színház

Nyolckor, a Szkéné előtt. Ez a műegyetemistáknak reggel, a színházba járóknak pedig este nyolc órát jelent. A Szkéné Színház vezetősége azonban azon dolgozik, hogy ez némiképp megváltozzon: a felújított belső tér mellett részben megújult repertoárral és aktív kommunikációval szeretnének minél több műegyetemistát becsalogatni a színházba. Hiszen nem minden egyetemista mondhatja el magáról, hogy a hely, ahol tanul, Magyarország egyik legfontosabb alternatív színházának ad otthont.

Mindjárt kezdődik az előadás. Az előtérben nagy a tömeg, de a látvány bőven kárpótol: a félköríves ablakon a Duna feletti esti fényeket látni. Ez a nemrég befejeződött, Sebestyén Ferenc tervei alapján lezajlott felújításnak köszönhető, ugyanis ezelőtt itt öltözők voltak, melyek nem csak a látványból, de a büfé teréből is sokat elvettek. A már régóta szükséges felújítás sok mást is magában foglalt: a színházterem, ezzel együtt a nézőtér nagyobb lett, jelenlegi állapotában akár 150 fő befogadására is képes. Ennek érdekében a hátul elhelyezkedő próbateremből és raktárhelyiségből kellett elvenni; az elvesztett területet pedig galéria kialakításával igyekeztek pótolni. A gépészetet és az elektromos vezetékeket áttervezték és felújították, amely a százéves épület kialakítása, és a színház alatt elhelyezkedő egyetemi díszterem miatt nem volt egyszerű feladat. A felújításnak tehát csak egy része látványos, a legfontosabb változtatások falakon belül, rejtetten történtek. Korszerűbb lett a hang- és a fénytechnika, új a szellőzőrendszer, komfortosabb a környezet. Az átalakításokat tervező Sebestyén Ferenc maga is több évig játszott színészként a Szkénében, tehát ismeri a színház adottságait és igényeit, valamint díszlettervezéssel is foglalkozik.

Kísérleti színházi terek címmel fiatal színházi látványtervezők csoportos kiállítás nyílik a FISE Galériában. A kiállításon nem hagyományos színházi terekre készített munkáik tekinthetők meg. Stúdióterekben, lakóházakban előadott, szokatlan épített környezethez adaptált előadásokból láthatnak a nézők válogatást. 

Pazar kiállítású, vaskos kötet jelent meg a magyar könyvpiacon idén januárban, válogatott közép-európai színházépületekről, kellően részletező és sokszínű szerkesztésben. A cseh kezdeményezésre lengyel, szlovák, szlovén, osztrák és magyar együttműködéssel készített 600 oldalas mű hosszan tartó, politikai és társadalmi témákat is érintő kalandozást ígér a várszínházak korától a legújabb színházi terek működéséig.

A nemzetközi érdeklődés miatt olvasmányos angol nyelven publikált könyv a TACE (Theatre Architecture of Central Europe) elnevezésű projekt 2008 és 2010 közt végzett, nyilvános programokkal kísért kutatómunkájának egyik kézzelfogható eredménye, és eredetileg a tavaly nyáron (sikeres magyar jelenléttel) zajló szcenográfiai quadriennálén mutatták be Prágában. (A projekt honlapja magyarul is elérhető.) A kezdeményezés lényegét Václav Havel nemrég elhunyt, egykori cseh köztársasági elnök fogalmazta meg a könyv előszavában, miszerint a politikai rendszerváltások után ismét megnőtt az igény a régió kulturális összefogására és egyben megújulására. A cseh Nemzeti Színház (Národní divadlo) kiadásában, a résztvevő országok kulturális minisztériumainak és az EU-s Kultúra 2000 néven futó program anyagi hozzájárulásával befejezett kötet erre tesz kísérletet grandiózus vállalkozásával.

Ma 200 éve, hogy 1812-ben fényes ünnepségek keretében, hivatalosan is megnyitotta kapuit a pesti Királyi Városi Színház, vagyis ahogy később elnevezték (megkülönböztetve a magyar nyelvű színtől) a pesti Német Színház az egykori Színház, majd Gizella, ma Vörösmarty téren. Hogy mennyi viszontagság övezte ennek az épületnek nemcsak a felépítését, de sorsát is, azt szimbolizálja az a tény, hogy még a megnyitó napját sem sikerült egykönnyen meghatározni. A jeles eseményt tudniillik a császár születésnapjára, február 12-re időzítették, de később kiderült, hogy az hamvazószerdára esik, így végül kénytelenek voltak előrébb hozni a ceremóniát farsangvasárnapra, vagyis február 9-re.

Magát a színházat a korabeli Közép- és Kelet-Európa legnagyobb és egyik legimpozánsabb középületének tervezték. Mint ilyen, előrevetítette azt is, hogy felépítése bizony szokatlan helyzetet és bonyodalmakat generált a korabeli Pesten, különösen úgy, hogy az építkezés idejére esett az osztrák államcsőd és a napóleoni háborúk időszaka is. Igaz, hogy már II. József idején felmerült egy azonos funkciójú épület ötlete, amely egészen (a neves Franz Anton Hillebrandt, később Hild János által) a tervekig, sőt a kivitelezés megszervezéséig is eljutott, ám anyagi természetű problémák miatt az építkezés mégsem indulhatott meg. József nádor 1806-ban aztán a jó ideje tartó huzavonát megelégelte, az ügy élére állt, s a komplexum megtervezésével Johann Aman (1765-1834) bécsi építészt bízta meg.

Vonatok és tűzfalak helyett már hollywoodi filmek és az Opera díszleteit festi a csepeli kissrácból lett underground ikon, akinek nevét az egész város ismeri,  de ma is zavarba jön, ha sztárolják. Nikon Lacival  a magyar graffiti hőskoráról és jövőjéről, művészetről és sikerekről beszélgettünk új kiállításának megnyitója előtt.

hg.hu: A graffiti szubkultúrából mára saját formanyelvvel és szabályokkal rendelkező, a mainstream művészet által is ismert és alkalmazott műfajjá vált. A világ legnagyobb múzeumai rendeznek graffiti kiállításokat, a legismertebb firkászok alkotásait milliókért árverezik el, neves márkák kampányokat és arculatokat építenek a graffiti által ihletett stílusra. Miközben a műfaj egy része ilyen módon legalizálódott, a városok szerte a világon erőteljes lépéseket tesznek a vandalizmusnak kikiáltott klasszikus falfirkák ellen. Hol a graffiti helye ma, és mi lesz vele a jövőben?

A budapesti Katona József Színház nyílt pályázatot hirdet a színház új logójának megtervezésére. A pályázat célja az intézmény szellemiségéhez illeszkedő, korszerű embléma kidolgozása. A győztes pályamű tulajdonosa a díj elnyerése mellett további arculati tervezési feladatokra kaphat szerződéses megbízást a Katona József Színháztól.

A színház jelenlegi logója

Egykor a gazdag kereskedőváros, Gdańsk volt az egyetlen Európában, ahol Shakespeare életében színház épült darabjai előadására, angol színészeknek. A város most néhány méterre a legendás teátrumtól új színházat épít, amely híres Shakespeare-fesztiváljának otthona lesz.

A világ legdrágább színházi beruházásaként emlegeti az orosz sajtó a szentpétervári Marinszkij Színház évek óta tolódó új épületét. Az első tervező, a francia Dominique Perrault lecserélése után most egy kanadai építésziroda vezeti a munkát, amelynek költségei a kezdeti 9,5 milliárd rubelről mára 19,1 milliárdra kúsztak fel (ez mai árfolyamon 130,5 milliárd forintot tesz ki) – és akkor még a csúszásról nem is beszéltünk.

Rosszul tippelnek azok, akik úgy gondolják, hogy a Mei Kawa márkanév valamilyen ázsiai székhelyű divatházat takar, ugyanis az idegen csengésű név mögött Kasza Emese divattervező áll. A fiatal designert a Tűzraktérben található műtermében látogattuk meg, ahol debütáló férfiruha kollekciójáról kérdeztük. A beszélgetés közben többek között olyan érdekességekre derült fény, mint hogy érdeklődik az építészet iránt, egy színházban sminkesként is dolgozik, és hogy ő volt a korábban már említett Hepp csapat harmadik tagja.

Kasza Emese a Mei Kawa tervezője és a modellek; fotó: Galgóczy Németh Kristóf

hg.hu: A honlapodból úgy láttuk, hogy inkább férfi ruhák alkotják a Mei Kawa kínálatát. Mi ennek az oka?

Kasza Emese: Korábban is gyakran kellett férfiaknak jelmezt vagy utcai viseletet terveznem, amely mindig izgalmas kihívásnak bizonyult. Aztán egyre jobban elmélyültem ebben a témában, inspirációkat gyűjtöttem, figyeltem a környezetemet, és rá kellett jönnöm, hogy nincs megfelelő kínálat a férfiaknak a boltokban a konfekción túl, holott az igény egyre inkább érzékelhető. Ezek miatt indítottam saját márkámat is férfi kollekcióval, eltérően az általános tendenciáktól. Természetesen ez nem jelent kizárólagosságot, hiszen nők számára is készül majd gyűjtemény.

A napokban mutatta be legújabb tervét a világnak Zaha Hadid. Az épület Marokkó fővárosában, Rabatban létesül, így az 50 000 négyzetméternyi területen megépülő színházkomplexum a sztárépítész első megvalósult afrikai létesítménye lehet.