisgazdák a Belgrád rakparttól, a kereszténydemokraták pedig Nagy Jenő utcai országos központjuktól váltak meg. A mai székházakat a szükség határozza meg, és az eklektika uralja; nyoma sincs annak a politikai átgondoltságnak, ami a rendszerváltás előtt jellemző volt a műfajra. Az egyetlen kivétel talán a Fidesz jelenlegi, Szentkirályi utcai otthona, amely a közismerten jobboldali Makovecz Imre egyetlen számbavehető fővárosi épülete.