A kubai főváros nevének hallatán sok fővárosiban a pálmafás tengerpartok helyett egyéb asszociációk ébredeznek: házgyári épületek, száz méter hosszan kígyózó panelházak dzsungele jelenik meg szemeink előtt. A Havanna lakótelep, a 18. kerületben épült, 60 hektáros, közel 20 ezer lakosú „város a városban” sokakban idézi fel még mindig a lakótelepi életforma összes hátulütőjét: a zsúfoltságot, a sivár környezetet, a rossz közbiztonságot. A rossz hírnév nem a véletlennek köszönhető – ugyanakkor a jelek szerint kedvező folyamatok is elindultak.

Házgyári háztenger 1. - Kép © Glódi Balázs

Az olyan erőfeszítéseknek, mint a közbiztonság javítását célzó programok, és főleg az KMOP pályázaton elnyert uniós pénznek és a Mi Havannánk programnak köszönhetően javulás állhat be a lakótelepen élők életminőségében. Kérdés, hogy mire lesz elegendő ez a keret: a program ugyanis a jelek szerint a korábban tervezett új létesítmények helyett inkább a felújításra koncentrál - az önkormányzattól kapott információink szerint ennek oka, hogy az előző városvezetés rosszul mérte fel az építési költségeket. A tervek tán legfontosabb vizuális eleme, az egységes színdinamikai koncepció alapján zajló lakóépület-felújítás azonban megmaradt. Paneldzsungelek élhetőbbé tételére már bevett megoldás a színezés – a Havannára Dr. Nemcsics Antal, a Nemzetközi Színtudományi Akadémia professzora és a Színtervezők Nemzetközi Társaságának alelnöke készített színezési koncepciót. A rekonstrukció apropóján az önkormányzat illetékeseit és a tervezőt is megkerestük.