Nincs kortárs jel, van kortárs jel, kell-e kortárs jel, milyen a modern múzeum… Aki friss látványtervekre és konkrétumokra kiéhezetten érkezett a Szépművészeti Múzeumba, csalódnia kellett: a vita némi személyeskedéssel spékelve, elsősorban elméleti kérdések körül zajlott a Kortárs Építészeti Központ Tálaló című programsorozatának április 27-i estjén. De így is kifejezetten tanulságosnak, a hangulatot tekintve pedig a sorozat tán legjobb eddigi estjének bizonyult. A Tálaló beérett – igaz, ehhez olyan összetett skandalumra volt szükség, mint a „Szép Mű”.

A Szépművészeti az 1930-as években, a Hősök teréről. Kép: Pogány Ö. Gábor - Bacher Béla: A Szépművészeti Múzeum 1906-1956. Budapest, 1956
A Szépművészeti Múzeum legújabb bővítésének fordulatos történetében az első kulcspont az építészeti tervpályázat. Az ugyanis elmaradt, helyette ún. „tervversenyre” invitáltak meg nyolc építészt, akik közül egy hamarosan visszalépett. A bennmaradtak közül Karácsony Tamás tervét választotta ki legjobbnak a Baán László főigazgató elnökölte zsűri. Mivel a Tálalón mindketten a pódiumon ültek, ésszerűnek tűnhetett azzal a kérdéssel indítani: hová lett a nyílt pályázat?