Hollandia a világon teljesen egyedülálló programmal készül arra, hogy a következő 200 évre hatékonyan kivédje a klímaváltozás következményeit. A sajátos földrajzi adottságú ország ezer négyzetkilométernyi területet hódít el a jövőben még veszélyesebbé váló Északi-tengertől, megemeli az IJssel-tó vízszintjét, és új, illetve magasított gátakkal erősíti Rotterdam védelmét. Az ambiciózus projekt tudományos kutatáson, gazdaságossági számításokon és össztársadalmi együttműködésen alapul, a kormány erőteljes támogatásával. A kemény tapasztalatokon edzett hollandok stratégiai szemlélete és legendás szakértelme világszerte keresett: a kiemelten kockázatos övezetnek minősülő New Orleans árvízvédelmének kialakításában is ők segítenek. A világhírű építész, Rem Koolhaas emellett olyan szélparkhálózat létesítésére dolgozott ki tervet, amely hét parti országnak termelne áramot, és nagyban csökkentené Európa energiafüggőségét.
„Habár ősi ellenségünk, Ókeanosz most nyugodni látszik, hamarosan fölkél, s dühödt oroszlánként ront reá partjainkra” – írta le a XVI. században Andries Vierlingh, a parti védműépítés tudományának úttörője a hollandok létét és tudatát máig meghatározó küzdelmet. A kétharmad részt mélyföldi fekvésű országban a múltban számos katasztrófát okoztak az árhullámok, és a tenger még a fejlett technika korában is jelentős területeket foglalt vissza a szárazföldtől. Az 1953. január 31-ei vihardagály azonban, amely a gátak átszakítása után több mint 200 ezer hektárt árasztott el vízzel a déli tartományokban, 1835 ember halálát okozta és 72 ezret tett földönfutóvá, a tragikus tanulsággal együtt alapvető fordulatot hozott az egyszerre éltető és pusztító elem megzabolásának módszereiben.
