Amennyiben összehasonlítjuk az egységnyi alapterületre eső zöldfelületet , a napjainkban emelt épületek között valószínűleg elviszi a pálmát a szingapúri Royal Park Towers. A WOHA Architects jegyezte épületbe, amelyben szálloda és irodai funkciók kaptak helyet, a tervezők annyi zöldet igyekeztek belezsúfolni , amennyit csak lehetséges.
Daniel Libeskind épületeit nem nehéz messziről felismerni: amellett, hogy általában óriásiak, az amerikai sztárépítész feltűnően vonzódik a fémes, csillogó, tükröződő felületekhez. Stúdiójának legújabb projektje, a Keppel Bay luxus-lakókomplexum is a tőle megszokott, látványos stílusban épült fel a világ egyik leggazdagabb államában, Szingapúrban - a gigaberuházás láttán hirtelen hajlamosak lehetünk elfelejteni a gazdasági világválság szókapcsolat értelmét.
Bár Libeskind művének esztétikájáról ezúttal is végeláthatatlan vitákat lehetne indítani, de az még valószínűbb, hogy a legszigorúbb építészetkritikusok is félretennék a fenntartásaikat, ha akár csak néhány napra cserélhetnének a csillogó, tetőkertekkel, medencékkel, golfpályákkal felszerelt épületegyüttes 1129 lakásának egyik leendő tulajdonosával.
A világ nagyvárosaira, de különösen az ázsiai városokra jellemző a rendkívüli zsúfoltság. Ezért hiába kellemesebb egy kellő méretű zöldfelülettel körített épületben lakni, a belvárosi részeken ez érthetően nem megoldható – kivéve, ha egy ügyes trükkel az épület tetején helyezik el a parkot. Így tett a UNStudio legújabb tervezett szingapúri épületénél, a Scotts Tower toronyháznál.
Az ENSZ-székházból koppintott férfivécé, a szingapúri korzó egyszobás luxusszállója, fával és papírral berendezett borszaküzletek és egy szürke filcbe bugyolált irodabelső: az idei nyertesek a világ talán legnagyobb belsőépítészeti megmérettetésén, a kétévente rendezett The Great Indoor Awards-on. A zsűri szerint, válság ide vagy oda, a belsőépítészek még mindig sokat tanulhatnak a művészektől, és egy jól kivitelezett erős ötlet továbbra is viszi a pálmát.
A hatodik évében, azaz a harmadik alkalomnál járó The Great Indoor Awards ezúttal 37 országból 260 projektet fogadott négy kategóriában. A szervezők idén ismét központi témát is meghatároztak, igaz, a zsűri tagjainak nem írtak elő ilyen kritériumot. Az „In Between”, azaz „Közben” mottó a gazdasági válságra utalva az ideiglenes vagy épp újrahasznosított tereket emelte a fókuszba, és bizony jócskán akadtak is tanulságos projektek, amelyek csaknem elfelejtett tereknek, épületeknek próbáltak új jelentést adni. A párizsi Hermès Rive Gauche üzletét például egy kiszolgált uszodában alakították ki, de történelmi épületbe, a japán hadsereg egykori főhadiszállásába költözött a shanghai South Bund Hotel is a vadonatúj felhőkarcolóktól hemzsegő városban; a belső tereket ráadásul úgy alakították ki, hogy megtartották a vakolatot vesztett, rozsdafoltos betonfalakat.
A csészealj alakú épületek a Föld bolygón az 1950-60-as években kezdtek megjelenni. Ennek alapvetően két oka volt. Az egyik az 1947-es roswelli incidens után szárnyra kapó, népszerű vélemény a korong alakú járművekben érkező földönkívüliekről (előtte a csészealj korántsem volt népszerű űrközlekedési eszköz, az idegenek inkább fénysugarak vagy rakéták segítségével jöttek-mentek). A másik, hogy szerkezetileg ekkorra vált lehetségessé, sőt kifejezetten divatossá ilyen típusú, egyetlen ponton alátámasztott, konzolos struktúrákat készíteni.
A rövid, voltaképpen évtizednyi felfutás után a csészealj, korong, tányér alakú épületek divatja lecsengett - a legtöbb építész és megbízó belátta, hogy a sok kihasználatlan teret eredményező forma bár hívogató, de kevéssé praktikus és drága. A csészealj, mint épületforma, ennélfogva az érett modern építészet ("Mid-Century Modern") tipikus jelenségének tekinthető, bár azóta is meg-megjelent a köztereken. Elsősorban azért, mert továbbra is erősen figyelemfelkeltő és attraktív; mint a lenti példák is mutatják, főleg kiemelkedő helyszíneken, például a körpanoráma biztosítására épülnek ilyen fomájú házak.
A szingapúri Marina Bay Sands üzleti-szórakoztató gigakomplexumban található többek között konferencia- és kiállítóterek, 2560 hotelszoba, a világ talán legszürreálisabb tetőkertje bevásárlóközpont, sztárséfek igazgatta étterem és kaszinó található. Az i-re a pontot pedig most egy szintén Moshe Safdie tervezte ArtScience Museummal (Művészeti-tudományos Múzeum) teszi fel, amely a tervek szerint február 17-én, 13.18 perckor nyílik majd – a percre pontos nyitási időpont meghatározása egy feng shui mesternek köszönhető.
A világ első 7 csillagos VIP-libegője Szingapúrban debütált október közepén. A mindenféle luxussal felszerelt kocsik Szingapúr két legszebb földrajzi nevezetességét, a Faber-hegyet és a Sentasa-szigetet kötik össze. A díszítőelemekkel igazán nem spóroltak: az egész fülke metál -króm borítású és LED-es fényárban úszik, a belső pedig tele van rakva csillogó Swarovski-kristályokkal, no és persze a változatosság kedvéért a padló is csupa kristályüveglapból áll.
Űrhajó, esetleg áramvonalas luxusjacht csapódott a szingapúri tájba: minimum ez lehet az érzésünk, amint a Zaha Hadid Architects jegyezte teraszos villák látványterveire tekintünk.
