téma-ponti

Immár huszonhat éve, szeptember végén rendezik Bolognában a világ legnagyobb csempevásárát, a Cersaie-t. A vásáron mintegy ezer standon a világ összes jelentősebb burkolólap és szaniter gyártó cége jelen van, a látogatók száma idén a százezret is meghaladta.

A világgazdasági válság a csempeiparban is érezteti hatását; az olcsó tömegtermékek előállításának súlypontja Ázsiába, Kelet-Európába és Dél-Amerikába tolódott, Európában és főleg Olaszországban immár nagy méretű, élcsiszolt, innovatív designnal és technológiával készülő burkolatokat gyártanak. Továbbra is reneszánszát éli a mozaik; a Bauhaus és az Art Deco szellemében a fehér és sárga arannyal díszített, fekete vagy pasztell mozaikfelületek a legdivatosabbak, a Carlo Dal Bianco, Marcel Wanders és más sztártervezők által megálmodott mozaikcsodák nem csak a fürdőszobát, hanem az igényes lakások konyháját, nappaliját sőt hálószobáját is díszíthetik.

A fekete burkolatról elsősorban nyomasztó, térszűkítő hatása és kényes felülete jut eszünkbe, miközben egyre több enteriőrben alkalmazzák. Természetesen a helyes arányérzék, a megfelelő kiegészítők és a szükséges világítás nélkülözhetetlen kellékei a merész színválasztásnak.

Talán emlékeznek rá, amikor a híres angol kamasz, Adrian Mole egyik napról a másikra feketére festette az addig vidám repülőgépekkel illusztrált tapétáját, ezzel lázadva az ellen, hogy még mindig gyerekként kezelik a tizenéves fiút. Jóllehet a drasztikus tett mögött jóval inkább lelki zaklatottsága rejlett.

Míg korábban a fehér csempe egyet jelentett a steril környezettel, s leginkább ipari konyhákban, rendelőintézetekben és kórházakban vagy csöppet sem merész fürdőszobákban volt látható, mára sokkal inkább a változatosság kulcsa, a kápráztatás eszköze lett.

Csempe téren nem létezik rossz szín vagy rossz méret, legföljebb elrontott arány és kombináció: a legszebb díszítőelem is tűnhet giccsesnek, túlcifrázottnak vagy ízléstelennek a nem megfelelő környezetben, míg a legegyszerűbb és -szokványosabb darabot is különlegessé lehet tenni egy pazar párosítással. Ízlés dolgában azonban nincs vita, ezért sokmindenre oda kell figyelni az összeállítás kialakítása során.

Ki gondolná, hogy pusztán a burkolólapok körültekintő megválasztásával bárki könnyedén meghatározhatja új otthona hangulatát: akár a napfényes Toszkánába vágyik, akár a 21. század hűvös, minimalista eleganciájával szeretné körülvenni magát, akár a barokk kort idéző pompát keresi, az egyre bővülő választéknak hála mindenki megtalálja a számára ideális csempét.

A Földközi-tenger teljes, Portugáliától Görögországig terjedő partvidéke az a terület, amelyet mediterraneumnak nevezünk. A mediterrán stílus alatt mégis leginkább a Dél-Olaszországi és spanyol enteriőröket idéző hangulatot értjük. Spanyolországban egyes lakberendezési elemek – mint az áttört, csipkézett fémrácsok, az egymásba fonódó motívumok, a mázas csempék, a Jakab-korabeli bútorok, a vasalt pántokkal ékesített súlyos ládák és a terrakotta edények – eredete egészen a mórok területfoglalásáig nyúlik vissza. Az olasz otthonok a reneszánsz életérzést idézik föl, s minden elemükben a természet szeretete és szerves közelsége nyilvánul meg.

Ha valaki ma útnak indul, hogy új járólapot, vagy csempét válasszon, valóban meghökkentő árukínálattal találkozik. Szinte nincs olyan kerület, ahol ne volna négy-öt burkolólapot árusító cég, hol exkluzív, hol egyszerűbb bemutatóteremmel. Vannak, akik burkolólap-gyártó nemzetenként specializálják boltjukat, így akadhatunk rá spanyol, olasz vagy éppen török csempeszaküzletekre.

De elárasztották a piacot a távol keletről érkező termékek is, ezek általában próbálják lekövetni a tradicionálisan burkolólapot gyártó országok kínálatát, ám még sejtelmes fényviszonyok közt is érződik a különbség.

Habár az égetett kerámiából készült fal- és padlóburkolatok az i.e. harmadik évezred óta jelentős szerepet töltenek be Dél-Európa és a Közel-Kelet építészeti kultúrájában, a zordabb hazai éghajlaton a kerámia burkolatok alkalmazása sokáig háttérbe szorult, s csak az utóbbi néhány évtizedben kezdett elterjedni.

A kerámialapok összetétele nem írható le egyszerű kémiai képletek segítségével, mivel alapanyagként nem mesterségesen előállított anyagok, hanem a természetben megtalálható és gazdaságosan kitermelhető (bányászható) kőzetek és agyagásványok szolgálnak, amelyeket azután kémiai és mechanikai módszerekkel tisztítanak, finomítanak, majd megfelelő arányban kevernek. Ezek a keverékek szolgálnak azután a kerámialapok alapanyagául, amelyek alapvetően két csoportra oszthatók: agyagásványokra és szilikátokra.

A modern kerámiaipar szinte minden felhasználási területre tud megfelelő burkolatot biztosítani, a forgalmazónak pedig széleskörű áruismerettel és műszaki tájékozottsággal kell rendelkeznie. Az elmúlt időszakban gyökeres változások mentek végbe a magyar építészek és építtetők anyagválasztási lehetőségeiben. Ennek egyik fontos eleme a kerámia burkolatok rohamos elterjedése volt. Nehéz megállapítani, hogy a zavarbaejtően sokszínű kínálat esztétikum mellett milyen műszaki kívánalmaknak felel meg. A kerámia burkolatok mint fedőfelület képző anyagok, sokszor komoly fizikai, kémiai és mechanikai igénybevételnek vannak kitéve.

A kopásállóság mint probléma többnyire a mázas padlólapoknál jelentkezik. A szabvány az anyagukban színezett greslapok kopásállóságát is vizsgálja. Ekkor azt mérik, hogy abrazív anyag jelenlétében a lap felületén forgatott acélhenger adott fordulata mennyi anyagot képes eltávolítani a burkolólaptestből. Ez a fajta lap azonban rendkívül kemény, és mivel teljes vastagságában homogén, az esetleges kopás szabad szemmel nehezen érzékelhető. Ebből eredően, az anyagukban színezett lapfajtáknál a kopásállósági reklamáció szinte ismeretlen.