szemerey samu

Egy magyar származású építész, aki nélkül ma más lenne a Sziget Fesztivál, a focivébé és minden karácsonyi vásár. A Ludwig Múzeum aktuális kiállításán ismerkedhetünk meg a hatvan éve Franciaországban élő Yona Friedmannal, aki mindenkinél korábban megfogalmazta a mobil építészet és a csináld magad-mozgalom alapelveit, lábakra állított városokat tervezett és fenntartható fejlődésről beszélt a kőolaj-alapú energiafelhasználás fénykorában. Igaz, építeni nem épített szinte semmit.

Amikor leülünk a Friedman-féle mobil lakás nappalijában, a múzeumi térben szokatlanul grandiózus ville spatial építési állványzatán két, legalább nyolcvan éves, elegánsan felöltözött bácsi éppen a munkavédelmi sisakokat próbálgatja, majd elismerésre méltó módon úgy döntenek, hogy elindulnak felfelé a számtalan fémlépcsőn. A kiállítás fő installációjára csak sisakban mehetnek fel a látogatók, sőt, előtte alá kell írniuk, hogy saját felelősségükre lépnek rá az állványokra.

Építészet és kritika és írás címmel folytatódik a beszélgetéssorozat az Építész Szakkollégium szervezésében. Vendég a héten: Szemerey Samu építész, urbanista. De figyelem! A beszélgetés azonban ezúttal nem a Bercsényi Szakkollégiumban, hanem a Szimpla Kertben lesz.

Négy nap, három konferencia, workshopok, különleges tárlatvezetések és építészpárbaj – dióhéjban így lehetne összefoglalni a II. Nemzetközi Építészeti Makettfesztivál színes programját. Ahogy Finta Sándor, a KÉK kuratóriumi elnöke is elmondta a megnyitón: tulajdonképpen egy négynapos „építészeti flash mobról” van szó.

Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a 21. századra a makettek elvesztették jelentőségüket, hiszen rendelkezésre állnak olyan számítógépes modellező technikák, melyek szükségtelenné teszik a hagyományos megoldásokat. A Műcsarnokban látható miniatűr épületek rácáfolnak erre az elgondolásra, a kiállítás éppen amellett érvel, hogy –természetesen a legmodernebb technikák alkalmazása mellett- szükség van a makettezésre. A lézervágó vagy a 3D printer mellett ott vannak a szinte „összedobott” modellek is, éppen ez teszi színessé az összképet, és ezzel a ténnyel függ össze az is, hogy a szervezők nem osztottak ki díjakat, hiszen a makett minőségének nincsen köze az felhúzott épület minőségéhez. Napjainkra a makettek olyan mértékben felértékelődtek, hogy egy-egy nevesebb építésziroda archívumából mesés összegekért, akár több millió dollárért vásárolnak a múzeumok, míg korábban ezek a tárgyak nem bírtak nagyobb értékkel, sokszor megsemmisítésre kerültek.

Az Építészet és kontextus programsorozat idei legfontosabb rendezvényének a PTE Pollack Mihály Műszaki Kar adott otthont. „A kulturális város után” címmel rendezett nemzetközi konferencia a kulturális alapú városfejlesztés, a kreatív városok, a perifériák és a hozzájuk kapcsolódó lehetséges innovációk legaktuálisabb kérdéseinek, a gazdasági recesszió kulturális következményeinek vizsgálatát célozta meg.

A plenáris ülés kezdetén Szemerey Samu és Polyák Levente, a program tartalmi felelősei és moderátorai a kulturális városfejlesztés témakörének bevezetéseként a kultúra fogalmának referenciavesztésére hívták fel a figyelmet. A később elhangzottak igazolták állításukat: az előadások nyomán az a benyomás keletkezhetett a hallgatóságban, hogy a kreatív városfejlesztés kontextusában a kultúra fogalma lassan mindent magába szív, az innováció vagy a fenntarthatóság terminusaival mosódik össze, és az elitkultúra értékszempontjainak háttérbe szorulásával a társadalmi kohézió erősítésének eszközeként nyer létjogosultságot. Az előadók többsége a kulturális javak minél szélesebb körű megosztása, a városi hétköznapok életébe történő integrációja mellett érvelt.

Hogyan folytatható… Hogyan lesz fenntartható… Melyek a következő lépések? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres válaszokat „A kulturális város után” címet viselő konferencia Pécsett, szeptember 24-25-én, neves hazai és külföldi szakemberek segítségével.

Nincs kortárs jel, van kortárs jel, kell-e kortárs jel, milyen a modern múzeum… Aki friss látványtervekre és konkrétumokra kiéhezetten érkezett a Szépművészeti Múzeumba, csalódnia kellett: a vita némi személyeskedéssel spékelve, elsősorban elméleti kérdések körül zajlott a Kortárs Építészeti Központ Tálaló című programsorozatának április 27-i estjén. De így is kifejezetten tanulságosnak, a hangulatot tekintve pedig a sorozat tán legjobb eddigi estjének bizonyult. A Tálaló beérett – igaz, ehhez olyan összetett skandalumra volt szükség, mint a „Szép Mű”.

A Szépművészeti az 1930-as években, a Hősök teréről. Kép: Pogány Ö. Gábor - Bacher Béla: A Szépművészeti Múzeum 1906-1956. Budapest, 1956

A Szépművészeti Múzeum legújabb bővítésének fordulatos történetében az első kulcspont az építészeti tervpályázat. Az ugyanis elmaradt, helyette ún. „tervversenyre” invitáltak meg nyolc építészt, akik közül egy hamarosan visszalépett. A bennmaradtak közül Karácsony Tamás tervét választotta ki legjobbnak a Baán László főigazgató elnökölte zsűri. Mivel a Tálalón mindketten a pódiumon ültek, ésszerűnek tűnhetett azzal a kérdéssel indítani: hová lett a nyílt pályázat?

Aki azt gondolta, hogy a megépített és lebontott tetők, tervpályázatok, egyénileg kezdeményezett tervek, közösen kibővített álombéli kalandparkok, illetve felkérésre készült terv-alternatívák után a 2009 őszi pályázat végre megnyugtatóan rendezte a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely jövőjét, természetesen tévedett. Beszámoló a Kortárs Építészeti Központ Tálaló programsorozatának március 18-i estjéről.

Mindenekelőtt: ez a nemzeti emlékhely nem is Nemzeti Emlékhely. Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke kifejtette: a magyar jogrend egyetlen ilyen helyszínt ismer, mégpedig a budapesti Hősök terét. Ez ugyan nem tisztázta, hogy az emlékhely fogalma mit is takar, de ahogy a ritkán hozzászóló, viszont rendre az este legfontosabb kijelentéseit elmondó székesfehérvári történész, Demeter Zsófia megjegyzéséből kiderült: “...egy példánk van, most próbálunk egy másikat csinálni.”

A Kortárs Építészeti Központ “Tálaló” című, kiemelt építészeti közberuházásokról, városfejlesztési projektekről szóló nyilvános havi vitasorozatának második alkalma a székesfehérvári Nemzeti Történelmi Emlékhelyet járja körül. A program 2010. március 18-án, csütörtökön 19 órakor lesz az Iparművészeti Múzeumban; a meghívott vendégek között a nemrég rendezett tervpályázat nyertese, Csomay Zsófia és Mezős Tamás, a KÖH elnöke is szerepel.

Mi is épül a belváros utolsó, és egyben talán legjelentősebb Duna-parti telkén? És milyen modell szerint működik együtt a kulturális projektben a főváros és a befektető? Befolyásolja-e a kivitelezést, hogy az építész immár pályán kívülről figyeli az eseményeket? Mennyiben alakítja át a CET Budapest kulturális térképét? A Kortárs Építészeti Központ Tálaló-vitasorozatának folytatásában a Közraktárak átépítése a téma,amelyet első kézből, az érintettek elmondásából ismerhetünk meg.

A magyarországi építészettel foglalkozik a neves cseh szakmai magazin, az ERA21 legfrissebb, 2008/6 száma. Számos, részletesen bemutatott kortárs magyar ház mellett a lapszám jórészt hazai szerzők tanulmányainak segítségével kitér a 20. századi architektúra történetére is.